Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-63

152 63. országos Ülés november 3. 1889. nek és illető tulajdonosainak visszaadassanak. Ezen legmagasabb intézkedés mély hálával töltötte el a kebleket; mert általa egyrészt a 100-éves jogsérelmek lettek orvosolva, másrészt pedig a nemzetnek mód nyújtatott legkiáltobb anyagi és szellemi szükségein iparos, földinives bank és reáliskolák felállítása által önerején valamit segíteni. A nemzet sóvárogva várta ezen ép oly igazságos, mint czélszerü legmagasabb intézkedésnek foganatosítását. De fájdalom, még ma is, 8 hó eltelte után sem látja azt teljesítve. Tudva azonban, t. ház, hog3

r ily bonyolult kérdések, mint a revindikált havasok és a kérdéses pénzalapok, sok munkát és időt vesznek igénybe, erre nézve nincs más észrevételem, mint a t. belügyminiszter urat fölkérni, hogy ezen ügyek lebonyolítását megfeszített erővel eszközöltetni méltóztassék. Máskép áll azonban a dolog az úgynevezett katonai épületekkel, Csik-Szeredában és KézdiVásárhelyen, melyek tulajdonképen jelen interpellátióm tárgyát képezik. Ezeknek átadására nem volna egyéb szükség, mint a közös hadügyminiszter urnák egy egyszerű rendelete saját közegeihez, melyek az épületeket elfoglalva tartják. Azonban ezen rendelet — nem tudom, mi oknál fogva — még ma sem adatott ki; pedig, mint emlékezünk, a délegatió jelenévi ülésszakában a közös hadügyminiszter kinyilatkoztatta, hogy kész ezen épületeket bármikor a magyar államnak átadni, ha felszólittatik. Tudomásom van arról, hogy a t. minisztériumnak egy közege, a t. háznak egy tagja, már hónapok óta ott működik és várja ezen épületek átadását, de mai napig hasztalanul. Igaz ugyan, t. ház, hogy mindkét helyen, ez idő szerint, van egy csekély számú, mintegy 100 főre menő sorkatonaság állomásban; de az is igaz, hogy sokkal több ott az épület, mint a mennyi ezek elhelyezésére szükséges volna; tény az is, hogy rendesen e két helyen nem igen szokott sorkatonaság állomáson lenni, hanem csak az épület kedveért. Egyébiránt, miután mindkét helyen közelebbről egy honvédzászlóalj és egy század honvédlovasság lesz fölállítva, egészen szükségtelen, hogy tovább is ily csekély számú sorkatonaság tartassék ott azon ürügy alatt, hogy azon épületeket czélszerübb és közhasznú czéljaitdl elvonja. Mindazonáltal, t. ház, ha a t. közös hadügyminiszter urnák tetszenék is, ily kisszerű és szükségtelen garnisonok által ő felségének legkegyelmesebb intentióját meghiúsítani, mit nem teszek fel róla, — mi okból tartja Kézdi-Vásárhelyen azon nem katonai, hanem nemzeti iskolai épületet elfoglalva, melynek utolsó tégláját is a nemzet saját adakozásaiból állította elő ipar- és nevelési ezélokra, és melyre szüksége annyira nincsen, hogy többnyire üresen áll? sőt vannak ottan épületek, melyeket a katonai kincstár bérbe privát embereknek kiad. Különösen ezen iskolai épületek átadását a nemzet minden kormánynál, 1849-től, sürgette, mert már akkor akart egy reál-iskolát fölállitani, sürgette ezen iskolai épületek átadását a felelős magyar kormány fölállítása után, majd az első pillanattól kezdve. Hogy a lefolyt gyászos kormányrendszerek alatt ezélját nem érhette el, azon nem csodálkozunk, mert tudjuk, hogy ezek anyagi és szellemi érdekeinkkel keveset törődtek; de hogy felelős kormányunk sem birna ezen igazságos és közhasznú ügyben irott malasztnál egyebet felmutatni, ezt feltenni nem akarom, a miért is bátor vagyok a belügyminiszter úrhoz a következő kérdést intézni : Széll Kálmán jegyző {felolvassa Pap Lajos interpellátióját:) „1-ször. Mi az oka, hogy a közös hadügyér ur az úgynevezett katonai épületeket és telketet Kézdi-Vásárhelyt és CsikSzeredában ő felsége f. é. február 16-án kelt legmagasabb rendelete ellenére, még máig sem adta át a székely nemzetnek? „2-szór. Tett-e a tisztelt belügyminiszter ur, vagy ha nem, szándékozik-e tenni kellő lépéseket arra nézve, hogy a közös hadügyér ur a mondott épületeket összesen, minél előbb, és különösen az úgynevezett nevelő-házat Kézdi-Vásárhelyt, haladék nélkül a székely nemzetnek átadja?" Elnök : Közöltetni fog az illető miniszter úrral. Paulini Tóth Vilmos: Az 1866-ik évi fagykárok következtében az illető földbirtokosok adóelengedésben részesültek. Ily adóelengedésben részesültek a kulai kincstári uradalom bérlői is: mindazonáltal némely haszonbérlőktől beszedetett az adó, még pedig adóexekutió utján. Ily eset történt Klein Frigyes bácsmegyei lakossal, a ki most 450 forintot visszaadatni kér. Van szerencsém erre vonatkozó kérvényét a t. ház asztalára letenni. Elnök: A kérvényi bizottsághoz fog áttétetni. . Almássy Sándor: Heves megyei Detk, Ugra és Ludas községek számos lakosa folyamodik a t. házhoz, a testi büntetések eltörlése végett. Van szerencsém az illető községek kérvényét a ház asztalára letenni. Elnök: Az illető kérvény ki fog adatni a kérvényi bizottságnak. Irányi Dániel: T. ház! Fazekas Sándor hadházi lakos, ki az 1848—49-ki szabadság-harczban mint nemzetőri tizedes szolgált, megsebesülvén, tiz krajczár nyugdíjjal végképen elbocsáttatott és most ezen nyugdijának utalva-