Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-51

51. országos ii!és Julius 14. 1869. 585 pénzben 2.944,779 s a többi fém váltópénzben, váltójegyekben, három függő szállításban. A t. képviselő urnák, ki aggodalmát fejezte ki az iránt, vajon a bírósági uj szervezet uj költ­ségeinem fogják-e az államháztartásban az egyen­súlyt megzavarni és deficitet teremteni? azt válaszolhatom, hogy részemről nem esem két­ségbe a magyar állam pénzügyének jövője fe­lett : mert, mint az első költségvetés előterjesz­tése alkalmával kifejeztem azon nézetet, most is azon meggyőződésben vag} r ok, hogy, miután a közjogi kérdések kiegyenlítése folytán elvállalt teher nem ment túl azon, mit megbírhatunk és saját kiadásainknál a takarékosság megtartása mellett a jövedelmeknek biztosítására a tör­vényhozás van hivatva, rendelkezni, képesek le­szünk a háztartásban az egyensúlyt fentartani. A közjogi kérdések szerenesés megoldása s a kedvező évek már eddig is meghozták az állam­háztartásra nézve a kedvező eredményeket: az adóképesség növekedett, minek legvilágosabb jele a közvetett adók folytonos emelkedése, s hiszem, hogy ha a törvényhatóságok rendezése ezélszerüen keresztül vitetik, s egyébként is a törvényhozás meg fogja adni a felelős kormánynak mindazon eszközök fölötti rendelkezhetést, melyek különösen az egyenes adóknál és a közvetett adók némely nemeinél a törvények pontos végrehajtása czél­jából igényeltetnek, s különösen tekintetbe véve azon hasznos beruházásokat, melyek a múlt két évben tétettek s folytonosan tétetnek, a közle­kedési eszközöknek nagy mérvbeni tökéletesítése folytán az állam jövedelmeinek növekvése bizto­san előre látható. Nincs tehát ok aggódni, hogy, habár a törvénykezési költségek jobb és rende­sebb igazságszolgáltatás tekintetéből növekedné­nek is, ezt az állam el nem birná, és habár a pénzügyminiszternek állása sok nehézséggel jár, mindamellett a magyar pénzügyminiszter, bárki legyen az, elmondhatja, hogy miután három évig deficit nélkül volt képes az állam kiadásait fe­dezni, s remélhető, hogy jövőre is deficit nem fog előfordulni, most, midőn a ritka esetek közé tartozik, hogy a rendezettebb viszonyok között levő államoknál is deficit élő ne adja magát, az ily pénzügyminiszter a szerencsésebb pénzügymi­niszterek közé számítandó. {ÉUnk éljenzés a jobb oldalon.) Ghyczy Kálmán: A t. miniszter ur Máriássy képviselő társunk interpellátiójára vála­szolván, szíves volt megemlékezni egy, ezelőtt hetekkel vagy hónapokkal az adressvita alkal­mával tett nyilatkozatomra. Meg fogja engedni, hogy erre nézve egy pár megjegyzést tegyek. Mindenekelőtt örömömet jelentem ki, hogy miután többszőr hallottuk, hogy oly szerencsét­lenek a mi minisztereink, most egy miniszter KÉPV. H. NAPLÓ. 1841. n. ellenkező értelemben szólalt fél, ki jelesül a magyar pénzügyminiszter állását igen szerenesés­nek jelezte. (Derültség a bal oldalon.) Részemről csak örvendeni tudok ezen, nem is esem két­ségbe Magyarország pénzügyi jövendője fölött, s­hiszem, hogy mindazon terheket, melyek most súlyosan nehezednek ránk, jövőben könnyebben fogjuk viselni. Azon észrevétel, melyet annak idejében tettem a folyó évi államköltségvetésben tá­madandó hiányra nézve, nem saját észrevéte­lem volt. Én azt a törvényből merítettem. Ugyanis a törvényben megállapított költségve­tésből azon deficit összege jön ki, melyet én feleiemiitettem. Ha ez nem fog megtörténni a valóságban, azon én igen fogok részemről örven­deni. Azt mondom egyébiránt, hogy még csak várjunk, és nyugtával dicsérjük a naj>ot. (He­lyeslés a bal oldalon.) Egyébiránt ha nem mu­tatkoznék annyi deficit, az csak annak lesz tulajdonitható, hogy a miniszter ur annak idejé­ben a bevételeket sokkal kevesebbre tette, mint azok a valóságban létesültek. Ez magában he­lyes lehetett, de egyátalán nem elfogadható érv | azok ellen, miket én a törvényből magából ki­I számítva mondottam. Igaz, hogy privátim egyszer a pénzügymi­| niszter ur szíves volt kérdezni tőlem: láttam-e j már pénztári utalványokat, melyeknek kiadására , ő felhatalmazva van: különösen ugyanis fel van hatalmazva ezen pénztári utalványok kiadására | a honvédség félszerelése végett. Bocsásson meg. I hogy erre nézve én azon megjegyzést teszem, ; j hogy míg szives nem lesz megmondani, hogy a I honvédség fölszerelésére már mit költött, én I kénytelen leszek azt mondani, hogy pénztári [ utalványt nem láttam ugyan, de valósággal honvédségi felszerelést sem láttam. (Derültség.) Lónyay Menyhért pénzügymi­niszter : Igen örvendek, hogy a t. képviselő I ur a jelen évi költségvetésre vonatkozó nézeteit, : melyek egy kissé feketék voltak, mégis változ­tatni méltóztatott. j Azon indokot azonban egészen nem fogad­I hatom el, melyet a t. képviselő ur felhozott. I Azt méltóztatott ugyanis mondani, hogy talán j azért kedvezőbb a múlt évi pénzügyi eredmény, I minthogy én kevesebbre számítottam a bevéte­leket mint kellett volna. Nem itt fekszik a kér­r dés lényege. En nem számíthattam és nem szá­mítottam többet, mint az utolsó pár év átlagát, ehhez hozzájárult a végbement kiegyenlítés, az alkotmányos élet szabadabb mozgása folytán az átalános anyagi emelkedés, s ezzel együtt az adókópességnek növekvése, mely nagyobb ered­ményeket hozott létre és ha van valami, mi tanúskodik a közjogi kiegyenlítés és a mi pár­74

Next

/
Thumbnails
Contents