Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-51
51. crszágos ülés Julius 14. 1861. 5S1 Lónyay Menyhért pénzngymi- i niszter: A második interpellatiót, melyre fe- ! lelni kívánok, Máriásy Béla abonyi képviselő ur, régi barátom intézte hozzám. Tagadhatlan, hogy igen fontos tárgyakról kivánt tőlem felvilágosítást, és én köszönetet mondok neki azért, hogy nekem alkalmat szolgáltatott azonnal szólhatni; csak azt sajnálom, hogy interpellatióját egy kissé későn teve, midőn a t. háznak türelme már igen fogytán van, s ennélfogva csak lehetőleg röviden fogok válaszolni. Négy kérdést intéz érdemes képviselő ur hozzám, u. m. „1) Van-e tudomása a tervezett bíróságok évi szükségletéről? „2) Ha igen, képes-e a birói szervezés általi tetemes rendkívüli költséget az ország rendes jövedelmeiből fedezni ? „3) Az ország jövedelmei fedezik-e kiadásait ? „4) Ha az ország jövedelmi felesleggel nem bír, mi módon fogja a birói szervezés által előállitandó tetemes szükségletet fedezni?" A négy kérdés valójában két külön tárgygyal foglalkozik. Az egyik a múlt napokban megszavazott törvény életbe léptetésére vonatkozik, a mennyiben azt kérdi képviselő ur: van-e tudomásom a tervezett bíróságok évi szükségletéről; s miután az uj bírósági szervezetet költségesnek hiszi, következik a második, inkább átalános kérdés: „az ország jövedelmei fedezik-e kiadásait?" tehát felvilágosítást kíván a múltnak és jelennek pénzügyi eredményeiről, s véleményt kivan a jövőről is. Második része az interpellatiónak nagyfontosságú tárgy, melyről órákig lehetne beszélni, nagy kiterjedésű könyvet lehetne irni; azonban miután erről részletesen még ez évben az 1870. évre szóló államköltsógvetés előterjesztésénél lesz alkalom és lesz helyén szólani: meg fogja engedni a t. ház, hogy csak röviden fogom elmondani ez iránti nézeteimet. (Halljuk!) Legelőbb is az első helyen emiitett tárgyról fogok szólani. Mibe fog az uj bírósági szervezet évenkint kerülni? erről, megvallom, határozott számokban kifejezett véleményt nem adhatok, miután elébb az országgyűlésnek a DÍróságok szervezéséről előterjesztendő javaslatot kell törvényileg megállapítani. Arról előre is biztosítom képviselő urat, hogy én, mint pénzügyminiszter, azon leszek, hogy ezen uj szervezés által a kitűzött czél, t. i. a jól rendezett, gyors és független igazságkiszolgáltatás az államnak minél kevesebb terheltetésével legyen elérhető; de kijelenthetem előre még azt is, hogy tekintve azt, mibe kerül í jelenben az igazságkiszolgáltatás, és hogy a reá fordított kiadás minő eredményeket eszközöl: az uj rendezés az eredményt tekintve, t. i. a szolgálatot, melyet az államnak és magánosoknak teend, olcsóbb lesz, mint a mostani. Mennyit tett a múlt évben, és mennyit fog tenni a jelen évben a bíróságokra fordított kiadás? azt a budgetben tett előszámitásból igen is tudom és elmondhatom. Az 1868. és 1869-ik években a bíróságok költségei két miniszternek költségvetésében fordulnak elő; az igazságügyminiszter költségvetésében a felsőbb bíróságok és az erdélyi alsóbb bíróságok, a belügyminiszter költségvetésében pedig a magyarországi alsóbb bíróságok költségei. Az utóbbiak ugyan pontosan meg nem határozhatók, ámbár a belügyminisztériumnál tett számítás szerint az összes megyei költségek tételeinek 51%-ja a közigazgatás, 41°! 0-ja pedig a törvénykezési költségekre fordittatik; ehhez jön még a szabad kir. városok számára adott segély. Ezen kiadások az igazságügyminiszter kiadási tételeinél tesznek az előszámitás szerint 1868. évre 1,609,400 frtot, a belügyminiszternél 2,904,200 frtot, összesen: 4,513,600 frtot. Az 1869-ik évre az igazságügyminiszternél: 1,935,700 frtot, a belügyminiszternél: 3,225,000 frtot, összesen: 5,160,700 frtot. Emelkedett tehát egy év alatt 647,000 írttal. A mostani hiányos rendszer mellett ezen nevezetes több kiadás, tapasztalásom szerint, az igazságkiszolgáltatást jobbá alig tette, míg jó rendezés mellett a jelenlegi 5 millió írt költséggel már szép eredményt lehet elérni. Egyébiránt, nézetem szerint, ezen összeg nagyban nem fog növekedni, ha a községi rendezés folytán a sok csekély ügy a község által intéztetik el; ha a bekebirói intézmény czelszerüen rendeztetik és a vidék önálló, vagyonos s tekintélylyel bíró egyénei mint békebirák, minden fizetés nélkül egyenlítik ki azon ügyek nagyobb részét, melyek máskép költséges és hosszadalmas perlekedésre adnának alkalmat. A takarékosság alatt nem azt értem, hogy a kinevezett bírák csekély fizetéssel láttassanak el: jól kell a bírót fizetni, hogy önálló lehessen, s egészen hivatásának szentelhesse munkásságát; de nem kell többet kinevezni, mint a mennyi múlhatatlanul szükséges, s az egész rendszert akkép kell keresztül vinni, hogy a perlekedés! vágy, nemzetünk ezen traditionalis hibája, lejebb hangol tassék. Noha a pénzügyminiszternek a bélyegbeii bevételek segítik a pénztárt megtölteni: mind a mellett az adóképesség emelésének szempontjából azt kell óhajtani, hogy ok nélküli perek ne folytattassanak. Én azért fektetek nagy súlyt
