Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-51
582 El. országos ülés Julius 14. 1863. arra, hogy a községi rendezés és a békebirói intézmény czélszerű keresztül vitele által a perek kevesedjenek, s igy azután a bírósági költségek is nevezetesen kevesebbek lehetnek. Az interpellatio első részére, ugy hiszem, elmondani azt, a mit lehetett; minek rövid szavakba foglalt értelme az, hogy a mostani rendezetlen és hiányos igazságszolgáltatás igen drága. Hogy a jövő — remélem jobb — mibe fog kerülni 1 az tőlünk függ, miután mi lettünk hivatva az alkalmazás felett határozni. (Helyeslés.) Az interpellatio második részére is igyekezni fogok röviden és érthetőleg válaszolni. {Halljuk!) Most az önálló pénzügyi kormányzat harmadik évét éljük; a pénzügyek kívánságom szerinti rendezését rendszeresen keresztül vinni mindeddig nem sikerült, mert hiszen eddig a törvényhozás idejét leginkább a közjogi kérdések feletti viták foglalták el. Sikerült ugyan némi könnyítéseket az adózási rendszerben keresztül vinni, a só árát tetemesen leszállítani, a bélyeges illetékeknél némi könnyítéseket elérni, a pénzügyi szolgálatot rendezni és átalakítani; de mi ez még azon fontos teendőkhöz képest, melyek ez irányban is még reánk várnak? A pénzügyek kezelésének harmadfél évi ideje alatt képes voltam a rendes bevételekből a kiadásokat fedezni, tehát még eddig deficit nem terheli a magyaiállamot. Az 1867-ik évnek eredményeit a volt legfőbb számvevőszék összeállításai szerint közöltem a múlt országgyűléssel; abból világos, hogy 1867-ben hiány nem volt, sőt, ha nem is sok, valami mégis megtakarittatott. A felirati vita alkalmával Simonyi Ernő képviselő ur fölszólalása folytán előadtam, hogy az 1868-dik évről szóló számadások június 30-án zárattak le, és a zárszámadások az országgyűlés szünetelése alatt elkészülvén, az ujabb ülésszak kezdetén a t. háznak be fognak mutattatni. Ezen számadásoknak eddig előttem tudva levő eredményeiből, noha még nincsenek teljesen elkülönítve azon tételek, melyek 1868-dik év elején még az 1867-dik évi szolgálatra fizettettek; ugy hasonlóképen még nincsenek végleg összeállítva azon tételek, melyek az 1869-dik év első hónapjai alatt az egyes minisztériumok utalványára, a különböző pénztáraknál fizettettek; miután azonban az egyik a másikat kiegyenlíti, talán nem csalódom, ha azt jelentem ki, hogy az 1868-dik év sem fog hiányt mutatni, sőt hiszem, hogy nem egészen megvetendő felesleg lesz. Annyit azonban már most is mondhatok, hogy az összes kiadás nem haladja túl az előszámitást, ámbár a közvetett adók emelkedése a pénzügyminisztérium költségvetésénél nagyobb kiadást igényelt. A bevételeknél egy örvendetes, és egy kevésbbé örvendetes, sőt mondhatni, elszomorító jelenség mutatkozott. Az örvendetes jelenség: a közvetett adónemek nevezetes emelkedése, mi tagadhatatlan bizonysága az adóképesség emelkedésének; a szomoritó jelenség pedig az, hogy az adóképesség eltagadhatatlan emelkedésének daczára,és mindamellett, hogy az 1867, és különösen az 1868. év, kedvező évek voltak, s az Isten áldása volt a haza majdnem minden vidékén, az egyenes adók mind, kivévén a házbéradót, mely az előszámitáshoz képest 22,774 ffc 78V 2 kr. csekély többletet mutatott, nevezetesen az előszámitáson alul maradtak. Igaz, hogy ennek egyik oka azon körülmény, hogy az adótörvények múlt évi augusztus hónap folytán szavaztattak meg, a több rendbeli reform a kivetésnél, kezelésnél és beszedésnél csak több hónap alatt volt keresztülvihető, s a kivetett adók nagyrészt csak ezen év kezdetén és folytán fognak beszedethetni, a házbéradó-kivetés az év végével, a jövedelmi adó pedig épen csak ez év kezdetén ment mindazon bizottmányi tárgyalásokon keresztül, melyeket a törvényhozás elrendelt; de nagyrészt oka ezen nagy adóhátralékoknak annak tulaj donitható, hogy a közel múlt évek alatt megszokott passiv ellentállás a törvényes adók fizetésénél még folyvást tart, s a hatóságok és községek részéről nem teljesíttetik pontosan mindaz, a mit a törvény rendel; a pénzügyminiszternek I pedig nincsen elég hatalom adva, ezen megrögzött baj kiirtására. Ugy remélem azonban, hogy a törvényhatóságok rendezése után, sőt talán elébb is, ha a t. ház meg fogja szavazni azon rendszabályokat, melyek szükségesek, s melyek iránt előterjesztéseket kívánok tenni, ezen bajon segítve lesz, de segíteni kell is, mert mindaddig rendes államháztartás nem is képzelhető. Ha a t. ház megengedi, az 1868-dik évi bevételek eredményeinek legérdekesb számait elő fogom sorolni. (Halljuk j Az egyenes adók egyes nemeinél, még pedig a telekadónál kellett volna bejönni az előirányzat szerint 34,850,000 ftnak, bejött valósággal 33,395,276 frt 88 kr, tehát a hiány 1,454,723 frt 12 kr. A házosztály-adónál kellett volna bejönni 2,900,000 írtnak, bejött: 1,794,273 frt 95 kr, tehát a hiány : 1,105,726 frt 5 kr. A személyes kereseti adónál kellett volna bejönni: 7,400,000 írtnak, bejött: 5,766,291 frt7 rl / 2 kr, tehát a hiány: 1,633,708 frt 22 1 /, kr. A jövedelmi adónál: 6,500,000 forintnak kellett volna bejönni, s bejött : 4,025,490 frt 98 kr, tehát a hiány: 2,474,509 frt 2 kr. Végre a királybérhátralékból be kellett volna jönni 17,000 írtnak, nem jött azonban be semmi. Az egyenes adókból előszámitva voltak: a rendes bevétel: 54,744,000
