Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-51
51. országos ülés július H. 1869. 579 selőtársaim jelenlétében, hogy egy biró a 4000 forint lefizetése előtt az irományokat ki nem akarta adni; ón ezt beszédemben csak példakép hoztam föl arra, mennyire tapintatos tud lenni a kormány. Mondtam : ime, egy pár példával szolgálok, hogy igen is, egy ügyvéd a helyzettel visszaélve, azért, hogy az ítélet kimondását és az expediálást - sürgesse a királyi táblán, 4000 forintot kötött ki szerződésileg magának; tehát nem az iratok visszaadásáért. Én e tényt nem bizonyítottam be, a contractust nem hoztam el. Azt mondtam, tessék megkérdezni a felet, kit megneveztem, nem hiszem, hogy megtagadná. írtam is hozzá, hogy a szerződést küldje el. Egyébiránt a nevet is megmondom: előadásom Tóth Lőrinezre vonatkozott. (Zaj.) Horvát Boldizsár igazságügyminiszter : Jőjünk e kérdéssel tisztába. Kérdem képviselő urat: föntartja-e vádját ? Almásy Sándor ; Én nem vádképen csak példaképen hoztam fel. Horvát Boldizsár igazságügyminiszter : Bocsánatot kérek : gyanúsításnak nincs, e teremben, csak vádnak van helye. (Helyeslés.) Almásy Sándor: Tehát fentartom a vádat. Horvát Boldizsár igazság ügyminiszteri Akkor méltóztassék azt Írásban beadni az okmányokkal együtt, hogy a legszigorúbb vizsgálatot elrendelhessem. (Helyeslés jobbról.) De akkor fen kell tartanom a legfőbb törvényszék azon tagja számára is, hogy magának elégtételt szerezhessen. (Elénk helyeslés jobbról.) Almásy Sándor: Ismétlem, fentartom a vádat, mert én mindig állok szavamnak! Simonyi Ernő: A mennyire igazságügyminiszter ur rám is vonatkozott Hengelmüller és Kossalko urak fölemlitésével: meg kell jegyeznem, hogy nem én hoztam fel azon urak neveit, hanem három nappal az én beszédem előtt emiittettek fel, én csak ismételtem. Én nem ismerem azon urakat, engem a viszonyok előbb kivittek a külföldre, hogysem azon jelenetek bekövetkeztek, melyekben ezen urak állítólag szerepeltek; hanem miután felhozattak, kérdezősködtem felőlük s azon meggyőződésre jutottam, hogy minden képességök mellett is, annyi bizonyos, hogy kineveztetésök a nemzet közérzelmét sérti, (Ellenmondó"sok jobbról. Ugy van! Iáiról) s annálfogva ugy hiszem, ha volt választás köztük és mások között is, sok tapintatot nem mutat a miniszter ur részéről, midőn épen azokat választotta, kiknek kineveztetése a nemzet kőzérzelmét sérti. (Zaj.) Horvát Boldizsár Igazságügyminiszter: T. ház! Midőn valaki a nemzet közérzületére hivatkozik, azon kérdést vagyok bátor hozzá intézni: hol azon mandátum, melyet ő a nemzettől átvett a végből, hogy a nemzet közérzelmét tolmácsolja? (Tetszés jobbról. Zaj balról.) Lehet, hogy némely körökben rósz érzést szült ama kinevezés; de más körökben talán megelégedéssel találkozott. (Ügy van! jobbról. Ellenmondás balról.) Különben, t. képviselő urak, méltóztassanak felvenni, hogy a mai világban tőrvényszékeket szervezni igen nehéz. Voltak ] 848-előtt igen nagy juridiciai capacitásaink, de fájdalom 184S után bizonyos okoknál fogva, talán azt lehet mondanom, hazafiságból, visszavonultak a közélettől, és sem bírói, sem ügyvédi téren nem szerepeltek. Bár mennyire meghajlok előttök, de fájdalom ezen urakat ma a birói széken nem használhatjuk: mert jogéletünk annyi phasison ment keresztül, hogy a ki abban gyakorlati részt nem vett, az a jelenleg fenálló jogrendszerben oly tájékozatlanul áll, hogy egy-egy kényesebb jogi kérdést is alig tudna megoldani, s az ilyen egyén, ha birói alkalmazást vállalna, épen becsületérzésénél fogva kénytelen lenne állomásáról két hét alatt megszökni. (Ugy van! jobb felől.) Nekem nagyon nehéz ily körülmények közt a választás, nekem nem csak a jellemre, de egyszersmind a gyakorlati juridicai képességre is tekintettel kell lennem. Méltóztassanak felvenni, mennyire meg lehetek akadva, ha még mindig 8, 9 hely a legfőbb törvényszéknél betöltetlenül áll; szemben a perek roppant halmazával, ezt alig tűrhetném csak egy pillanatra is, ha részint az említett körülményeknél fogva, részint pedig a miatt, hogy gyakran a legjobb erőktől kosarat kapok, a birói állomásokat betőltenem oly könynyü dolog volna, mint sokan képzelik. (Helyelés jobb felől.) Máttyus Arisztid: T. ház! Miniszter urnák, mint a Simonyi képviselő társam által tett interpellatióra, valamint állításaimra adott válaszára nézve elismerem egész tisztelettel, hogy az jóakarat és méltányosság szellemétől van vezérelve ; mindazáltal kénytelen vagyok azon megjegyzést tenni, hogy időn kivül és a ház szabályainak keretén kívül esett; azért én részemről beszédemben tett állításaimat a miniszter ur ezen nyilatkozatával nem látom megczálolva. (Nem tehetünk róla! jobb felől.) Én igenis átalánosságban vádat emeltem, a mint az ember kifejezést használni szokta; máskülönben pedig azon szavaim értelme nem egyéb volt, mint az, hogy hivatkozva a közvéleményre (Jobbról: Melyik közvéleményre?) fejeztem ki a királyi táblának szervezetére, különösen az utóbbi két év alatti állapotára; arra pedig én e házban jogosítva voltam; és azt fogom 73*
