Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-49
49. országos ülés Julius 12. 1869 557 akarni annyi, mint a nemzetet és az országot a végveszélynek kitenni. Pártolom a törvényjavaslatot. (Atalános helyeslés.) Henszlmann Imre: Roszul értette Klapka képviselő társam .... Elnök : Tessék nyilatkozni, mily czim alatt akar felszólalni? Henszlmann Imre: Személyes kérdésben. (Felkiáltások: Nem személyes kérdés!) Nekem nem vetheti szememre senki, hogy fontolva haladó vagyok. (Derültség.) Nem azt mondtam én, hogy gőzerővel haladunk, hanem azt, hogy gőzerővel szavazzuk meg e törvényjavaslatot, és ezt nem helyeslem. Szakácsy Dániel: T. ház! (Eláll! Szavazzunk!) Nem érthetek egyet a szőnyegen levő kérdésben elvbarátaimmal; de én a vasutat nem tartom pártérdek kérdésének, hanem nemzetgazdasági kérdésnek. De nem értek egyet t. Henszlmann barátommal abban sem, hogy, mint o mondja, e törvén3 T javaslatot gőzerővel szándékoznak keresztül vinni. Hisz épen nem mutat gőzerői eljárásra, midőn a múlt országgyűlés elnapolta ezen tárgyat, kimondva, hogy a minisztérium bővebben tanulmányozza. Elég idő volt tehát megfontolni, és valóban mondhatom, annyi j sok irat terjesztetett szét térképpel ellátva köz- ! tünk, hogy kettő-három is jutott egynek-egynek. Miután a vasútépítéseknél nem az a czél, hogy csak magában az országban építtessenek; hanem az a czél, hogy a szomszédországokkal is összeköttetésbe hozzanak bennünket; és miután j a szomszéd Gáesország a maga vasntját már egy j ponton megalapította: már a józanság is és a gazdasági szempont is azt hozza magával, hogy a mi vonalunk is ott köttessék össze, a hol már. a gáesországi összekötő pont meg van határozva: ezért én a törvényjavaslatot pártolom. Gubody Sándor: T. ház! (Eláll! El- j áll!) Ha a túlsó oldal minden tagja kiáltja is az „eláll*-t: én nem állok el; (Szavazzunk!) csak \ azon feltétel alatt állok el a szótól, ha ezen j vasut-vonal megszavazása a jövő ülésszakig elhalasztatik. (Ellenmondások. Halljuk!) Tisztelt ház! Szerintem a tárgyalás alatt 1 levő galicziai vonal Sátoralja-Ujhelytől, Nagy- j Mihály, Homonna, Mező-Laborezon keresztül Lupkovig nem azt mondom, hogy egyátalában j szükségtelen, mert hiszen csinált utaink hiányában ugyan hol és melyik vidéken lehetne jó közlekedési ut szükségtelen, hanem állitom, hogy nem sürgetős, sőt idő előtti és annak kiépitését garantirozni valóságos pénzvesztegetés: mert commereiális és strategiális szempontból a haladék nélkül kiépitendők közé egyátalában nem sorolható. Commerciális szempontból nem, mert annak ösmert útja Eperjesen, Bartfán, Duklán keresztül Tarnov felé geográfiai, ethnográfia és forgalmi okok által már régen meg van állapítva, midőn a kérdéses vonalon a forgalomnak, élénkségnek mely a vasutat a személy, gyakorlat s áruczikkek folytonos szállítása által csak annyira is jövedelmeztethetné, hogy a vasúti regié költségek fedezve lennének, nyoma sincs: ugyan kérem, mi áruczikk szállítására lehet számítani innen és tul a Kárpátokon azon szegény vidékekről % Csak olyanokra, melyekkel mi is, a lengyelek is birnak, azaz gabona szállításra, a mi a hegyaljai borokat illeti, azok egy heti terhet is alig adnának fuvarozás alá; azt hinni pedig, hogy ezen vasút azon a vidéken forgalmat teremt, téves fogalom — ott hol forgalmi szükségek és szorgalmi kellékek hiányzanak, forgalmat idézni elő vasút által sem lehet. Stratégiai szempontból tekintve . . . (Eláll! jobb felől.) A túlsó oldal folytonos kiabálása ezelőtt megzavarta beszédem fonalát; de most már csak ugy hat rám, mint az a falu harangja. melylyel a felhőket akarják elkergetni. Stratégiai szempontból tekintve e vasutvonalat — hogy ha már kormányunk annyira akar félni a muszkától, kivel bennünket minden alkalommal ugy ijeszteget mint a dajka a rósz gyermeket a heiliger Nikolauszszal, ámbár én, intra parentliesim, nem csak hogy nem félek, sőt egy értelemben vagyok egy nevezetes amerikai államférfiuval, ki ezelőtt 49 évvel irt ily czimű munkájában: „La future destinée de V Europe" azt állítja: „a pillanatban, melyben az orosz karjait déli s keleti Európa felé kinyújtja, az őszes európai hatalmak ősztönileg egyesülni fognak e collossális test szétdarabolására." S valóban, uraim, Magyarországot az orosztól nem az ausztriai kétfejű sas szárnyai, nem az eperjes-tarnovi vagy s.-a.-ujhely-przemysli vagy munkács-stryi vasutak fogják megmenteni : Magyarország őrangyala az európai civilisált világ érdeke; mert ha az orosz Magyarországot elfoglalná s magát a dél-szlávokkal öszekötve Konstantinápolyt körülövezné , Európa feletti uralma csak idő kérdése lenne. Ha tehát kormányunk a muszkától csakugyan félni akar, stratégiai szempontból az eperjes-tarnovi sokkal fontosabb vonal. Tarnov a LudvigBahn mellett fekszik, honnan jobbra balra Krakóig és Lembergig a katonaságszállitás legrövidebb utón történhetik s kivált ha még az oderbergi vonaltól osvietzimnél átcsap a Ludvigbahnra, oly tekintélyes sereget állithat a határra milyet az orosz a varsói utón hozni nem képes. E szerint, bármily szempontból tekintsük is ezen vonalat, az nem czélirányos, és én a s.-a.«
