Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-49

556 49. országos ülés Julius 12. 1869. nalra vezeti az egész hadsereg menetét, melyen, ha az már igénybe is vétetik általa, magát vé­deni nem képes. A mi a kereskedelem szempontját illeti, arra nézve a magas közlekedési minisztérium egyáta­lában semmi adatokat nem terjesztett elő. Fel­említette ugyan, hogy a fakereskedés Magyaror­szág és Gaiiczia között jelentékeny; mit én, nem olyan terjedelemben ugyan, mint állíttatott, ha­nem hogy ez csak ugyan megvan kicsinyben, nem vonom kétségbe, de azt nem mondja, hogy hol van a legnagyobb gabnakivitel. Minthogy magam is a felső vidéken lakom, ismerem azon vidéket, s tudom, hogy 10 szekér megyén ki ad­dig az országból Dukla felé, mig 1 megy Lubkóv felé, merre a vasutat vezetni akarja. Én meg­vallom, ezen vonalat a legczélszerütlenebbnek tartom, melyet Galiczia felé lehetne vezetni. En a stryi vonalat azért is, mert rövidebb, inkább pártolnám; előnyösebbnek tartom az eperjes-duk­lai vonalat is, mert az is közelebb éri Gaiicziá­nak azon részét, mely oly anyagokat termel, me­lyek Magyarországba leginkább hozatnak be. Mindenesetre legtöbb fogyasztatik ott, legtöbb különösen azon anyagokból, melyek itt termel­tetnek, t. i. gabona, búza, borból, stb. Itt van­nak a hegyaljai képviselő urak is, kik őszintén bevallhatják, hogy terményeik legfőleg Varsó és Krakó felé mennek. Mivel azonban a magas minisztérium mind­ezekre nézve az adatokat beterjeszteni elmulasz­totta, mivel a kérdés ugy van felállítva, hogy most más összeköttetés létesítése nem lehető, mint a mely itt fekszik: kijelentem, hogy bár az a legczélszerütl énebb és csak kényszerűségből van — nem tehetvén egyebet — a javaslatot elfogadom. Klapka György: A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot elfogadom, azon feltétellel, hogy a jövő ülésszakig a minisztérium a más összekötő vasutvonalakra nézve is a kellő tör­vényjavaslatokat a ház elé fogja terjeszteni: mert egyetlen egy összekötő vasút G-aliczia és Magyar­ország közt nem elégséges. Ugy tartom, most késő azt elhatározni, hogy a kérdésben forgó két vo­nal közöl melyik a jobbik; az eperjes-duklai-e, vagy a lupkovi? Annyi bizonyos, hogy miután az utóbbi vonalra nézve az előmunkálatok any­nyira előre haladtak, hogy azonnal munkához is foghatnak, holott az eperjesinél csak később kezdhetnék meg a munkálatokat. Én tehát ajánlom, hogy a t. ház fogadja el a szőnyegen levő törvényjavaslatot. (Helyeslés.) Henszlmann t. barátom azt állitá, hogy a vasúti törvények hozatalánál gőzerővel haladunk. Én nem helyeselhetem véleményét, s ellenkező­leg ugy találom, hogy nagyon is lassan hala­dunk, főleg, ha összehasonlítjuk a mi haladásun­kat más országokéival, pl. Oroszországgal. Ez esetben azt fogjuk észrevenni, hogy bizony nem gőzerővel haladunk, főleg a vasutak terén. Nézzük Oroszországot: ott e perczbennyolez vasút épül a Volga völgy felé; ezek közöl egy Szibéria, kettő az Ural felé. Tudva levő dolog, hogy a Volga, összeköttetésben a Kaspitenger­rel, onnan milliónyi népet hozhat az orosz kor­mány nyugat felé. A Volgától nyugatra menő l vasutak két nagy orosz vasútvonallal vannak I összeköttetésben, melyek egyike Sz.-Pétervártól Dünaburgon és Varsón át Krakkóig megy, a má­sik Moszkvából Kieven keresztül Tarnopolba, a galieziai vasúthálózat felé. Ezen két hoszu vo­nalnak most is már három összekötő vasútja van; egyik Sz.-Pétervártól Moszkváig, a másik Dünaburgból az Uraiba, és a harmadik Varsó­ból Kievig, mely most van épülőfélben. Ezen három párhuzamos összekötő vasút ismét pár­| huzamban van a galieziai vasúttal, melyről Cle­I mentisz képviselő ur helyesen jegyezte meg, hogy I az első megtámadásnál alkalmasint muszka kézbe I esnék. És igy Oroszország háború esetében négy j párhuzamos vasúttal bir; ha pedig kiépíttetnek j a Moldva dél-oroszországi vasutak is, Magyaror­i szagnak keleti s n)uigati része roppant vasúthá­lózattal lesz körülvéve, mely az orosz hatalmá­ban levén, annak háború esetében legjobb hasznát veendi. En teljesen vallom Clementis képviselő ur azon nézetét is, hogy a legnagyobb veszély ben­nünket keletről fenyeget; ott fognak tán lege­lőször is összecsapni a nyugat- és kelet-Europa csapatai; de ha mi a keleten akarjuk védelmi i helyzetben magunkat tenni, akkor egyszersmind I biztosítani kell a nyugati határainkat is, és a | legjobb biztosítás az, ha minél több összekötte­i tésünk van öalieziával. Én tehát, nem hogy ellenezném a galieziai ! összekötő vasút létre hozatalát, hanem ellenkező­I leg kívánom azt minél nagyobb mértékben; mert utoljára is csak egy valódi barátunk van, és ez a lengye] nép, és ha a lengyel néppel szoros vas­úti összeköttetésben nem vagyunk, ki leszünk téve sokkal inkább a muszka hatalom túlnyomó erejének; holott igen jól tudjuk, hogy igy azon támadó erőt is felhasználhatjuk ellene, mely a lengyelben mindig rejlett és rejlik. Én, uraim, azt hiszem, minden figyelmün­ket az anyagi fejlődés eszközlésére kell fordíta­nunk ; azokat elmulasztani kereskedelmi és gaz­dászati szempontból nagyon hibás volna, mert az ily mulasztás mindig nehezen hozható helyre; de nézetem szerint, legelőször is védelmünkről kötelességünk gondoskodni. Európa mostani hely­zete rá utal erre bennünket és ezt elhalasztani

Next

/
Thumbnails
Contents