Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-49

49. országos ülés Julius 12. 1S69. 541 kedést is, megerősíteni, vagy azt netán módosítás végett visszaküldeni, vagy a törvény értelmében a valódi illetékeseket, a képviselő-testületeket ezen miniszteri rendelet iránt kihallgatni'? Az egyetem egymástól eltérő két tervezetet terjesztett fel, monda a t. miniszter ur. Bár én még ebben sem látok legyőzhetlen akadályt, ezt mégis bővebben meg kell magyarázni. A szász egyetem még 1863-ban készített egy tervezetet a községi szervezés iránt, és azt az akkori erdélyi udvari kanczelláriához megerősítés végett felterjesztette. Többszöri sürgetés daczára, ezen tárgy a kanezelláriánál négy év alatt el nem intéztetett, és mint hátralék. 1867ben a felelős magyar kormányhoz tétetett át. Az egyetem többször folyamodott a t. minisztériumhoz ezen javaslat visszaküldéseért, mert módosítani kívánta: de tudomásom szerint semmi választ nem kapott. A dolog így állván, a szász egyetem a Királyföld belszervezetének czélszerü rendezését nagyon óhajtván, 1868-ban uj javaslatot készített, csupán a királyföldi képviselő testületek és választások felett, a szervezés többi részeire nézve bevárva az átalános reformok elhatározását. Ezen lépések azt hiszem, nem igazolják azon állítást, mintha a királyföldi képviselőtestületek a mostani állapotokhoz makacsul ragaszkodnának ; sőt ellenkezőleg bebizonyítják azt, hogy épen a mostani képviselőtestületek saját kezdeményezésökből már évek óta korszerű reformot óhajtanak és az után törekednek. Hogy az egyetem javaslata nem kevésubé szabadelvű, és az ottani lakosok jogegyenlőségét nem kevésbbé veszi tekintetbe, mint a miniszteri rendelet: arról teljes meggyőződést nyerhet bárki az iratok egyszerű átolvasása által. A t. kormány világosan elismerte a mostani országgyűlési választási törvény hiányait és megváltoztatását a legsürgősebb teendők közé sorozta. Sem a törvényhozás, sem a kormány 1848ban, vagy azóta ezélszerünek nem tartotta ezen választási törvényt a községek és megyék belsaervezetére alkalmazni és a magyar korona területén nincs egyetlen egy törvényhatóság, a hol ezen választási törvény érvényesíthető. Ámde mind a mellett a t. minisztérium még is ezélszerünek tartotta most ugyanezen választási törvényt a Királyföldre alkalmazni, és mi ez? Az egyetem javaslata a választási eeosust 8 írtra szabályozta, de még sokkal lejebb is szállította, és minden értelmes embernek, eensus nélkül, a választási jogot megadta. Csak Szeben és Brassó városában állapíttatott meg a eensus 8 írtban. T. miniszter ur méltóztatott továbbá mondani, hogy eljárásánál, az 1848-ki törvényczikk 23. és 24-ik §-ait használta útmutatásul. Kénytelen vagyok ezen miniszteri rendelet tartalmából csak egy két példát felhozni, hogy a minisztérium eljárását megismertessem a t. házzal. A rendelet 20-ik szakasza a választási eljárást teljesen a kormányra hagyja s még azt is rendeli, hogy a községeket sem kivéve, valamennyi községnek belső ügyrendtartása csak jóváhagyás után lehet érvényes. A székekről a 9-ik §. ugy rendelkezik, hogy például Szeben szék gyűlése 230—240 tagból áll. A rendelet 23-ik szakasza a mostani szász törvényhatóságok hiányos szervezetét fentartja, és azon a kor kívánalmai szerint csupán azon változtatás történt, hogy jó élethosszig választott és független birák és tisztviselők helyett most csak rövid időtartamra ugy a kormánytól valamint a választóktól teljesen független birák és tisztviselők, meg lehet jogi szakképzettség nélkül is, választassanak. És mi módon történik ezen választási A Királyföldön igen is létezett egy kijelölési jog ; de nem olyan, mint ezen rendeletben benne foglaltatik. Eddig a nép bizalmából keletkezett, mert a szász comes gyakorolta ezen jogot és a törvény mégis szükségessé tette ezen jogot csupán szigorú korlátok közé szabni. De miután a szász ispán a kormány által neveztetik ki, ezen rendelet 24-ik szakasza a kijelölési jogot nem csak fentartja. de mindennemű korlátokat eltörölve, a kinevezett ispánt oly kinevezési joggal ruházta fel. milyen a Királyföldön soha nem volt. A megyékben a választott bizottmány ugyanezen rendelet folytán csak az ispán által kijelölt három egyén közöl választhatja a tisztviselőket, kik közé ő saját embereiből a 23 §. szerint kijelölhet bárkit is, saját tetszése szerint, bár ottan az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elválasztva nincs. Igen világos, hogy a kormányoak ily kijelölési joga mellett a választási jog tökéletesen illusoriussá válik, s vajmi kevés értékkel bír. A széki jegyzők, kik egyszersmind a kerületi jegyzők toll vivői, a 25. §. szerint, az ispán által neveztetnek ki, míg az orvosok, mérnökök, erdészek felett a 28. §. szerint az ispán határoz, és végül a mostani tisztviselők, kik az uj szavazásnál vagy az ispán által ki nem jelöltetnek, vagy újra meg nem választatnak, az ottani majorsági pénztárak terhére esnek, még azok is, kik most az államkincstárból húzzák fizetésüket. Ezen adatok, ugy hiszem, elegendők, hogy a t. ház megbírálhassa: mennyiben tér el a rendelet az útmutatóul használt 1848-ki XXIII. törvényczikktől és mily elveket tartalmaz. Erős meggyőződésem, hogy a t. ház ilyen elvek alkalmazását a megyék számára soha el nem fo-