Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-48

48. országos ülés Julius 10. 1869. 527 értelmében, vagy pedig egy határozati javaslat által emelkedjünk túl ezen a kérdésen. Akármiként tekintsem azonban magát a kérdést, annak gyakorlati fontossága igen csekély lehet: mert a petitiónak akármily eligazítása ma már nem fog az ügy állásán változtatni. Csak az lehetne hát a kérdés: vajon azon eligazítás, melyet a kérvényi bizottság hoz javaslatba és mely a törvény §-ára való hivatkozással ezt egyszerűen áttétetni kívánja a belügyminisztériumhoz, vajon mondom ezen eligazítás helyes és elfogadható-e? A második kérdés az, hogy ezt pótolhatja-e Nyáry Pál t. képviselőtársam indítványa? Az előbbinek bizonyításába nem bocsátkozom, mert az magában is világosnak látszik, mert abban magára a §-ra történik hivatkozás és mivel ennek helyes értelmét előttem több képviselőtársam már ugy is bővebben kifejtette. Csak a második kérdésre kívánok világot vetni. A határozati javaslat által rni czéloztatik ? Nem más mint a törvény magyarázata és hangsúlyozni azt, hogy mily mérvben illetékes a belügyminiszternek befolyása a választásokra. Ha egyéb ezé! nincs, mint az, hogy e kérdés valami módon megöldassék, akkor én nem tarthatom helyesnek azt, hogy egy határozati javaslat fe lett vitatkozzunk egyedül csak azért, hogy egy folyamodványt, melynek semmiféle gyakorlati érvénye többé nem lehet, elodázzunk. (Helyeslés.) A másodikat pedig igen veszedelmes praecedensnek tartom, mert a törvények magyarázatába határozatok által a ház bele ereszkedni nem kíván. (Helyeslés.) Én tehát, nem akarván a háznak türelmét tovább igénybe venni, és azon hiedelemben, hogy az ilynemű tárgyalási mód, ha nem is másra, legalább azon véleményre jogosítana fel, miszerint a ház azon módszer iránt nem volt magával tisztában, metyben a közügyek tárgyalásához fogni kell, hogy a reformkérdéseket előmozdítani akarná, midőn ily kérdéseknél immorál: a petitionalis bizottság javaslatát pártolom. (Helyeslés jobb felől.) Ludvigh János: T. képviselőház! Én az előttem szóló nézeteit, a kérdést illetőleg, tökéletesen helyeslem: hanem nem húzhatom belőle azon következtetést, melyet abból ő húzott. Szerintem a kérdés egyszerűen az, hogy utasittassék-e a kérvény a minisztériumhoz vagy nem \ és ha utasitta tik, mi végre utasittatik? a törvény világosan mondja, hogy választási ügyekben nem intézkedhetik a minisztérium sem a qualificatiokra nézve, sem egyéb tekintetben, és másra felhatalmazva nincs, mint felügyeleti jogot gyakorolni. Egyetlen egy eset van a törvényben, melyben a minisztérium intézkedhetik és az a vegyes kerületek alakításának ügye, ha t. i. több törvényhatóság egymással meg nem egyeznék, a minisztériumnak kell intézkedni. Ha a kérvény a minisztériumhoz utasittatik, ez által egy alkotmányossági elv sértetik meg: mert a törvényhozás nem engedheti meg soha, hogy a kormány a választási ügyekbe beavatkozzék. Azért vannak a bíróságok felállítva, hogy concret esetekben ítéljenek. Azért a kérvényi bizottmány javaslata ellen vagyok és pártolom Nyáry Pál barátom indítványát. (Helyeslés a bal oldalon.) Simonyi Ernő: T. ház! A kormányok a múltból vett példák után ítélve nem igen nagy pártolói és kedvelői a szabadon választott parlamenteknek, és meg vagyok győződve, hogy ha nem volna szükségök arra, hogy ilyen parlamentek létezzenek, azaz, ha a tapasztalat nem mutatta volna ki azt, hogy ily parlament nélkül megállani nem képesek, bizonyára soha sem is fognák a parlamenteket összehívni. Nem csodálkozom tehát, ha a kormány, bármily pártszinezetből legyen is az alkotva, minél nagyobb befolyást igyekszik magának a választásokra szerezni. Ha azonban a parlamentek nem szabadon és a kormány minden befolyásától menten választatnak : nem feleinek meg hivatásuknak, nem teljesitik azon kötelességet, nem is teljesíthetik, a mire alkottattak, nem teljesíthetik pedig azért, mert a parlamentek a kormánynak bírái; hogy pedig valaki saját maga birájának választására befolyást gyakoroljon, ugy hiszem, mindenki belátja, hogy ha ama bíráknak részrehajlatlanok és igazságosoknak kell lenniök. képtelenség. így fogta fél e tárgyat a magyar országgyűlés is, midőn még nem volt annyira pártokra oszolva , hogy mindenből pártkérdést csinált volna, hanem midőn volt ugyan nézetkülönbség, de az egész ország még egy értelemben volt abban, hogy az országnak szüksége van egy független parlamentre és független felelős minisztériumra, így határozott 1866. január 13-án, midőn ama határozatot hozta, melyből világosan kitűnik, miként értette és kívánta értetni a 48. törvényeket. A ház határozata, a mint az jegyzőkönyvének első kötete 15-ik lapján áll, a következő : „Az ugyanakkor felmerült viták folytán jegyzőkönyvileg kifejeztetni határoztatott: Miszerint az 1848-ik választási törvény, a képviselő választást minden, ugy megyei, mint más kormányhatóság befolyásától függetlenné tevén, a választások folyamában a megyei tisztviselőknek és kormányhatöságoknak, bűnvádi eseteket kivéve, semminemű beavatkozási joguk nincs. A választások körül előforduló panaszok megvizsgálása és elintézése, a törvény világos értelme szerint, a választás előtt a központi bizottság,