Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-48

528 46. országos Liés Julius 10. 1869. a választás után pedig a képviselőház kizárólagos hatásköréhez tartozik." (Helyeslés a bal oldalon.) így értette azt a magyar országgyűlés, és ha méltóztatnak az e felett fellmerült vitát a naplóban elolvasni, látni fogják, hogy ez iránt a házban vélemény különbség nem volt. Hogy ez a mostani választásoknál másként történt, és hogy a kormány több befolyást igényel, mint csupán ama formalitásokra nézve, melyeket t. barátom Vukovics képviselő ur elősorolt, kétségbe nem vonható. Pedig a törvény szerint a kormánynak befolyása a felügyeletnél tovább nem terjeszkedhetik, mert ha terjeszkednék, akkor nem volna szabad választás, de semmi esetre sem terjeszkedhetik oda, hová azt Zsedényi képviselő ur akarja : hogy felügyelettel és befolyással birjon a qualificatió meghatározására is. Ha tehát, miat mondom, a kormány befolyása tovább nem terjedhet, meg kell engedni azt, hogy a kormány ott, hol e formaságokon túl ment rendeleteivel, a rvény korlátait áthágta. Erről azonban most nincs kérdés; kérdés, nézetein szerint az, hogy mi történjék a pestmegyei kérvénynyel? Azt, hogy a kormány mikép járt el más választásoknál, tekintetbe véve, meg lehet, hogy részéről most máskép beszélni következetlenség, hanem magára a tárgyra nézve ez ugy hiszem befolyással nem lehet. A mi a pestmegyei kérvényt illeti, erre nézve a kérvényi bizottságnak véleménye az, hogy küldessék az elintézés végett a belügyminisztériumhoz. Én tán nem értettem jól, mert meglehetős zavar volt, midőn előadó ur olvasott, mikép motiválja a kérvényi bizottság e javaslatát; de hogy mit csináljon a belügyminiszter e kérvénynyel, egyátalában meg nem foghatom. Nem tartom e határozatot károsnak a múlt választásokra nézve, hanem igen is nagyfontosságunak következményeiben, ha a ház elhatározza, hogy: a belügyminisztérium akármit tehet választási kérdésekben. És ez okból, mert én a belügyminiszternek semminemű befolyást a választási összeírások helyességének vagy helytelenségének megítélésére és a választások iránt benyújtott kérvényekre nézve engedni nem akarok, mert azt a törvény neki semmi tekintetben nem adja, azt mondom, a mit Nyáry képviselőtársam mondott, hogy ezen határozat a törvénynyel ellenkezik; ennél fogva azt nem pártolom, hanem pártolom a Nyáry Pál képviselőtársam indítványát. (Helyeslés a bal oldalon.) Hoffmann. Pál: T. ház ! Ha a kérdés ugy állana: vajon a minisztériumtól függ-e a választási qualificatiókat megállapítani? akkor, ugy hiszem, senki sem volna e házban, ki tökéletesen ne vallaná a t. bal oldal nézetét, mert mindnyájan elismerjük, hogy a választási qualificatiót a törvény állapítja meg. Azokat tehát megállapítani senkinek, sem a minisztériumnak, sem másnak nincs joga. Én azonban ugy látom, hogy nem az áll kérdésben: vajon a minisztériumnak van-e joga a választási qualificatiókat megállapítani? mert azt sem a minisztérium, sem a ház részéről senki sem állíthatta; hanem a kérdés az : vajon van-e a központi bizottságnak joga a választási qualificatiót megállapitani? (Ugy van! jobb felől) mert azt méltóztattak mondani, hogy a mit e tárgyban a központi bizottság határoz, arra nézve semmiféle fölebbezésnek nincs helye, a mi szükségkép involválja azt, hogy választási joga annak van, a kinek a központi bizottság ilyen jogot adni szíveskedik. Ennek ellenében azonban az 1848. V-dik törvényczikk határozottan nyilatkozik, mondván: hogy a választási törvény létesítésével a központi bizottság, a felügyelési joggal ellenben a minisztérium van megbizva. Méltóztattak azt mondani, hogy a felügyelet csak abból áll, hogy a kormány nézheti és szemlélheti, hogy mi történik. Ha ez lett volna a törvényhozás szándéka, akkor fölösleges lett volna ezt is beletenni a törvénybe, mert ilyen felügyelési joggal nem csak a kormány, hanem minden egyes polgár is bir. Én, részemről, magam is ugy hiszem, mindenki igénybe veheti azon iog"ot, nézni és szemlélni a választásokat. Es ha a kormánynak egyéb jogot nem akart volna a törvény adni, akkor nem lett volna szükség ezt kijelenteni. De a felügyeleti jognak meg van a maga értelme: a jus supremae inspectionis. A felügyeleti jog concret jogosítványokat foglal magában, olykóp, hogy ha a kormány oly cselekvényeket tapasztal, a mik a törvény ellenére vannak, akkor azokat megszünteti, és a törvény végrehajtását eszközli. Én a kormánytól soha sem tagadom meg azon jogot, miszerint a törvényeket valósítsa; ez a kormánynak nem csak joga, hanem kötelessége is. Tökéletesen elismerem, megtörténhetik, hogy valamely concret esetben nem a kormánynak, hanem a központi bizottságnak lesz igaza. Arról ítélni a törvényhozás joga. De én a felügyeleti jogot oda magyarázom, hogy a mennyiben a kormány és a központi bizottság közt eltérő nézet van a törvény valósitása iránt, hogy akkor a minisztérium véleménye döntsön, nem pedig a központi bizottságé. A felügyeleti jognak nem lehet más értelme, mint felsőbb hatóságot constituálni, mely nem a választási képességet, hanem a törvény által meghatározott