Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-48
520 48. országos ülés Julius 10. 1869. állott Pest vármegyével szemben, hanem midőn tovább menve magának az összeírások körül rendelkező befolyást tulajdonított. Es ha önök akkor is, midőn példák által győződhetnek meg, hogy menynyire tönkre teszi ez a választási szabadságot, képesek lesznek elhatározni, hogy a miniszter határozzon a qualificatió felett, akkor ne vitassák hogy e parlamentnek tekintélyét fen akarják tartani. Én adatokkal fogok szolgálni, azért bocsánatot kérek, ha tán egy kissé száraz leszek. (Halljuk!) A Kassa városában történt választásból veszem adataimat. (Halljuk!) Az igen t. belügyminisztérium f. é. márcz. 29-éről 5012 sz. alatt; kelt rendeletében megrendelte, hogy azon államhivatalnokok, kiknek más qualificatiójok nincsen, az 1848-iki V-ik t. ez. 2-ik §-a értelmében Írassanak a választók közé. Ezen 48-iki V-ik t. czikk 2-ik §. c. pontja azt mondja; „beirandók azok. kik habár a fentebbi osztályokba nem esnek is, saját földbirtokukból vagy tőkéjükből eredő 100 ezüst frt. éveukinti állandó s biztos jövedelmet kimutatni képesek;" és ennek alapján rendelte beíratni a minisztérium azon hivatalnokokat, kik csak fizetési iveket tudnak felmutatni. Azontúl azt is megrendeli, hogy a ki egyszer állandó kinevezett hivatalnoka a kormánynak, az ennél fogva már honositottnak tekintendő és a választási lajstromból ki nem törölhető. Nézetem szerint az igen különös és sehol sem létezett Európában. Továbbá megtámadja a központi bizottmány eljárását; megtámadja legelsőbben is azért, hogy midőn reclamátiók történtek némely beirottak ellen, ha bizonyíték nem volt a reclamatióhoz csatolva, az félre vettetett: s a minisztérium felállította azon tant. hogy, ha valaki ellen, kit az összeíró bizottság beír, reclamatió történik, nem az a ki ki akar töröltetni tartozik bizonyítani; hanem az, a ki ellen a reclamatió beadatott : holott az lS48-iki V-ik t. ez. igen is kimondja az összeírásra nézve, hogy az tartozik bizonyítani, a ki magát beíratni akarja, de azontúl, hogy az legyen köteles a központi bizottmány előtt bizonyítani, kinek beiratása megtámadtatik, azt a törvény nem mondja és nem mondhatja: mert ha a központi bizottmány előtt a választó jogát valaki megtámadja, minden jogi fogalmak szerint is azt — a támadót — illeti a bizonyítás kötelessége, a megtámadott gyakran nem is tudja, hogy megtámadtatott. Es mégis e miatt meghagyta a belügyminiszter ur a kassai központi bizottmánynak, hogy a megtámadottól követeljen bizonyítékot, vagy e czélból ujabb reclamatiót kezdessen és megfenyegesse, hogy ha ennek nem tesz eleget és a választást el nem halasztja, fel fog oszlattatni. Megrendeli továbbá még azt is, hogy minden kézművest ki kell a választók sorából törölni, hacsak az magát adólajstrommal nem igazolja, hogy segéddel dolgozik. (Igaz! bal felől.) Szeretném látni az 1848-iki törvény azon passusát. mely azt mondja, hogy csak ezzel lehet bizonyítani. holott az az adólajstromokat csak mint az e tekintetben felhasználható adatokat emliti. Es volt még egy más rendelet is — ha jól emlékszem a 6084. sz. a. — melyben a belügyminisztérium ugyancsak kitöröltetni rendeli Barcs Lászlót és még vagy harmincz más egyént, azt mondván rendelete végén, hogy a ezéh társulat általi bizonyítás nem elég, mert ez az ő — a miniszter — rendelete értelmével és tartalmával ellenkezik. Csodálom, hogy a t. jobb oldal nem kiáltja: törvénytelen! törvényszegés! miután midőn Pest megye központi bizotmányáról ily forma mondatott, igen méltóztattak ezt kiáltani. Tehát kitöröltetni rendeli ezeket a minisztérium, mint ha a törvénynyel ellenkeznék beiratásuk, mert azt nem mondhatja, hogy a törvénynyel nem ellenkezik, hanem, mert ellenkezik az ő rendeletével, és ezt a központi bizottság által, mely minden rendeletben meg volt a feloszlatással fenyegetve, bár tökéletes hitelességű bizonyítékaik voltak, melyeket magam is láttam, kitöröltettek. De menjünk tovább. Mind ez még nem volt elég, ki kellett mondani még azt is, hogy a létező birtokot csak telekkönyvi kivonattal lehet igazolni. (Felkiáltás; Természetes!) Engedelmet kérek, a ki ezt oly természetesnek tartja, nehezen bir fogalommal is arról, hogy miként áll nálunk a telekkönyvi viszony. (Ugy van!balról.) Magyarországon még oly tökéletlen a telekkönyvi intézmény, hogy lehet valaki birtokban két három évig, mig ama birtokát átíratni sikerül. És igy ily feltételhez kötni a bizonyítékot helytelen. De a 48-ki törvények a telekkönyvről nem is szólhatnak, mert még akkor telekkönyv nem volt. Ily módon természetesen aztán sikerült a minisztériumnak a qualificatióhozi ily hozzászólás által százat innen ki, százat oda be, jól megkeverni a kártyát, hogy a választásban baj ne legyen. Csak egyet hozok még fel. Felhozom azon hivatalnokokat, a kik a másik rendeletben beíratni rendeltettek; mérnökök voltak s más hasonló hivatalnokok a cataster és ilyes féléknél, a belügyminiszter beíratni rendelé őket a bizottság által, feloszlatás terhe alatt: mert a belügyminisztérium ugy van értesülve, hogy azok állandóan kinevezett hivatalnokai a magyar állam