Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-48

48. országos ülés Julius 10. 1869. 521 nak. Ezen rendelete a belügyminiszter urnák kelt apr. 5-én, mig márcz. 21-én Graenzenstein pénzügyminiszteri államtitkár ur azt irta volt a magy. kir. fölmérési felügyelőségnek, hogy a mérnökök közöl ezek és ezek — meg vannak nevezve — Abfertigungot kapnak, el fognak menni, a ki még nem kaphat Abfertigungot, maradjon mint ideiglenes napdijas, s végül azt mondja, hogy egyébiránt a minisztérium kiadta a rendeletet, hogy ezek, mint nem magyarok, az osztrák pénzügyminiszter által vétessenek át; azonban annak budgetjében erről gondoskodva még nem levén, azt még meg nem tette. Ezek voltak azon állandó államhivatalnokok, azon magyarok, azon földbirtokosok, kikből a választók közé a belügyminiszter ur vagy 50-et beíratni rendelt. íme uraim, hova vezet az, ha a qualifiatió megítélésével a miniszter bizatik meg! Es én, midőn ez ellen részemről ünnepélyesen tiltakoznám, figyelmeztetem önöket arra is, hogy vigyázzanak: mert ha önök megteremtik a miniszteri omnipotentiát, majd jőnek mások, a kik azt a maguk részére önök ellen épen ugy mint mi ellenünk fogják használni. Én tehát a kórvényi bizottság véleménye ellen és Nyáry Pál határozati javslata mellett szavazok. (Helyeslés a bal oldalon,) Szlávy József államtitkár: Nem kívánok az országgyűlésnek elnapolása előtti vég óráiban heves vitát idézni elő, mert hiszen azon kérdések, melyek a kérvénynyel össze vannak kötve, igen meszsze vinnének. Sok, vagy legalább néhány elvi kérdés volna itt eldöntendő, például Nyáry t. képviselő urnák felállított tana: hogy mennyire terjed a törvény, t. i. a választási törvény értelmében a belügyminiszternek felügyeleti joga. Bele kellene ugyanis annak magyarázatába menni, hogy mit jelent a miniszternek felügyelete a törvény végrehajtása felett ? vajon csak annyit jelent-e, hogy választassák meg a központi bizottság, hogy annak idején az összeírások megtétessenek, hogy a napokat a központi bizottság megtartsa, csak is ennyire? (Csaliis! a hal oldalon.) Meglehet, vannak mások, kik nem igy értelmezik, hanem azt állítják, hogy, ha a törvény a belügyminisztert a felügyelettel bizza meg a felett, hogy mindez végrehajtassák , mondom lehet, hogy akadnak, kik ebből azt magyarázzák, hogy minden részben tartozzék felügyelni; mert, hogy ha csak a formaságokra ügyelhet fel, akkor akár ne is tették volna ezt a törvénybe. Egyébiránt, hogy ez igen kényes kérdés, azt elismerem és osztozom azon aggodalmakban, melyeket Nyáry Pál és Tisza Kálmán képviselőtársaim kifejeztek, hogy óvakodnunk kell attól, nehogy a kormánynak túlságos befolyás adassék a választásokra. KBPV.H. NAPLÓ. 1834. H. Hogy a belügyminiszter — sajnálom, hogy nincs jelen, mert ő bizonyosan jobban védelmezné a maga tetteit — hogy a belügyminiszter maga is aggodalmak közt volt és maga sem kivánt túlságosan élni a törvény által reá ruházott joggal, mint némelyek helyesen vagy nem helyesen magyarázzák, az iránt Nyáry Pál képviselő ur szolgáltatott igazságot: mert épen azon aggodalomnál fogva szorítkozott a belügyminiszter arra, a mi a Nyáry Pál által idézett rendeletben foglaltatik En nem kívánom az ülésszak végóráit hosszas viták előidézésére felhasználni, mert a kérdés, mely fönforog, igen lényeges, és mert a mint tudom a minisztérium különben is legközelebb, a midőn az országgyűlés össze fog jönni egy választásig törvényjavaslatot fog a ház elé terjeszteni; (Elérik helyeslés) akkor alkalma lesz a háznak a jövőre nézve intézkedni. A múltra nézve ezen petitió — ha szabad e triviális hasonlattal élnem — csali eső után köpönyeg. Mert mi történhetnék ezen petitióval ? A minisztériumnak adatik át ? A választások megtörténtek, egyesek ellen petitió adatott be, a választások egy része megsemmisíttetett, más része helybenhagyatott. Ha uj választások lesznek, a bíráló bizottságok egyike, vagy ha nem adatik be kérvény, az igazoló bizottság lesz hivatva, végleges és érvényes ítéletet mondani. En egyedül Tisza Kálmán néhány állítására akarok felelni, melyek talán nem egészen állanak. (Halljuk!) 0 azt monda : különös tan az, hogy a miniszter határozzon véglegesen a qualificatió felett. Igaz, én magam sem akarnám a belügyminiszternek ezen jogot adni: hogy t. i. e felett ő határozzon véglegesen. Hanem talán nem kevésbbó különös tan az, hogy az országban, hamarjában nem tudom megmondani, hány központi bizottság mindegyikének joga legyen a törvényt magyarazui. (Tetszés a johb oldalon.) Mint például Pest megye központi bizottsága jogának tartotta, hogy körülményes utasítást adjon ki, körülményesen magyarázza a törvényt. Nem rég itt heves viták folytak a fölött van-e, és mennyiben vau a kormánynak törvénymagyarázási hatalma ? s körülbelül az volt ezen vita eredménye, hogy bizonyos korlátok közt, igen is van, t. i. egyes concret esetekben, midőn a törvény alkalmazásáról van szó; ott, igen is, van joga az egyes concret esetekben magyarázni a törvényt. Ugy hiszem, ebben a t. bal oldal is megegyez. Magam is azt hiszem, a központi bizottságnak szintén csak ennyire ter jedhet joga. De Pest vármegyének központi bi 66