Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-48

48. országos ülés Julius 10. 1869. 519 haladunk, akkor meg fogja nekem engedni, hogy ugyancsak szükséges ezen újításokat a törvényhozás keretébe beilleszteni; mert ha ez nem történik, minden előlépés nem haladás, hanem a desorganisatio szomorú munkája. (Jobbról: Ugy van!) És a hol egyszer a kormányzati mozdonynak megakasztása állandó gyakorlattá vált, ott az ily harczban a kormányok utoljára is lankadnak, elgyengülnek és száműzve van minden törvényes ellenőrködés; nem marad egyéb, mint azon alternatíva: erőtlenség, vagy erőszak. Azt hiszem, a törvényhozásnak kötelessége a kormányt ezen alternatívától megóvni. (Ugy van! jobbról.) Midőn az 1848. III. t. czikk a magyar kormánynak a hatalmat adta által, maga is megmondja a XVI-ik t. ezikkben, hogy a helyhatósági rendszert egyátalában megakasztani nem akarja. Es ón épen azért, mert a helyhatósági rendszerben nemcsak az alkotmányos szabadságnak , de a házi békének is sarkalatos pontját találom, nem akarom azt jövőben némely tévelygő megyének törvénytelen végzése alárendelni. Hogy ez ne történhessék, hogy a helyhatósági rendszer fentartatbassék , pártolom a kérvényi bízottságnak határozatát, mely nem tesz egyebet, mint a minisztériumot a törvények szigorú végrehajtására utasítja. (Helyeslés a jobb oldalon.) Tisza Kálmán: T. ház! (Nyugtalanság. Halljuk! Elnök csenget.) Igen t. előttem szólott képviselő ur tetten kapásról beszélt. Én azt gondolom, nem lesz nehéz őt és azokat, kik a kérvényi bizottság javaslatát pártolják, tetten kapni. (Halljuk!) Azon tetten, melynélfogva a minisztert akarják a választások urává tenni és a szabad választást megsemmisíteni. (Zajos ellenmondás jobbról. Ugy van! balról.) Példákkal fogok szolgálni. (Halljuk!) Igen különös tan, hogy a minisztert illeti a qualifieatio felett határozni, mint előttem szólott képviselő ur monda; (Felkiáltások jobbról: Nem azt mondta!) oly tan, mely nemhogy szabad államokban, és nemhogy valóban parlamenti kormánynyal biró államokban lett volna valaha elfogadva, a hol, miként tudjuk, a miniszternek ugyan semmi néven nevezendő beavatkozása a választásokba nem türetik; de oly tan, melyet a század első évtizedeiben egy Viliele, egy Martignae minisztérium elutasított magától, mert maga kimondotta, hogy a qualifieatio megállapításához a kormánynak soha nem lehet joga és maga bizta azt a törvényszékre, hogy ily esetekben határozzon. Es valóban igen különösnek találom, hogy a t. előttem szólott képviselő ur, midőn ily tanokat hirdet, azt mondja, hogy miután mi mindig terjesztjük a jogokat, miután mi mindig haladunk, a nagyobb erőben kell a rend fentartására is garantiát keresnünk. Ugyan kérem: hogyan terjesztjük a jogokat és hogyan haladunk? Terjesztjük a jogokat ugy, hogy megsemmisítjük a választás jogát a bírákra nézve, terjeszteni akarják most ugy, hogy a minisztert, a kormányt akarják a választások urává tenni. (Ellenmondás jobbról. Ugy van! balról.) Ily terjeszkedés ellenében, ily haladás ellenében, ily jogadás ellenében valóban kellene, hogy keressen garantiát, de nem a kormány hatalom, hanem az üldözőbe vett személyes és politikai szabadság. (Helyeslés balról.) Azonban igaz, ily haladás ellenében kell, hogy garantiát keressen a rend is : mert soha még a j rendet az, ki a szabadságot erőszakosan megi szorította, állandóan nem biztosította, hanem i megteremtette a rendet felbontó elemeket. (Ugy \ van! Igaz! balról.) Különben itt azt gondolom, miután tanácsi kozásunk tárgyát a kérvényi bizottság javaslata í képezi, mely egyátalában a kérvén}^ lényegére, I nézve ítéletet nem mond; miután sem a kérI vény maga, sem Pest megye központi bizottsáI gának utasítása előttünk felolvasva nem is volt: | nem lehet az tanácskozásnak tárgya: hogy he| lyesen, jól, czélszerüen intézkedett-e azon közI ponti bizottság? hanem tanácskozásunk tárgyát | az képezi : helyes-e azon végzés, melyet a kér; vényi bizottság ajánl, és mely az összeírás föI lötti rendelkezést a minisztériumra bizni szándéI kozék? Én azon nézetben vagyok, hogy az összeI írás körüli teendők az 1 SdS-iki törvény megha| tarozása szerint a központi bizottság utján a törvényhatóságokat illetik. A minisztériumnak hatásköre, melynél Pest | megyével szemben maga sem igényelt többet, oda ! terjed, hogy figyeljen a törvény rendeletének megí tartására, és tegye felelőssé az azok meg nem i tartásából eredhető következményekért az illetőket ; a határozási jog pedig ezen esetekben mindannyiszor a képviselőházat illeti, és ha azt akari juk, hogy a magyar képviselőház az legyen, a minek lennie kell, semmi néven nevezendő hata| lom e világon ezen kívül e kérdésben nem ítélhet. Ez részemről nézetein : hogy kit illethet az ; összeírások fölött a bíráskodás, kit az egész eljárás az 1848-iki törvények és az alkotmányi j fogalmak szerint. Azonban megígértem, hogy példával fogom | illustrálni: hova vezet az, ha a kormányt hatalI mázzuk fel a qualifieatio feletti határozással? I (Halljuk!) ígéretemnek ura akarok maradni és nem keresem messze a példát; hanem idézem, onnan, hogy mit tett a mi kormányunk azon esetekben, midőn nem állott meg ott, a hol meg-