Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-45

45. országos ülés juiius 7. 1869. 431 oly pressio alatt, melynél fogva neki nem azt lehet tenni, a mit óhajt és a mit hazafiúi lelke mond, hanem azt, a mit a felette álló bécsi kormány és kamarillai hatalom érdeke parancsol. (Zajos éljenzés a jobb oldalon.) Ha ez nem volna igy.azesetbenilymerénylerre nem vetemedett volna : mert ily törvényjavaslatot tenni le a ház asztalára, az alkotmány alaptörvényeinek nyilt devastátiójánál nem egyéb, megsérti jogainkat, melyekről az átalános vita tartama alatt volt alkalmam kimutatni, hogy mindazok alaptörvényeinkben gyökereznek. Ezen törvényeket elősororolni —- időkímélés tekintetéből — nem fogom, hiszen elmondtam már ugy is, az átalános tárgyalás alkalmával, ezzel tehát nem akarom a t. ház türelmét ismételve fárasztani, ennélfogva egyszerűen kimondom ez úttal csak azt, hogy azon törvények, melyeket akkor idéztem, eléggé igazolták, mikép ily ujabb törvényt, mely a nép jellemével, óhajával és akaratával nem hangzik össze, — ily törvényt alkotni, mondom, nem lehet, nem szabad, mert, ez a nemzet akaratával és óhajtásával ellenkezik. Kimutattam ezt egy másik törvényből is, mely azt mondja: „Leges contra decreta et statuta nullius sint vigoris;" kimutattam, hogy ezen törvényjavaslat contra decreta regni, a nép szabadságának és elidegenithetlen jogainak megtámadása lenne. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Kapcsolatban áll ez az alkotmányosság confiscatiójával, a szabadságnak devastátiójával, tehát ily törvényt előterjeszteni s elfogadás végett a ház asztalára letenni nem lehet, nem szabad. Sőt még ha ő felsége — a mint én hinni akarom — (Felkiáltások a jobb oldalon: Eláll! Eláll!) Nem állok, hanem elmondom. Ha ő felsége az ország szine előtt tett szent esküjét meg akarja tartani, a miben kételkednem lehetetlen, hiszem, sőt megvagyok róla győződve, hogy e törvényjavaslatot, ha a többség elfogadja is, a nép akarata ellen szentesíteni nem fogja. Ily törvény, mely a nép jogaival, alkotmányos szabadságával, szabadválasztászi igazával, melynek gyakorlatában együtt nevelkedett, mely a nép életének és kebelének elodázhatatlan vágya, ellentétben állt az a néppel, addig is kötelezheti, mert ez az ő akarata ellenére szavazó, és így az ő érdekeit nem is képviselő, néhány e ház tagjai sorában ülő ember, magán érdekében fogamzott. S ha ezt a hatalom ereje még is rá erőszakolja, az a tény a kényszerűség műve lesz csupán. Ily természetű kényszeritett alkotmányosság tehát csak a petrificált privilegiális osztály műve lenne. Kérdem, erre tekintve: tanácsos-e, méltányos-e, lehet-e a békét, rendet köznyugalmat és megelégedést a hatalom ily módon birtokában lévő kormánypártnak megszavazni és a nép közt, midőn egy részt ily szemfényvesztő alkotmányosságot lobogtat a nép szemei előtt, más részt ennek köpönyege alatt, a polgári társulatba lépett minden egyes embert, elidegeníthetetlen jogaiból kivetkőzteti, és végre, ráadásul oly elviselhetetlen terheket ró a nyakára, melyek a nép vagyonának nem csak jövedelméből, de sőt magából a tőkéjéből is rövid évek alatt fedezhetetlenekké válnak csak azért, hogy ezen az áron a felette kén}mralmat gyakorló hatalom ereje feltartathassék, és e czélból a tapasztalás igazolása szerint, ezen alig két éves uj adózási törvények értelme és rendelete szerint, melyekhez képest a Bach és Schmerling provisoriuma alatt behozott mindenféle indirekt közvetett adónemek nem csak, hogy nem kissebbittettek, nem is enyhittettek, de sőt ellenkezőleg mind lén3"egére,mind behajtási módjára nézve súlyosittattak, és szigoruabbá tétessenek magoknál az egyenes adó tételeknél is, mit ha kell, tényekkel és hiteles adatokkal is tudom bebizonyítani. T. ház! nézetem szerint a törvényhozás hivatása koránt sem az, hogy a nemzetet a miniszteri mindenhatóság érdekében, mind anyagilag, mind szellemileg cridatárussá tegye, hanem ellenkezőleg az, hogy terheinek a lehetőségig enyhítése, ugy a valódi alkotmányosság malasztjainak vele való élveztetése által nyugodttá és megelégedetté tegye. Ezek után — mivel nem akarok huzamosan visszaélni a ház türelmével — csak azt nyilvánítom, hogy én a tárgyalás alatt levő 2-ik és 3-ik szakaszt a törvényjavaslatból kivettetni, és az egészet az osztálvokhoz kívánom visszautasíttatni, azon okból, hogy ezek az ujabban beadott módositványokat figyelembe véve, összehasonlítsák és ezekből ujabb törvényjavaslati tervezetet készítsenek. De ha a t. ház ezen indítványomat nem akarja elfogadni, egyszerűen kijelentem, hogy Tisza Kálmán Jíépviselő társain módositványát fogadom el. (Éljenzés. Derültség.) Elnök (csenget, a képviselők a folyósókról a terembe lépnek és elfoglalják helyeiket) „• T. képviselőház ! Miután többé szólásra senki följegyezve nincs, a tanácskozást a szabályok 126. §. értelmében berekesztettnek nyilvánítom; de mivel még az előadó ur kért szót, méltóztassanak őt meghallgatni. Horváth Döme előadó: (Zajos felkiáltások: Eláll! eláll!) A ház türelme — ugy látom — ismét kifogyott. De engedje meg, hogy semmi mellékes vitára nem terjeszkedve, az előadottakra ellenészrevételeket sem téve, habár erre jogom is, és az előadottak után bő térem is volna, csak egyszerűen nyíl átkozhassam. (Zaj. A képviselők egy része eltávozik.) Egyéni meggyőződésemet tagadnám meg, ha szótlanul hagynám azon recrimiratiókat, memelyeket Irányi Dániel képviselő ur a történe-