Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-45

430 4E. országos üiés Julius 7. 1833. vüségünket kétségbe vonta: holott bátran merem mondani, hogy mind elvtársaim, mind magam vagyunk oly szabadelvűek, mint bármely tagja a túlsó oldalnak, vagy maga a t. miniszter ur. Ez okból kellett azon hibábat is kijelölnöm, melyekben, nézetem szerint, a t. kormány szenved. Pártolom Tisza Kálmán indítványát. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) Csiky Sándor: T. ház! Én a tárgyalás alatt lévő tövényj avaslatot átalánosságban a részletes vita alapjául el nem fogadhatom, a már előttem szóló elvbarátom által bőségesen kifejtett okokon kivül, már csak azért sem, mert túlfeszített önhittség és elbizakodás kívántatik ahoz, hogy egyes ember, minő az igazságügyminiszter, azt tehesse fel maga felől, miként kizárólag ő az, ki megbírálni és elhatározni képes azt: kikben lehet, mint bírákban, a megyék, városok, kerületek és községeket lakó népmillióknak az igazságszolgáltatás terén megbízni, kik legyenek képesek, és alkalmassak jó birák, és ítélő egyénekké válni; de ehhez azok, kik eddig értettek, s kiknek minisztersége előtt ő is egyik tagja, s a megyék ölében ápolt tanítványa volt, mától kezdve semmit se tudnak többé, mert valamennyinek jóakarata, tudománya, bizalma és belátása, mind ő reája ruháztatott át, és így valamennyi hatóságnak tagjai, csak azon esetben bírhatnak független, értelmes és tudományos jó bírákkal, ha magukat kis korú gyermekekké degradáltatni, s az igazságügyminiszter ur gyámsága, s gondnoksága alá adni hajlandók, ez esetben majd is nevez ő ki az egész országba néhány ezer oly derék — nem tudni az ország belsejéből, vagy külsejéből-e — összeszedendő bírákat, hogy ezek a közmegelégedést — már az más kérdés: az ország népében-e , vagy a bécsi kamarillában •— kétségen kivül kiérdemlendík. De tán az vettethetik ezek ellenébe, hogy: hisz most választott birák vannak, s mégis ily rósz lábon áll igazságszolgáltatásunk. Igen, de hisz én nem is ugy óhajtom a birák választását, mint eddig történt, nem is oly különféle törvények nevezete alatt jövő intézvények mellett, minők most fenállanak, s melyek nem egyebet mint országos ehaószt idéznek elő, mint például az országbírói értekezlet, mely ezelőtt két hónappal is virágzott; de sőt részben még ma is virágzik, mint minők voltak az előtt a verordnungok, reiehsgesetzek, melyek 50-től egész 17 éven át oly sűrűn kiadattak a Reichsblattokban, az osztrák polgári perrendtartás, most meg azon ])olgári j)errendtartás, melyet az 1868-ki országgyűlésen igazságügyéi' ur adott be, de mely, azt hiszem, eddig a háznak 12 tagja által sem olvastatott egész terjedelmében el. Kiosztattak ugyan azok a képviselők között, de az osztályokban, annyival kevésbé a képviselőházban soha nem tárgy altattak, hanem az idő rövid volta miatt, olvasatlanul, és meg nem rostálva, kisegítő mód gyanánt eléggé könnyelmüleg elfogadtattak, mire nézve e perrendtartás ugyan a magyar törvényhozás sajátjának nem is mondható. Kérdem már most: ennyi különböző perrendtartás törvénykezési szabály és rendelet között, melyikhez tartsa magát az illető biró, az igazságszolgáltatás terén? Mert eddig a helyett, hogy csak biztos irányadó pontul szolgáltak volna a bírónak, még inkább zavart okoztak az igazságszolgáltatás művében. {Helyeslés jobbról.) De ezen rósz törvényeknek nem mi, s nem is az ország népe vagyunk okai. Hisz méltóztassanak felvenni, hogy 179 0-től kezdve, úgy szólván a hány országgyűlés tartatott, mindannyinak az volt törekvése: gyökeres átalakítást tartalmazó törvényjavaslatok, hogy azok kidolgoztassanak, e czélból küldettek ki 1790., 1827., 1840-ben országos küldöttségek, melyek nem csak az igazságszolgáltatás rendezése, hanem egyszersmind a kereskedelmi, váltóügy, pénzügy, vallásügy, országvédelmi ügy átalakítása érdemében is igen korszerű javaslatokat dolgoztak ki, és terjesztettek az országgyűlés elé, ezeknek tárgyalását s országos törvénynyekké alakítását, tudvalevőleg soha nem az alsó haz, hanem egyenesen a régen múlt időben is, a közelmúlt gyászos provizoriális 18 év alatt is szakadatlanul a bécsi kormány akadályozta, életbeléptetését azonban ama gyászos 12 év akadályozta. (F'ólIdáltások: Dologra!) Nem kell oly ellenvetést tenni, mint milyen a túlsó oldalról tétetett, jelesen, hogy most is választott birák vannak, s mégis hiányos az igazságszolgáltatás : mert különben annak kimutatására, miért helytelen ezen ellenvetés, a dolog szoros értelmétől el nem térni lehetetlen. A dologra visszatérve tehát, mondom, miként a jogegyenlőségre alapított választás és a nemzet jellemével, szokásaival és óhajával összehangzó czélszerüen átalakítási törvények létesítése mellett, igy volna-e ez? Ezen hiba, t. ház nem a nemzet fiainak, nem is a volt rendi országgyűlések tagjainak, de végre nem is a képviselőháznak javítani nem akaró konokságában gyökerezik, nem is ezek hanyagságán szenvedett hajótörést; hanem abban, hogy a Magyarország érdekével sokszor ellentétbe jött bécsi reaktio érdeke mást követ, és igy nem azt, hogy Magyarországon jó rend legyen, pontos igazságszolgáltatás, szabadság , alkotmányosság virágozzék, hanem azt, hogy a nemzetet minden szabadságától s alkotmányosságától megfosztva, beizavarokba keverje; az elénk terjesztett törvényjavaslat méhében is ily irány vehető észre. (Nagy zaj: Eláll! Elég már !) Ez a mi igazságügyminiszterünk is, ha valósággal függetlenül és önállólag működhetnék, (Zajos helyeslés a, jobb oldalon) nem állana