Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-45

45. országos U!és Julius 7. 1869. 427 szét és a hivatalbani állás fő tényezői és rugói annak, hogy a kinevezés soha másként, csak protectió utján történik. Ceteris paribus örülni fogok, ha a protectióval azon kedvező körülmény találkozik össze : hogy egyszersmind a hivatottak, a képesek fognak alkalmaztatni; vajmi ritkán szokott ez azonban előfordulni. T. ház, azért nekem meggyőződésem, hogy a kinevezési rendszert csak az pártolja, ki vagy centralista, vagy a választási és kinevezési rendszer hiányait, valamint a választási rendszer javításának eszközeit .kellőkép nem tanulmányozta; szóval: a kérdés felett magával tisztában nincs. (Mozgás a jobb oldalon; halljuk! a bal oldalon) T. ház, azonnal befejezem. (Halljuh.) En nem értem azt a vádat, mit ellenünk emelnek, akkor, midőn mi ugy a qualificatióra mind az elmozdithatlanságra, mind a felelősségre nézve egyetértünk a t. jobb oldallal s illetőleg a miniszteri előterjesztéssel, nem értem a vádat: hogy épen csak azért, mert mi a bírákat választatni a t. jobb oldal pedig kineveztetni akarja, miért vagyunk mi a reform ellenségei? ha a különbség csak a kinevezés és választásban rejlik, akkor a miniszter csak azért mondhat a reform ellenségeinek, mert nem akarjuk az ő kezeibe a hatalmat letenni, az ország összes bíráinak kinevezésére nézve. Ez igen fonák argumentum lenne, és evvel a miniszter maga árulná el magát, hogy igen is ezt a hatalmat nagyon is óhajtja, nagyon akarja, nagyon szereti, magáért a hatalom gyakorlásának kedveért, midőn nem mondhatja egyszersmind azt, hogy a valódi birói szervezés helyes feltételeiben mi vele egyet nem értünk, (Igás! a bal oldalon) mivel csak azt mondhatja, hogy csak a választás és kinevezési kérdés különít el egymástól. T. ház, a kineveztetés mellett független lesz a bíró némely tekintetben, a mint azt előttem jól mondta számos képviselőtársuk, lefelé, de függővé lesz felfelé. Ez a függés a dolog természetében fog rejleni, ezt a függést akármennyire akarja elpalástolni a miniszter, és akármennyire bizunk őszinte szándékában, hogy hatalmát soha sem fogja felhasználni arra, miszerint a bíró függetlenségét csorbítsa, mégis azt mondom, hogy ezt a függést tagadni nem lehet. És hogy ez a dolog természetében rejlik, arra nézve ismét példákra hivatkozom. (Halljuk!) A múlt választások alatt, t. ház, a nélkül, hogy a miniszteri bureauban keressük a forrást, mit tapasztaltunk? Tapasztaltuk azt Pesten, Budán és számtalan megyehatóságnál, hogy a tisztviselők, igen igen kevés kivétellel, a kormány mellett szavaztak, még akkor is, midőn nem átallották bevallani, hogy bizony a kormány jelöltjei nekik nem tetszenek; szavaztak pedig azért, mert azt sem átallották bevallani, hogy ők nem tehetnek máskép, minthogy hivatali állásuk nem engedi meg, hogy függetlenül szavazzanak, hogy meggyőződésüket függetlenül érvényesíthessék. Ez, t. képviselő urak, igy volt, és én ismételve állítom, mert saját személyes tapasztalásomból tudom, hogy igy volt. Mindazonáltal példákat nem fogok nevezni. T. ház! ha ez igy van, akkor a bíró politikai meggyőződését eltagadni soha sem szűnik meg, és ezáltal azon független gondolkodásról, mely nélkül független biró sem lehet, lassankint fölebbvalója kedveért lemond. Mert ha a bírónak, t. ház! a biró kötelességén kivül arra kell tekinteni : hogy fölebbvalója mit óhajt, hogy maga a kormány minő politikai elveket vall? és ha továbbá nem elég független, ezek tekintetbe vétele nélkül szavazni és ennek ellenére megsívőződésének kifejezést adni: az ilyen biró igen hajlandó lesz az igazságszolgáltatás terén is kutatni, hogy a kormány mit akar, hogy bebizonjdtsa annak szándékát a törvénykezés terén sem tévesztette szem elől, mondom, hajlandó lesz részrehajlóan ítélni és a birói függetlenség érzetét magában lassankint egészen elölni. (Helyeslés a bal oldalon.) Most el nem mulaszthatom igazságügyér urnák több állítására néhány érszrevételt tenni. (Felkiáltások; Nincs jelen!) Sajnálom, hogy nincs jelen, de nekem nem adatik mindig alkaiom, s akkor kell beszélnem, mikor a sor rajtam van. Á miniszter ur az átalémos vita alkalmával tartott beszédében azt monda: a mi programmunk a gyökeres átalakulás azon értelemben, hogy öszszes intézményeinket szigorú harmóniába hoztuk a parlamentaris rendszerrel és a 19. század műveltségének követelményeivel. Ez akar a programra lenni, mit mi is, én is főképen, oly régen várok a kormánytól, a melynek hiányát véghetlenül érzem, és melynek hiánya főképen okozza, hogy reform törekvései iránt teljes bizalommal nem viseltetem: azt mondani, tisztelt képviselőház, hogy összes intézményeinket harmóniába akarjuk hozni, a parlamentalismus és a mivelfcség követelményeivel, ez, én szerintem, semmi. En, t. képviselőház, ha végig tekintem azon kormányokat, melyek akár a múltban, akár a jelenben Európa államainak élén voltak és vannak, azt láttam és látom mindig, hogy valamennyi kormánynak egy bizonyos törekvésének kell lenni. Ahol nincs oly átalakulásról szó, mint nálunk, a hol ugy szólván minden intézménynek át kell alakíttatni és sok uj intézménynek alakíttatni, ott a kormány megelégedhetik azzal, hogy kormányzati politikájának programmjában proclamálja azon intézményt , melynek létesítése, ugy szólván lételének czélja. Ott van az 54*