Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-45

426 45. országos üícs Julius 7. 1869. felhozzak némely indokot, még ha el is volt már mondva : vagy azért, mert én nem emlékezem reá, vagy talán azért, hogy a dolgot oly színben fogom feltüntethetni, mely annak némi eredetiséget kölcsönöz. (Halljuk!) Én birok elég őszintességgel, ha valamit rosznak tartok, e roszat és annak okozóit szemben megtámadni; s ezért annak daczára, hogy recriminátiókba bocsátkozni nem szándékozom, meg támadom mind a kinevezési rendszert, mind a kinevezések eszközlőit is: mert meggyőződésem az, hogy ugy a közigazgatás, mint a törvénykezés terén is, nem csak coneret esetekben igen sok kinevezés rosznak bizonyult; de egyszersmind a kinevezés körüli eljárás roszasága is tagadhatlanul igazolva lett. Tudom azt, hogy az igazságügyéi- számtalanszor nyilatkozott azon hiányok fölött, melyek az ország bíróságainál és különösen felső bíróságainknál, a pesti kir. táblánál, észlelhetők voltak, és hallottam azt is mondatni azon időben, midőn az igazságügyér még nem tudhatta azt, hogy igazságügyér lesz, hogy ha az ő kezében volna a hatalom, ő minden nem oda való elemet a táblától eltávolitana és csak oly elemeket fogna alkalmazni, melyek meg is felelnek a czélnak. Igen is igy nyilatkozott, mert azt azon psychologiai igazság engedi meg, hogy egy tiszta törekvésű és nemes keblű ember előre kijelöli az utat, melyen haladni akar a jövőben; de ha ezen ut elé akadályok gördülnek, a miniszter a legritkább esetekben képes azokat legyőzni, sőt azok éden csak küzdeni is, ha a jellemszilárdság a legnagyobb mértékben nem sajátja, és ha az elfogulatlanság, a független jellem minden attribútumával nem bír. (ügy van! halról.) En, tisztelt képviselő urak, ugy találtam, hogy a legjobb akarat mellett is, mely az igazságügyért vezérli, ő engedett gyakran és számtalanszor az idegen befolyásnak, melynek legtöbb ember az életben engedni fog, és ez által igazolom álláspontját; de engedett talán nem elegendő küzdelem után: és innen magyarázom meg, hogy ügyérségének első pillanatától fogva a királyi tábla egész a mostani végleges rendezésig roszabbá lett, mint előbb volt; (Ugy van! Iáiról) és innen magyarázom meg azt, hogy ezen két év alatt és a mostani rendezés alkalmával ismét és ujonan oly elemek kerültek be, melyek nem oda valók (Ugy van! balról); sőt a mint az átalános vélemény mindenütt hangoztatott, oly elemek helyeztettek be, melyeknek a hivatal épen nem a qualificatiora való tekintettel lett adva, hanem egyes szolgálatok sine eurajául (Ugy van! balról) és a mostani kinevezések, t. ház, ismét arról tanúskodnak, hogy egyes ember soha sem bir azon erélyességgel, hogy a minden oldalról ostromló befolyásoknak ellenállhasson és hogy emberi gyengeségében igen sokat és talán legtöbbet inkább barátságból, protectióból, és netalán rokoQság és egyéb érdekekből cselekszik, mintsem ezek ellenében mindig független és kizárólag legjobb meggyőződését követné. (Ugy van! balról.) T. ház! Hiszen ha azt tekintjük, hogy a kinevezések hogyan történtek, ezen állításaim teljesen igazolva lesznek. Méltóztatnak gondolni, hogy valahol a provincián működő egy kitűnő jellemű és szorgalmas biró, ki azon hírnévben áll, hogy kötelességét mindig pontosan teljesiti, hogy ha annak pártfogója nincs, valaha kineveztetni vagy előléptettetni fog? Nem, a provincián minden képessége és kapacitása mellett el fog veszni, el fog temettetni, (Ugy van! halról) a mint ezer és százezer példából látjuk. Csak azok fognak kineveztetni, a kik vagy eléggé élelmes emberek protectiót szerezni, vagy a kik születés vagy egyéb okoknál fogva protectióval amúgy is birnak. És valóban csak azok birnak kinevezéshez vagy előléptetéshez jutni, kiket felkarol egy nagy ur, vagy rokon, vagy maga a miniszter, ha épen rokon vagy esetleg megyebelije az aspiráns. Az ily örökké a kilincsen függő aspiránsok ostromolják a minisztert vagy annak megbízott hivatalnokát, oly erősen, hogy az végre is nem tud neki ellenállni. Ily mellékes befolyások alapján történik a kinevezés, míg a valóban érdemesek szerénységükben visszavonulva, és röstelvén koldulni az igazságot, kineveztetni vagy előléptettetni csak a legritkább esetben fognak. T. ház ! még néhány szót akarok szólni a közigazgatási kinevezésekről; (Halljuk!) melyek állításaimat szintén igazolják. Tudjuk, mert a sajtó és maga a kormánypárti sajtó is eleget hangoztatta, hogy a közigazgatási kinevezések, vagyis minisztériumok szervezése is nem ugy ütött ki, mint kellett volna, hogy ott is sok esetben a protectió működött, és nem a valódi érdem vétetett tekintetbe. (Ugy van! balról.) A példa gyűlöletes, példát nem hozok fel; de bizonyos, hogy sok osztálytanácsos, miniszteri titkár és fogalmazó lett oly egyénekből, kik soha egy szóval, egy tollvonással sem bizonyiták be, hogy szolgálatképesek. Tudok eseteket, tisztelt képviselő urak, hogy előre meg lehetett határozni, egy héttel, kettővel, hogy ez vagy amaz egyén miniszteri titkárnak fog kineveztetni, csak a censurát kell letennie, és tudom azt, hogy a censura letevésének estéjón az őt censurált bírákkal étkezvén, ezek üdvözölték őt, mint kinevezendett titkárt s a kinevezés másnap megtörtént. Ily példák nem látszanak némely képviselők előtt fontosaknak, melyek előttem igen meggyőzők arra nézve, hogy az emberi termé-