Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-45

45. orsz ág09ll!és Julius 7. 1869. 409 pókra tiz ezer forintot, a hetilapokra öt ezer forintot. Tudják ezt a t. képviselő urak mindnyájan, vagy ha nem, némely dolgokat elmondok a biztosítékokra nézve. A pozsonyi or-szággyülés 20 ezer irtot határozott a napi lapokra, 10 ezer forintot a heti lapokra biztosítékul. Leküldetett azután a törvényjavaslat Pestre, hogy tanácskozzék felette az ideiglenes kormány. A nép nem volt vele megelégedve, zúgott, zajongott, és kihozta a törvényjavaslatot a városház térre, hogy ott elégesse. Senki nem merte, csak én voltam az, kinek volt bátorságom, és a fáklyát alá tettem. Akkor felküldetett az üzenet Pozsonyba, hogy módosítsák a sajtótörvényt, s ekkor leszállittatott a biztosíték a napilapoknál 20 ezerről 10 ezerre a heti lapoknál 10 ezerről 5 ezer frtra. T. ház! A kormány részéről az lett volna rendes, ha a reform terére lépett, hogy ezen biztosítékot, ha egészen eltörülni nem akarná is, legalább felére leszállítaná. A múlt országgyűlésen törvény hozatott a népnevelés és illetőleg az alsó iskolai oktatásra vonatkozólag, és én meg vagyok győződve, hogy nem csak az iskolák falain belül történik a népnevelés, de a sajtó által talán még inkább; mert a felnőtt emberek, családapák nem mehetnek többé az iskolába, pedig nekik is jó lenne tudni, mi történik az országban, és jó lenne az országos közügyeket ismerni. És ez semmibe se kerülne a kormánynak : mert mi azon biztosíték az országot illetőleg ? míg ellenbe]! a köznevelést illetőleg ha .eltöröltetnék, sokkal nagyobb előnyöket szolgáltatna. (Ugy van! halról.) De ez még nem volt elég. A mostani kormány, a felelős kormány, a biztosítékot még súlyosbította, a bélyegadó által, (ügy van!) Nincs kedvem fölszámítani mennyi adót fizet egy-egy hírlapíró: a kinek tetszik számítsa föl. Harmadik reform lett volna az én felfogásom szerint a következő: A 48-ki törvényhozás egy minisztert rendelt a király oldala mellé, gondolván, hogy ez is jobb mint semmi, de bizony nem sokkal jobb a semminél! (Ugy van! hal felől.) Külügyi minisztert kellett volna tehát azon fölfogott fonalnál fogva nevezni s ekként hazánkat a független önálló államok sorába bevezetni. (Ugy van! a szélső bal oldalon.) Ezt tartottam volna én minket megillető nagyszerű reformnak. Továbbá negyedszer . . . (Zaj.) Még csak pár szót kérek; mindjárt bevégzem, ne legyenek békétlenek. (Halljuk!) Vagy használ a király lakása az országnak, vagy árt , hol residentiája van: ha használ, már Dekünk is kellene ezen hasznot húznunk; én tehát ugy vélekedem, hogy a törvényhozás, a kormány igen üdvös inKÉPV. n. NAPLÓ. 18ff. n. tézkedést tett volna az által, ha szigorú tőrvénynyel oda utasítja a fejedelmet, a ki nem ura a nemzetnek (Közbeszólás balról: Igaz!) hanem legfőbb hivatalnoka, tehát, mondom, oda utasította volna, hogy fele részben például 10 évig Magyarországon, másik 10 évben pedig Ausztriában lakjék (Közbeszólás a szélső bal oldalon: Ben van a törvényben!) Ezt hozza magával az igazság. Továbbá mindig hallottam a vasúthálózatokról; de én azt gondolom, hogy azon nagy, legnagyobb szálát a hálózatnak el kellett volna készíteni, a mely a fiumei vonal, és ehhez kellett volna a többit kötni. Ez nyitott volna nekünk a világkereskedésre utat. Ha a minisztérium így szólott volna a képviselőházhoz : „Urak! kövessetek: építsünk oly emléket, milyet a világ nem látott, hordjuk le a hegyeket, és azok anyagából töltsük fel Fiume talaját, (Derültség jobl felől) mert ott világhírű kikötő nem lehet ha így hagyjuk: építsünk tehát, hogy a világ bámulja ugy eszünket, mint valaha bámulta fegyverünket!" (Ugy van! a széhő halon) akkor a minisztériumot nem csak a jobb oldal, de mi is elsők követtük volna és bebizonyítottuk volna a világnak, hogy nem áll az, miszerint a parlamenti életben mulhatlanul kell lenni ellenzéknek; akkor a világ látta volna, hogy a kormány azt akarja, mit a nemzet akar: a nemzetnek dicsőségét; akkor nem lenne ellenzék, vagy ha lenne, ellenzéknek nem is nevezhető. Ezek voltak azok, miket e tárgyban elmondani jónak s üdvösnek tartottam. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Rudnay István: T. ház! Ha Paulini Tőth Vilmos ur nem hivatkozott volna a tót ajkú népre, én nem szólaltam volna fel; miután ő azt mondta, hogy a tót nemzet sérelmet szenvedne, ha ezen törvényjavaslat elfogadtatnék: kénytelen vagyok én, mint tisztán tót ajkú kerület képviselője, ez ellen felszólalni. Én egyike voltam azoknak, a kik választás előtt több héttel programmot bocsátván ki, abban világosan kifejezték azon óhajukat, hogy a bíróságok ezentúl kinevezés utján töltessenek be: daczára minden izgatásnak programmomat a tót ajkú választők elfogadták; ugy tehát méltán is utasíthatom vissza Paulini-Tóth Vilmos ur ezen nyilatkozatát. Egyátalában, t. ház, mondhatom: a magyarországi tót ajkú nép Magyarország érdeketői külön elváló érdeket nem ismer. Megengedem, hogy egyes fanaticus izgatók előtérbe szólták tolni külön érdekeit, de maga a nép zöme azokat nem karolja fel. (Helyeslés.) A tót ajkú nép egybefort már Magyarországgal, a tót ajkú nép üdvözölni fogja ezen törvényt, ugy, mint üd52