Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-45

406 45. országos Illés Julius 7.1869. tói, mert csak azok ismerik az egyéneket, kik területükön működnek, azok ismerik azoknak tehetségét, azoknak jellemét. (Helyeslés hal felől.) A szabadválasztás a túlsó oldalról több indokból gyakran megtámadtatott; és ez természetes : mert minden dolognak van árnyoldala. De egyet még sem'foghatok meg: azt, hogy pártunkat azért, mert az önkormányzatot és az önkormányzat természetéből kifolyó szabadválasztás jogát pártolja, reaktioról és tespedésről vádolják; és vádolják azok, kik elismerik, hogy 1848 előtt a megyék voltak a szabadságnak palládiumai, és hogy akkor a választási jog is maga rendén volt; most azonban a 48-iki megyéket korhadt institutióknak nevezik. Hát, uraim, az önkormányzat és ebből kifolyó választási jog addig ezélszerü és a szabadságra előnyös jog volt, mig egy kaszt, a nemesi osztály gj^akorolta és tespedéssé, reactiová vált azon pillanatban, midőn azt a néppel meg akarjuk osztani? (Tetszés a hal oldalon.) Én Tisza Kálmán t. barátom módositványát pártolom, pártolom ])dá\g azért, mert azon alkotmányos elvnek, hogy „Nihil de nobis sine nobis," megfelel; és a szabadválasztás nem egyéb, mint ezen elvnek gyakorlati alkalmazása. En bizalommal vagyok a jelenlegi minisztérium iránt, és tudom, hogy Horvát Boldizsár miniszter ur, ha ezen törvényjavaslat keresztül is fog vitetni ugy, a mint fogalmazva van, nem fog hatalmával az alkotmány ellen vissza élni, hanem azt mindig az alkotmány érdekében fogja felhasználni. Tudom, hogy törvényjavaslata czélszerüségéről, szabadelvüségéről annyira meg van győződve, és annak keresztülvitele vágyától annyira át van hatva, hogy semmi eszközt, melyet ezen ezé! keresztül vitelére szükségesnek lát, s igy a közvéleményt sem fogja magától elutasítani. Ha ezen minisztérium életét valamely biztosító társaságnál csak addig tudnám biztosítani, mig szabadságunk és alkotmányos életünk fája amryira megerősödik, hogy a reactió és a centralisatió viharának ellent állhat: nyugodtan elfogadnám e törvényjavaslatot. De ki biztosithat arról, hogy Horvát miniszter ur, bár kívánom, hogy azon bársony széken soká üljön, csak akkor is ott fog még ülni, midőn ezen törvény életbe fog lépni? Megtörténhetik, hogy azon hatalom, melyet most bizalomból öszpontositunk, ezen kormány kezéből egy más minisztérium kezébe fog jutni nem sokára, mely azon hatalmat nem az alkotmány mellett, hanem az alkotmány ellen fogja felhasználni: mert csalódik, a ki azt hiszi, hogy az országban csak két párt van: a miniszteri ós az ellenzéki. Van még egy párt e házon kivül, azon párt, mely még nem halt meg, de még nem is alszik, csak pihen ; és pihen, hogy az orosz czár szavai szerint össze szedje magát; ezen párt örömmel szemléli, hogy egyik jogot a másik után adjuk fel, és teszszük a miniszterek kezeibe, és ezen pártnak históriai múltja is van, és ugyanazon pillanatban kinyújtja kezeit a kormány gyeplői után, mihelyt abban minden hatalmat összpontosítva lát, és ezen párt, ha kormányra juthat, nem fogja bizonyosan azon hatalmat, melj^et mi most csupán lovagiasságból, csupán személyek iránti bizalomból, a minisztérium kezébe letettünk, az alkotmány mellett, hanem annak ellenében érvényesíteni; és a mit 1861 után törvényen kivül tettek, azt most a törvény paizsa alatt fogná tenni, és majd késő bánattal fogunk emlékezni Deák Ferencz azon arany szavaira, hogy; ,,a mit a hatalom, az erőszak erővel kicsikar, a.zt kedvező alkalommal ismét visszaszerezhetjük; de a mit magunk feladunk, azt visszaszerezni, ha nem lehetetlen, de nagyon nehéz." Pártolom Tisza Kálmán barátom javaslatát. (Éljenzés a bal oldalon.) Wlád Alajos: Kétséget sem szenved, hogy az igazságügyminiszter által, az igazságügy újjá alakítása végett beterjesztett törvényjavaslatban foglalt valamennyi elv és pont között, a vita alatt levő pont a legfontosabb. Két eszme harczosai küzdenek egymással: a választás és a kinevezés harczosai. Abstracte mind a kettő szép. Hisz lehet-e valami szebb a választásnál. hol az illető a közbizodalom által emeltetik valamely állásra, vagy polczra, mi az illetőnek keblét önérzetre kelti, és őt nagy tettekre képesiti. Igen, de tudjuk, hogy gyakran mily szánalmas factorok azok, melyek a szabad választás köpenye alatt dolgoznak; tudjuk azt is, hogy hisz itt a pálma ágat nem a képesség, hanem a kegyelet, nem az érdemes, hanem a rokon, vagy más valaki nyeri el. A kinevezés abstracte véve szintén helyes és szép eszme, mert lehet-e a kinevezésnél szebbet képzelni, ha a miniszter isteni sugallat következtében szigorúan csak a legérdemesebb egyénnek, és annak adja a hivatalt, a ki arra igazán képes. Igen, de tudjuk azt, miszerint a miniszternél is nem mindig az ő akarata a túlnyomó, nem mindig az ő akarata győz; hanem vannak különféle befolyások, sokszor oly befolyások, melyek gátolják annak keresztül vitelében, mire ő hivatva van. Ha közép utat birnánk találni, mindenesetre ez volna a legczélszerűbb, de ily összekötő kapocs eddig egy statusban sincs, mert azok, melyeket hallottam elősoroltatni, mint például Belgiumban, igen csekélyek, vagy legalább nem oly erősek, melyek valódi kapocsnak mondat-