Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-45

45. országos ülés Julius 7. 1869. ' 4Q7 hatnának. Én egy ily kapcsot azon javaslatban találok, melyet Grál János képviselőtársam adott r elő. Én ugyanis, habár elvben a választás mellett vagyok, a jelen körülmények közt a kinevezést pártolom, és pedig pártolom egy olyan oknál fogva, a melyet eddig — itt legalább — megemlíteni nem hallottam: azon oknál fogva t. L, mert a mi igazságszolgáltatásunk, és illetőleg törvényeink, oly össze-vissza vannak kuszálva, miszerint ahoz hozzáfogható Európában nem található. Engedjék meg önök, hogy a mi jogirodalmunk egyik legrégibb és első munkásának, egy volt képviselőtársunknak erre vonatkozó nézetét felolvashassam, mert röviden össze vonva előadja, és mintegy tükörként előtárja az olvasónak, illetőleg a hallgatónak, mind azon okokat, melyek legalább engem arra birtak, miszerint a kinevezést pártoljam. (Olvassa:) „Az ősi magyar Corpus Juris, az 1848-iki nagy változások, az ősiségi pátens, az egy pár évtizeden át reánk parancsolt, s az élet összes viszonyain átszövődött osztrák polgári törvény, a telekkönyvi szabály, az úrbéri rendszerek, melyeket az idegen iránti méltó ellenszenv mellett is jónak látunk fentartani; a legújabb törvények; a régi magyar és az osztrák, az országbírói értekezlet által összelerczelt, s az 1868-iki uj perrendtartás; az osztrák és magyar váltótörvény s eljárás, az osztrák és magyar csődtörvény stb.; mind ez oly nagy tömeg, s oly tarka tömkeleg, hogy káptalan legyen a feje annak, ki öntudatosan elmondhatja magáról, hogy mindez nem csak bele fér, hanem benne s együtt szépen meg is fér, össze nem gubalyodik, s kristalizált és rendszerbe foglalt tisztaságban elhelyezkedik. Már pedig csak az töltheti be tökéletesen birói hivatalát, az tehet csupán eleget szent feladatának, ki ugy a régi, mint az uj hazai, s egyszersmind az osztrák törvényeket, és ezeket egybeillesztés s kiegyenlítés tekintetéből szükségessé lett, és életbe léptetett módosításait gondosan áttanulta, alaposan érti, ismeri, s alkalmazni tutija.'

4 Oly fontos érvek ezek, hogy ignorálni nem lehet. Azt mondják a választás védői, hogy lehet akkor is jó bírákat kapni, ha azok választatnak, s bíráskodási joguk és állásuk életfogytukig biztosíttatik. Én nem tagadom azt, hogy az eddigi állapothoz képest, a jelenlegieknél sokkal jobbak lehetnek; mert eddig, midőn a biró nem volt biztos arról, hogy 3 év múlva mi történik vele, csakugyan nem is lehetett tőle rósz néven venni, hogy ha nem szentelte minden idejét arra, hogy hivatásának megfeleljen. A biró, a mennyiben családapa, gyermekek atyja, azt is kívánhatja, hogy övéi biztosítva legyenek halála után; de ha nincs is családja, akkor is kívánhatja, hogy ha ő netalán munkálkodása közben munkaképtelenné válnék, agg napjai, vagy azon szomorú korszak, midőn többé munkás biró nem lehet, biztosíttassanak. Azt fogják mondani a választás barátai, hogy hisz ezt a megye is teheti; megengedem, de legalább eddig nem tett e részben semmit, s azok, kik a megye irgalomkenyerét ették, bizonyára többször bánták meg azt, hogy kérték, mint azt, hogy elfogadták. De vannak más előnyök is, melyeket a kinevezés a bíráknak biztosit; nevezetesen az, hogy ha valamely biró tagnak egészsége helyreállítására, vagy más bármi czélból előlegre van szüksége, azt 20 havi részletfizetés mellett az államtól kapni fogja. Azt fogják mondani, ezt adhat a megye is; megengedem, de legalább eddig nem volt rá eset, vagy csak vajmi kevés. Továbbá az esetben, midőn vagy neje meghal vagy gyermekei megbetegesznek, szokott a biró segélyt kapni; lehet, hogy ezt a megye is adhatja, de nem szokta adni, vagy csak nagy ritkán. Azonkívül minden év elteltével a magát szorgalma, ügyekezete által kitüntetett biró jutalomban is szokott részesülni. Ezek mind oly előnyök, melyek azt, ki a jelen szövedékes igazságszolgáltatásnak terén magát a birói pályára akarja szánni, arra viendik, hogy e pályán tovább is haladjon s feladatát megoldja. Én tehát, mint érintem, pártolom a kinevezést; de azon módosítással melyet Graál János képviselő társam beadott, hogy t. i. a megyék candidáljanak: a mi, nézetem szerint, a törvényjavaslat lényegéből semmit sem von le: mert magának az igazság'ügyminiszternek is érdekében áll, hogy alkalmas egyének alkalmaztassanak ; hogy pedig minden megye saját embereit legjobban ismeri, azt ugy hiszem kétségbe senkisem vonandja. Azon expediens, melyet Deák Ferencz t. képviselő ur előterjesztett, nézetem szerint nem felel meg teljesen a czélnak : mert hiszen azt, hogy az illető törvényhatóságokat vagy főispánokat vagy törvényszéki elnököket, vagy bár kit az állam-tanács megkérdezzen valaki iránt, azt a miniszter is megteheti; tehát nincs szükség egy olyan közvetítő testületre. Az állam-tanács tagjai különben sem ismerik azon ezer meg ezer folyamodót, a kik birói állomásra folyamodnak; tehát ő nekik maguknak is mások informatiói szerint kellene az igazságügyminiszterhez nézeteiket előterjeszteni. Ezen institutio minden esetre salutaris volna, de nézetem szerint, leginkább csak a felső és legfelsőbb törvényszéki bírákra nézve lehetne azt kiterjeszteni.