Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-45

45. országos üiés Julius 7. 1863. 405 liteni, hogy az igen t. képviselő ur felolvasott egy orvosi bizonyítványt, mely szerint Böszörményi egészen egészséges lett volna, legalább annyiban, hogy az akkori kötelességének megfelelhetett volna t. i. megjelenhetett volna a bíróság előtt. (Közbeszólások: A dologra!) A dologra tartozik ez is. Ámde azon bizonyítványon kívül volt egy más bizonyítvány is, melyben az áll, hogy Böszörményi nagyon beteg, s a bíróságnál nem jelenhetik meg, sőt még, hogy nem is transportabilis. Ehhez már most esak még azt teszem hozzá, hogy az első bizonyítvány, mely szerint t. i. Böszörményi a bíróság elé mehet, kiállíttatott kinevezett orvosok t. i. tanárok és a Medizinalrathok: a másik bizonyítvány pedig részint önálló magán, részint a város által választott orvosok által állíttatott ki. (Helyes!) Hogy ez is némi világot vet a választásokra és kinevezésekre is, azt hiszem, abban senki sem fog kételkedni. (Helyeslés a hal oldalon.) Pártolom továbbá Tisza indítványát a következő szempontból is. Én is, bevallom, osztozom azon nézetben, melyet Hrabár Manó képviselő ur mondott; én sem akarnám a bírói szakképzettség rovására megvédeni a nemzetiségek érdekeit; de nem akarván ez ügyben a benevolentiát kaptálni, nem lehet szándékom ezt oly mereven állítani, mint ő állította ; hanem bizonyos feltételek mellett. En ugyanis a szakképzettségnek első föltételéül azt teszem, hogy a bíró ne legyen se süket, se néma; már ]>edig ha az illető biró azon népet, mely felett bíráskodik, ki nem hallgathatja, mert nem érti, akkor süket, ha nem szólhat vele, mert nyelvét nem érti, akkor néma: és így a szakképzettség első föltételéül tartom azt is, hogy a biró tudja azon nép nyelvét, mely fölött bíráskodik; természetesen nem akarom azért mellőzni a szakképzettség többi magas értékét sem. A kinevezés által azonban én veszélyeztetve látom a szakképzettségnek felhozott első fokát, tudniillik tudását az illető nyelvnek, mert kinevezni lehet innen is, onnan is, a nélkül, hogy valaki tudná az illető nép nyelvét, mely fölött majd bíráskodik. (Fölhialtásoh jobb felől: Az nem lehet!) De igenis lehetséges. A Bach korszak alatt is ugy volt, hogy kineveztek embereket a tótok közé, kik nem tudtak tótul, és kineveztek olyanokat magyarok közé, a kik nem tudtak magyarul; s így ez nagyon is lehetséges. (Helyeslés a bal oldalon.) Igaz, hogy e tekintetben is garantia az, mit e tekintetben a kultusminiszter ur mondott: tudniillik a kormány becsületessége ; de mi igen nagyon materialistikus világban élvén, a nélkül, hogy legkevésbé is kételkednénk e garantiában, I mégis csak jobban szeretjük a materialis, mint az ideális garantiát, — és ez a materialistikus garantia volna a kérdéses módositványnyal elfogadott törvény. És miután épen a felsővidéki népről szólok, hivatkozom e tekintetben a „Pesti Napló" nak április 6-kán kelt számára. Nem tudom, miféle viszonyban van a „Pesti Napló" a kormánynyal, de annyit kivettem, hogy officiosusnak tekintetik, miután két képviselő, Zmeskál és Samassa urak, mikor neveik a szavazók sorából kimaradtak, „Pesti Napló"-ra hivatkoztak és így azt vélem, hogy némi összefüggésben van a kormánynyal. A „Pesti Napló" ugyanis idézett számában mondja: hogy a felsővidéki tót népért a magyar kormány eddigelé még mit sem tehetett. Elismerem azt, hogy igen keveset tett, de felek most, hogy azt is elmulasztja megtenni, mit tehet, és azon kevésből is mit a múlt országgyűlés megszavazott igen sokat el fog nyirbálni, ha ezen törvényjavaslatnak harmadik szakasza a kérdéses módositvány nélkül elfogadtatik. t. i. ha a bírák ki fognak neveztetni. Többet nem mondok, t. ház! (Helyeslés a jobb oldalon. Halljuk! a halon) hanem miután több képviselő ur a jobb és bal oldalról beszédeiket és elemzéseiket költői idézetekkel fejezték be, bátorkodom, szavazatom rövid indokolását én is mint tót író egy hírneves magyar költő szavaival bevégezni. A költő szavai ezek: Ha, mint Kassandra szavára, A mieEkre is megvetés vár: Azt Írhatjuk nem sokára: Volt szabadság, de nincs már! (Helyeslés bal felől.) Zlinszky György: T. ház! Én a bírósági hatóságról szóló törvényjavaslat 3-ik §-át, ugy mint a bizottság ajánlotta, el nem fogadom ; de minden tiszteletem mellett, melylyel Deák Ferencz képviselő társunk bölcsesége iránt viseltetem, annak módositványát sem pártolhatom : nem pártolhatom pedig azért, mert a bírák választását pártolom, mert azon eoncessiót, mely azon módositványban adatik az által, miszerint az állam-bíróság lesz hivatva a folyamodók fölött a minisztériumnak véleményt adni, a szabad választás gyenge surrogatumának tartom, mely annyival gyengébb, minthogy azon módositványban még arról nincs intézkedés téve. vajon a minisztérium ezen véleményt tartozik-e respektálni, vagy nem 1 Azt. tudom, hogy absolut és rendőri államokban szokás a kinevezendők felől a titkos politiától véleményt kérni; de alkotmányos országban, különösen Magyarországban, ha a minisztérium véleményt akar kérni, azt mástól nem kérheti, különösen ezen első szerI vezés alkalmával, mint az illető municipiumok-