Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-45

40i 45. országos üiés Julius 7. 13S9. habár Injába óhajtanám hogy már is e szempontból nézze, mégis köteles vagyok e tekintetben nézetemet megmondani. S igy már szónál lévén élek további jogommal az iránt, hogy a tárgyalás alatt levő szakaszról elmondjam szerény nézetemet. Én, t. ház, Tisza Kálmán képviselőtársam módositványát pártolom és pedig azért, mert a választásokban látom érvényesítve ősi alkotmányunk szokását. Nálunk az alkotmánynak szerkezete olyan volt, hogy a birák mindig választattak ; nálunk dogma volt az: nemo nisi per judieem electum convinei potest. S ha már e tekintetben más érvek, melyek felhozattak a baloldalról, nem volnának irányadók, de mindenesetre már tekintetbe veendő azon érv, hogy a multakkali akár erőtetett szakítás, akár önkénytes, rögtönzött törés rendesen meg szokta magát bőszülni. Én megengedem, hogy a törésnek helye volna, ha az tökéletesen bebizonyíttatott volna, hogy a választások csakugyan roszak. De az az átalános tárgyalás alkalmával nem bizonyittatott be senki által, mert mindig csak azt taglalgatták, hogy a mostani választások nem jók. Ezt megengedem, mert az alap rósz, t. i. a törvényhatóságok szervezetének alapja. A hol hiányos a principale, hiányosnak kell lenni az aeeessoriumnak is. De ha rósz az alap, ha hiányos a principale, kötelessége a kormánynak gondoskodni arról, hogy ezen alap megjavittassék, hogy a principale jóvá váljék. Én soha sem fogok rajongni egy oly tőrvényhatóságért, mely hivatalos pressio alatt képes akár mit megszavazni. Legközelebbről saját magam tapasztalásaimból hozok fel példát, a mint az Turócz megyében történt, hol a törvényhatóság annak daczára, hogy általunk bemutattatott az írásbeli szerződés, mégis a megyei bizottmányban a hivatalos pressio folytán határozatként mondatott ki, hogy a tót irodalmi egyletnek terme nem az egyleté, hanem a városé; s miért történt ez? Csak azért, hogy törvényesíttessék némileg a t. minisztérium előtt az alsó közegeknek ezen mondhatom a 19. században hallatlan nyers erőszakolása, miszerint.... (Fellááltások: A dologra! A dologra!) Uraim, ez a dologra tartozik, mert hiszen a törvényhatóságokról és működésökről van most szó. Tehát mondom, nem pártolnám soha az ilyen törvényhatóságokat, és épen mivel az emiitett törvényhatóságnak eljárását az igen t. belügyminiszter ur helyreigazította, kénytelen vagyok itt nyilvánosan az ő igazságszeretetét, sőt szemben azzal a törvényhatósági végzéssel — mondhatom — lovagiasságát is nyilván megköszönni. Mondom tehát, az ily törvényhatóságok sohasem volnának az én eszményeim, hanem azt j állítom, a mi szintén régi axióma, ,,abusus non tollit usum." Hogy van visszaélés a törvényhatóságoknál, az bizonyos; hanem állíttassanak azok az őket a mostani korigények szerint megillető alapra, mindenesetre megfognak felelni a czélnak, mert most roszul vannak szervezve, és ne mondassék az igen jó és a szabadelvüseggel összeférő elvre azonnal a „pereat." De pártolom Tisza Kálmán ur módositványát továbbá azért is, mert a törvényhatósági jogoknak ezen első csorbítása által veszélyt Iátok abban, hogy, ha majd az összes önkormányzatra kerül a sor, és ha ezen sarkkő kiválasztva lesz az önkormányzat igen szép épületéből, mely ezer éven átépült, s állambölcseség által a szabadsággal a haza függetlenségét öszszeillesztené, hogy, mondom, majd ezen épület is nem sokára össze fog dőlni. A megyei önkormányzat, t. ház! igen régi hazánkban. Ezt igen szépen fejtegette előttem egy képviselő ur, ki azt mondta, hogy már sz. István alatt meg volt az önkormányzat. En osztom e téren nézetét, de nem osztom azon nézetét, hogy akkor csupán csak védelmi ügyekről lett volna joguk tanácskozni a törvényhatóságoknak. Mert már III. Bélának 1190-ben kiadott okmánya emliti a törvényhatóságokat, sőt Andrásnak 1222-ik esztendőben kelt bullája, mikor a törvényhatóságokról szól, azt mondja: „Libertás a sancto Stephano rege instituta." Tehát a hol a szabadság említtetik, nemlehet csupán védelmi ügyekről szó, de mindenesetre politikai, törvénykezési s átalában az önkormányzathoz tartozó ügyekről is. T. ház! Mire becsülték őseink ezen önkormányzatot és micsoda összefüggést láttak az önkormányzat és a köz szabadság közt, legjobban tűnik ki abból, hogy több magyar király már az Árpádok korában ezen önkormányzatot egyszerűen „libertás"-nak nevezte, és ig}

7 az önkormányzatot bizonyosan a közvélemény maiakkor a szabadsággal ugyanazonosnak tartotta. De nem pártolom a kinevezést még azért is, mert, t. ház, a kinevezésben veszélyeztetve látom a birák függetlenségét. Elméletileg bebizonyíttatott ez itt a baloldalon. En nem fogok theoriáról beszélni, nem fogom elméletileg bizonyítani, hogy a dolog igy van, hanem a praxisból fogok egy példát felhozni. Az átalános vita alkalmával említve volt Böszörményinek gyászos esete (Halljuk!) és Perczel Béla igen t. képviselő urnák jutott a feladat, hogy azt, a mit Dietrich barátom e tekintetben elmondott, megerőtlenitse. Sikerült-e neki ez, vagy nem, én nem tudom, és nem akarom megítélni. Én csak azt vagyok bátor felem-