Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-44

390 44. országos ülés Julius 6. 1869. Az is felhozatott: hallgassuk meg a közvé­leményt, minekelőtte ily életbevágó kérdést tör­vény által végleg akarunk eldönteni, Nem aka­rom ismételni, a mi itt már számtalanszor elmon­datott, hogy a közvélemény csak a ház többsé­gében nyilvánul; megengedem tehát azt is. hogy ez nem áll. De hát mire hivatkoznak önök 1 Talán a tömeges petitiók a közvélemény nyil­vánulása? Láttuk 1861-ben a turócz-sz.-mártoni kérelmeket, melyekről szintén azt mondották, hogy a közvélemény kifolyásai; és nem telt bele két hét : a minő tömegesen adattak be, ugy vonattak visz­sza is. Láttuk tavaly — bocsánatot kérek, mert nem szokásom, hogy személyt nevezzek — a Madarász-féle petitiókat: ezek is a közvélemény nyilvánulása kifolyásai voltak, mint állíttatott; de láz azok is visszavonattak. A mi a megye általi közvéleményt illeti, figyelmeztetem a megyei bizottmányok ezen pártolóit Jókainak e napok­ban tett nyilatkozatára, melylyel nyíltan meg­magyarázta : miként alakultak a megyei bizott­mányok. 1861-ben összejött a nagy, meg nem is hivott tömeg, és valaki kikiáltott egy nevet, a tömeg azután reá adta jóváhagyását egy har­sány éljennel, és ezen egyén, a nélkül, hogy ismerte volna valaki, bizottmányi tag lett. Te­hát ez a közvélemény? (Es! a szélsőhal oldalon.) No ha ez, akkor igen sajnálom. Felhozatott a többi között az előttem szólt képviselő által a kinevezett bíróságok hiányosságának tanúsá­gául az, hogy ha valakinek a királyi fiscus ellen pere volt, az nem nyerhetett soha. Ezen észre­vétel ellen magam szólhatok: mert nekem az absolut időszakban, de most is a királyi fiscus ellen két perem volt, és mind a kettőt szeren­csésen megnyertem. Nem kell tehát oly ténye­ket felhozni, melyek nem valók. Engedje meg a tisztelt ház, hogy maga a tárgy érdemére szintén röviden szólhassak. (Halljuk!) A birói hatalom gyakorlásáról és felelősséeé­ről szolo törvényjavaslatok Magyarország anyagi érdekeivel és szellemi fejlődésével oly szoros kap­csolatban áll. miként alig hiszem, hogy a trón­beszédben megemlített bel reformok bármelyike is jövő nagyságunk megalapításánál oly tényező lenne, mint épen ezen két törvényjavaslat. Az átalakulás nehézségeihez kötött magán anyagi érdekek tetézve azon súlyos körülményekkel, melyek Magyarországiján főleg az által gyako­roltattak, hogy a birói hatalom és joggyakorla/fc, — kivéve néhány önkényuralmi és ideiglenes kor­mányzati évszakát — kizárólag egy kaszt tulaj­dona volt , mely azt nagyrészt önkebeléből vá­lasztott, de a népet magát közelebbről érdeklett peres ügyekben önbelátása által meghívott bírák­kal gyakorolta, mely utolsóktól még a felebbe­zés is azok kezébe jutott, kiknek kizárólagos választása által legnagyobb befolyását érvénye­sítette, és ha a 19. század második felében a. jobbágyok kölcsönös örökösödéséről szóló törvé­| nyék — de itt is csak a világos örökösödéseknél I — az önválasztotta bíráskodást meg nem engedi: I alig hiszem, de bizton állithatom, hogy lett volna I a polgárosodott népek bármelyikénél a birói ' joggyakorlat ofy kizárólagos kaszt közé szorított, I mint Magyarországban. Azt, uraim, tagadni nem lehet, hogy Magyarország törvényhozása már az j lS3 2 /Vki országgyűlésen, tehát akkor, midőn a ! megyék által megválasztott követeket a dicaste­| riális kormám 1- kisebb vagy nagyobb befolyása alatti utasításokkal kötötte, a codifieatiót foly­J tonosan sürgette, sőt ezen munkálatának előle­i ges kidolgozására egy állandó codificationalis j bizottmányt alakított, mely munkálatát befe­| jezve, az 184%-ki országgyűlésnek bemutatta, sőt — mint átaíánosan értesültünk az akkori időviszonyokhoz képest — az alapeszméket nagy részt a franczia Code Napóleonra fektetve, a lehető legszabadabban dolgozta ki, de a szűk­keblű kaszt-érdek és féltékenység, tetézve azzal, j hogy a felsőbb befolyás által még inkább félté­| kenynyé vált dicasteriális kormányzat minden | szabad niozoghatásnak gátul állván útjában, nem ! csak a politikai életben, hanem még a független­nek lenni kellető bíráskodásnál is befolyásának annyira tudott érvényt szerezni, hogy minden erőfeszítés daczára sem volt képes a kormány ezen munkálata első tárgyalásához is hozzáfogni. ' és készebb volt minden érdeket feláldozni, sőt | azt is. hogy Magyarországnak gyors igazságszol­I gáltatás által legalább belnyugalmát biztositsa, mintsem kizárólag corruptióra használt hatalmát | a közérdeknek alárendelte volna. Tisztelt képviselőház! Alig hiszem, hogy ! találkoznék ma még oly képviselő, aki ne látná | át annak szükségét, hogy a nemzeteknek — ha nem \ akarják téveszteni államczéljaiknak megfelelőleg | szabad téren működesök rendszerét, és valódi | államrendszer utján óhajtják eszközölni honpol­l gáraik biztosítását minden tekintetben — fő­] teendőjök leend: akként intézni el a cselekvés j terén, legszűkebb kiszámítás mellett is, minden | belügy őket, hogy ne csak a politikai életben na­| ponkint felmerülő reform terjedésére fordítsák ! figyelmöket; hanem oda működjenek a polgári élet | bérviszonyainak szabad alkotmányos utón rendezése ; által: hogy a bizalom felülről ugy mint alulról, ; magában a nemzet beléletében biztosítva legyen a kölcsönös érdekek kiegyenlítésével; és csak akkor lehet a nemzet jövő nagysága megállapításához fogni, ha ezen czél el leend érve. Es kérdem, \ uraim: lehet-e ezen kölcsönös érdekek kiegyenlí­tését máskép eszközölni, mintha a közigazgatás súlya és gátló terhei alól az igazságszolgáltatást

Next

/
Thumbnails
Contents