Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-33
38. országos ülés június 22.1869. 31 ráktól elválasztatván, önálló független iparkamrák állíttatnának fel. A második pontban kérvényezik, hogy a hazai ipar emelésére állami költségen ipariskolák létesíttessenek és a jelesebb iparos ifjaknak külföldön való kiképeztetése szintén állami költségen eszközöltessék. A harmadik pontban átalában egy ipar törvény megalkotását sürgetik, és egyszersmind 50 pontban előterjesztik mind azt, mit ezen ipartörvénybe beigtattatni óhajtanának. Egyébiránt; előadják, hogy már a múlt országgyűléshez is benyújtottak volt hasonló kérvényt ipartörvény megalkotása iránt, mely azonban sikeretlen maradt, az országgyűlés ily törvény megalkotása nélkül oszolván szét. Most tehát ujolag buzgón kérik a képviselőházat: méltóztassék kegyes pártfogásába venni a nemzeti rpart és mindazt megtenni annak érdekében, mit a törvényhozás utján megtenni lehet. En részemről igen melegen pártolom Szeged városa iparosainak ezen kérelmét és ajánlom a t. ház kegyes figyelmébe. Miként bátor voltam mondani, ezen kérvény oly javaslatokat is foglal magában, melyek némileg a megalkotandó és a közgazdasági miniszter ur által már be is jelentett ipartörvény készítésénél némileg talán felhasználtathatnának. Ennélfogva kérem a t. képviselőházat, talán egyenesen a t. közgazdasági miniszter úrhoz utasifani. (A kérvényt bizottsághoz.) Csanády Sándor: T. ház ! Nem a miniszter úrhoz, hanem a kérvényi bizottzághoz utasítandó ezen kérvény az én nézetem szerint. Elnök: A házszabályok szerint a beadott kérvény a kérvényi bizottsághoz utasittatik. (Helyeslés.) Szeniczey Ödön: T. ház! A paksi és dunaföldvári iparosok két rendbeli kérvényt nyújtottak át hozzám, hogy azokat a képviselőháznak előterjeszszem. Ezen kérvények mindegyike a jelenleg hatályban levő iparszabályok hiányait mutogatva , azok czélszerü átidomitását kérik. Tudom, mert épen e t. házban hallottam, hogy az iparjogok gyakorlatát szabályozó törvényjavaslat kész és még ezen ülésszak alatt fog a ház elé terjesztetni; nincs ennélfogva nézetem szerint más hátra, mint, hogy ezen kérvényeket, melyeket magam részéről épen azért, mert a törvényjavaslat már kész, idő utániaknak tartok, egyszerűen azon kéréssel terjeszszem a képviselőház elé, méltóztassék a házszabályok 154. §-ához képest a kérvényi bizottsághoz áttétetni. Kis János : T. képviselőház! Folyó évi május 21-én a Debreezentől Szatmárig és Tekeházán át Szigetig vezetendő vasútvonalra nézve bátor voltam a közlekedési minisztériumhoz interpellatiót beterjeszteni, melyre nézve a minisztérium a maga feleletét meg is tette, és e felett folyó évi június 9-én tárgyalás is tartatott. E tárgyalás alkalmával Hollán Ernő közlekedési államtitkár ur oly nyilatkozatot tett, mely az egész hazában elhangzott, és mely Szatmár városát mint törvényhatóságot a vasúti építkezés körüli hanyagsággal vádolja. En akkor nem voltam képes rögtön adatokat szolgáltatni arra nézve, hogy a t. államtitkár ur állításai e tekintetben nem valók; a köz törvényhatóságot azonban ez iránt megkeresvén, most már az adatok kezemnél vannak, melyeket az interpellatio folytán a ház asztalára letenni bátor leszek, melyekkel Szatmár város igazolandja, hogy az államtitkár ur által előhozott vádak nem alaposak, és nem a tényállás kellő tudomásán s ismeretén nyugszanak, mert Szatmár város hatósága több határozata által épen a közlekedési minisztériumot világosította fel arról, hogj 7 valahányszor a fő vállalkozók az építés tárgyában megkeresték, mindannyiszor segédkezet nyújtott arra nézve, hogy mind azon tervek keresztülvitessenek, és foganatosíttassanak, melyek a vasútépítésnél megkívántatnak. Nevezetesen Szatmár városának mint törvényhatóságnak akkor főóhajtása, volt azon tervének keresztülvitele, hogy Szatmár városánál az indóház ne a folyó jobb partján, hanem a bal partján állíttassák fel; ámde a f. évben tartott tárgyalások alkalmával a társulat részéről azon kívánat terjesztetett elő, hogy az indóház a jobb parton épitessék fel, minthogy az a társulatra nézve előnyösebb. Szatmár városa e tekintetben is a maga előbbi kívánalmától elállott, és a társulat kívánalmának határozatilag is eleget tett, kötelezvén, e részben magát. Nagy fájdalommal vette tehát Szatmár városa , hogy midőn minden munkálatra nézve áldozatkésznek nyilatkozott és a megkereséseknek meg is felelt, akkor az egész haza előtt az államtitkár ur által mint hanyag vádoltatott be. Ebből kifolyólag egy részt mint polgár, és más részt mint képviselő is kötelességemnek tartom, hogy jelen interpellatiót be terjeszszem, melyet írásban is beadni bátor leszek. De más részről kötelességem, hogy felfedezzem a haza előtt, hogy ki vádoltathatik hanyagsággal a debreczen-szatmár-szigeti vasútvonal mentében eszközlött vasúti munkákra nézve. Ugy hiszem, ismeretes lesz, mi féle ezikk jelent meg néhány nap előtt az „Alföldi Lap"-ban, épen a fővállalkozó Stroussberg ellen. (Zaj. Felkiáltások: Nem ide tartozik! Elnök csenget.) Ha nem méltóztatnak csendben lenni, én holnapig elvárhatok. (Felkiáltások a szélső balról: Igaza van.') A rövid indokolást a házszabályok is megengedik. Stroussberg fővállalkozó Debreezentől Szatmáxig maga szántszándékosan — nem tudom mi okból — akadályozta az előmunkálatokat az által, hogy Ér-Mihályfalvánál a kisajátításra megkívántató
