Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-42
42. országos Illés Julius 3. 1869. 303 kekeken ülnek. (Nagy zaj és derültség jobb felől, élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Almásy Sándor : T. ház ! Az ismétléseket lehetőleg kerülni óhajtván, azon tárgyat: miért nem terjesztetett elő a megyék szervezése a jelenlegi törvényjavaslattal együtt, mellőzve, a tanácskozás folyamában fölmerült két kérdésre szorítkozom, B kérdés egyikére, t. i. miért nem terjeszti elő a megyei szervezésről szóló törvényjavaslatot az igazságügyminiszter, azon választ merítettem, hogy vagy nincs készen azon törvényjavaslat, vagy pedig nem akarja azt a miniszter jelenleg előterjeszteni. Nézetem szerint, ha készen nem volna is ezen törvényjavaslat, akkor is czélszerü és szükséges volna bevárni annak elkészítését, és hiszem, hogy azóta, mióta az osztályokban összegyültünk, és ez iránt óhajtásunkat kinyilatkoztattuk, már el is készülhetett volna, ha egy kis szorgalmat fordított volna rá az igazságügyminiszter ur; de nem ugy, mint azon kérdések tekintetében történt, melyeket megnyitó beszédében felhozott, tudniillik a nemzetnek gyalázatára mai napig is fenlevő régi úrbéri maradványokról, mai napig sincs törvényjavaslat letéve a ház asztalára, pártunknak minden sürgetése daczára. (Ugy van ! a szélső bal oldalon.) Igen is, én azt hiszem: a megyei szervezésről szóló törvényjavaslatnak már készen kell lenni: mert miután az annyira egybefügg az önkormányzattal, lehetetlen, hogy azt a bíróságról szóló törvényjavaslat készítésénél már tekintetbe ne vette volna a minisztérium, és pedig annyival inkább, (Nagy zaj. Elnök csenget) mivel az igazságügyminiszter ur az osztályokban is kinyilatkoztatta, hogy a megyéket fentartani óhajtja. Már ha azokat fentartani óhajtja, lehetetlen, hogy eombirrátióba ne vette volna a megyei szervezetet, akkor, midőn a bírói hatalom gyakorlásáról szóió törvényjavaslatot, készítette. De ha ezen állításomat megezáfolná is az igazságügyminiszter ur, és azt nyilvánítaná, hogy nem vette tekintetbe: már csak ezen indoknál fogva sem szolgálhat tárgyalás alapjául az előttünk fekvő törvényjavaslat. (Ugy van! a szélső bal oldalon.) A másik kérdés, mely itt felmerülhet, az, hogy vagy nem akarja előterjeszteni a megyei szervezésről szóló törvényjavaslatot ; és miért nem akarja tehát? Nézetem szerint, azért nem akarja jelenleg az előttünk fekvő törvényjavaslattal egyetemben előterjeszteni, mert ezen törvényjavaslatot, förvénynyé válta után, mintegy zsinórmértékül kívánja venni a megyei szervezésnél, és ha összeütközések támadnának az önkormányzati jog rovására, arra akar hivatkozni: íme, itt van a meghozott törvény, azt már nem lehet módosítani; és igy kényelmesebben ejthet csorbát a megyék jogán. E mellett a minisztérium, mióta létezik, mindent elkövetett hatalmánál fogva, hogy a közönség megunja a megyei önkormányzatot, kifáraszsza, elcsüggeszsze a közönséget. Ezen állításomat igyekezni fogok röviden bebizonyítani. Az igazságügyminlszter ur élőbeszédében elősorolja, hogy rendkívüli panaszok jőnek hozzá mindenfelől a megyékből, hogy az igazság nem jól szolgáltattatik ki. Nem akarok részletekbe bocsátkozni ; én is tudom, hogy igy van ; hanem hozzá teszem, hogy ennek, hogy az igazságszolgáltatás hiányosan s roszul szolgáltattatik ki, nagyrészt a miniszter ur az oka: oka pedig azért, mert, miként magam is tudom, a megyék számtalan kérvénynyel járultak a minisztériumhoz, hogy egy vagy más hivatalhoz, a hol munkafölhalmozódás miatt a hivatalnokok száma nem elegendő, több segéd- vagy pót-tisztviselő alkalmazását engedje meg, s a költséget erre nézve utalványozza; a felelet azonban mindig az volt: „non possumus." Az árvák ügye tekintetében például Heves megye csak rövid idővel feloszlatása előtt, három évvel folyamodása után, kapott engedélyt ; a felekkönyvi osztály bővítése végett is, mely a feleknek oly lényeges vagyoni dolgait intézi el, és mely eddigi állapotában az igényeknek nem birt eleget tenni, számtalanszor folyamodtunk, kértük, hogy a nép vagyoni érdekében egészíttessék ki e hivatal, szabályoztassék az igényeknek megfelelőleg; de folyamodványaink mindig eredménytelenek maradtak, ugy, hogy az utolsó felirat fölterjesztése alkalmával azt a határozatot hoztuk, hogy: ha még ezen utolsó feliratra sem nyerünk kedvező választ, magunk resolválandjuk rá a pénzt. De nem csak Heves megyében történt igy, hanem Pest megyében is számtalanszor történt felirás a minisztériumhoz, és mindig eredménytelenül, ugy, hogy az utolsó bizottsági ülésben, midőn 13 részint halálozás, részint lemondás által megürült tiszt| tisztviselői állomás betöltéséről volt szó, Nyáry Pál indítványa folytán elhatároztatott, hogy miután a minisztérium a szükséges költségvetést nem utalványozza; a megye pedig már is adósj ságba keverte magát: ezen állomások ne is töl• fessenek be, természetesen az igazságszolgáltatásnak hátrányára. Es ki ennek az oka? A minisztérium. Es miért teszi ezt a minisztérium ? Hogy az igazságszolgáltatás ne történjék pontosan, és hogy e miatt elidegenittessék a közönség a megyei szervezettől. De igy van ez más minisztériumok keblében is. Az utak és hidak jó karban fentartása a népnek jóllétére igen nagy befolyással van, a hol ezek roszak, elkeseredésre ingerlik a népet, és ha ez a megye rovására történik, elidegenítik a
