Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-42
304 42. országos illés Julius 3. 1869. népet a megyéktől. Es épen ezért mit tesz a minisztérium? Híjába folyamodnak a megyék a megesináltatásra szükséges költségért: a minisztérium nem utalványozza a költségeket és elkeseredésre ingereltetik a nép s ez a megye rovására történik. Nálunk is Heves megyében sok hid romlott állapotban volt; fölirtunk a minisztériumhoz számtalanszor a javítási költségek utalványozásáért, s „non possumussal'- felelt. Es igy lassankint kénytelenek voltunk a javításról lemondani, illetőleg azt igen daraboltan a közmunkaváltságból befolyó csekély összegből annyira mennyire eszközölni, évről évre csak egyegy hidat építhettünk. Es ez ismét csak annak rovására történt, hogy a nép a megyei autonómiától elidegenittessék. És ha szándékos a minisztérium eljárása a megyék irányában: akkor, mondhatom, a megyét könnyen megölheti. Ha az összes közigaztást tekintjük, szintén ezt látjuk. Igy sokat említve, és részletes indokolásba sem bocsátkozva, nézzük a főispánoknak adott, de őket meg nem illető azon jogot, melylyel a megyék fölött rendelkeznek, mint történt a képviselőválasztások alkalmával: nem arra szolgáltat-e ez okot, hogy a súrlódást a minisztérium és a megve közt folytassák? Ilyen a számtalan királyi biztosok kinevezése, Heves bizottságának feloszlatása, amire példa koronázott király alatt soha sem volt; ezt csak az önkény, csak zsarnok kormány és a jelenlegi minisztérium gyakorolta. (Derültség jobb felöl.) Mindezek engem azon meggyőződésre vezetnek, hogy a minisztérium ezen intézkedései, ezen súrlódásai szintén szándékosak, és arra irányzottak, hogy a megyéket önkényt a centralizatió karjaiba hajtsák. (Helyeslés a szélső lal oldalon.) Ezen meggyőződésem öregbült azóta is, mióta ez országgyűlés összeült. (Halljuk!) Tagadhatlanok a törvénytelen rendeletek, a melyek minden megyében behozattak, tagadhatlan, hogy Heves megyében az alkotmány felfüggesztetett, és nézetem szerint mindezek által nem csak azon megyék lettek sújtva, melyek közvetlenül voltak érdekelve, hanem ez az egész ország alkotmányos érzületű polgárait nyugtalanságba kellett hogy hozza. A minisztérium első kötelességének kellett volna lenni: minden felszólalás, minden interpellatió nélkül, igazolni ezen eljárást, és miután ezt nem tette, nem nevezhetem mulasztását egj r ébnek, mint tiszteletlenséggel párosult bűnnek mind az ország mind az országgyűlés iránt. (Ugy van! a szélső lal oldalon.) Fölhozatott még e házban azon érv is, a mi a választókat illeti, hogy a polgárok nem képesek a birói képességet megítélni, és jó választásokat nem tehetnek. Csodálom, hogy épen azon oldalról jött e vád azon népre, melyet egy pár hó előtt a képviselő választások alatt annyira dicsőitettek. Igaz ug} r an, hogy a kormánylap, a túlsó párt közlönye, a „Pesti Napló* a magyar lakosságú vidékeket éretleneknek mondotta; de másrészt érettnek mondotta az oláh népet; márpedig, ha összehasonlítjuk ezzel a magyart, nem eshetünk kétségbe a magyarok érettsége felett. En azt mondom, hibázhat a nép, vétkezhetik önmaga ellen is, de Irányi t. barátom szavai szerint én is azt hiszem, hogy, ha a nép vétkezik maga ellen, e vétkét jóvá is képes tenni. De hogy maga ellen vétett a nép, én azt nem a népnek tulajdonítom, nem a nép kebléből keletkezett az, hogy önmaga ellen vétkezzék, hogy ön maga gyilkosává legyen, keletkezett által hogy egy központi komité alakult Pesten Gróf, Szápáry Antal elnöklete alatt és Kovách László és több taa közreműködése folvtán, pénzt gyűjtve halomra, hogy az által a polgárokba az erkölcstelenséget beoltsák. (Derültség jolh felől.) Én mindezek daczára meggyőződésem szerint mondom, hogy a nép azért ép oly tapintatos fog tudni lenni a választásoknál, mint a kormány. Ezek igazolására, engedjék meg, hogy egy pár példát hozzak fel ezen szakból, nem emlitve nevet, de jót állva szavaimért ugy, hogy azokat a miniszter ur és néhány tanú előtt akár mikor igazolni kész vagyok. Az ide előterjesztett birói törvényjavaslat szerint is a biró főkellékének mondatik — a mit magam is helyeslek •— hogy nem elég az, hogy azon ember, a ki bírónak neveztetik ki, becsületes ember legyen, de kelléke az is, hogy elhigyük róla, hogy becsületes. És, uraim — nem nevezek egyént — a septemviratushoz kineveztetett oly bírót, kiről, nem jelenleg, de évek hosszú sora alatt ha kérdezték, hogy mily ember, hol van, nekem dolgom van vele, azt a választ nyerte: óvakodjál tőle, mert megcsal! És, t. ház, törvényeink szerint ha az ügyvéd tulcsigázza követeléseit, diplomáját veszti; és én tudok a királyi vagy a hétszemélyes táblánál — egyiket s másikat azért hozom tel, hogy ne találhassák meg oly könnyen — oly egyént, ki csak azért, hogy ítélet hozassék, a hozott ítélet expediálását a királyi táblánál sürgette, 4000 frtot kötött ki magának szerződésileg. Tudok oly kinevezést, hogy egy pénzkezeléssel járó hivatalban számtalan ezrekre menő sikkasztást elkövetett egyén rövid pár hó alatt a minisztériumhoz kineveztetett. Vétkezném, ha ezt az igázságügyminiszter urnák szándékaként rónám fel, de nyilván mutatják e példák s igazolják azt, hogy valamint tévedhet a nép, ugy tévedhet a kormány is. Bezárva beszédemet, kijelentem , hogy e
