Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-42
302 42. országos Ülés Julius 3. 1869. nem látom biztosítva a birói függetlenséget. Ugyanis az emberek emberi termeszetöknel fogva rokonszenvvel, jó indulattal szoktak viseltetni azok iránt, kiktől valamit nyernek, előzékenyek engedelmesek azok irányában, kiktől valamit remélnek. Miután tehát a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslat ép ugy a birói kinevezést, mint az előléptetési jogot a miniszter kezébe teszi le, igen természetes dolog, hogy a már kinevezett bírák háládatlanok, az előléptetést várók engedetlenek, következőleg a kormánytól függetlenek nem lehetnek. De ugy látszik, maga a miniszter ur sem akarta az előterjesztett törvényjavaslat által elérni a birák függetlenségét: mert hiszen a jelenleg kinevezendő birák szolgálati időtartamát csak 4 évre akarja kiterjeszteni. Kérdem én: hogyan lehessenek azon birák függetlenek azon jóltevőjök teremtőjök iránt, ki négy év elteltével ismét hivatva lesz birák kinevezésére? Ugy vagyok meggyőződve, hogy a jelenlegi birák közöl alig találkozhatnék olyan, ki a miniszteri kegy háttérbe szorításával sok esetben, sok körülmény közt meggyőződését követné: mert ez esetben alig lehetne reménye ahhoz, hogy azon esetben, ha t. i. a miniszter kivánatának ellenszegülnének, alig lehet reményök ahoz, hogy négy év letelte után hivatalukban megmaradhassank, annál kevósbbé lehet kilátásuk arra, hogy a hivatalok fokozatán magasabbra emelkedhessenek. Én tehát, t. ház, miután a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot még részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el: óhajtom, hogy a birói hivatalok választás utján töltessenek be, óhajtom nevezetesen, hogy az első folyamodásu bíróságok megválasztását eszközöljék az illető törvényhatóságok azon egyénekből, kik a birói kötelességek teljesítésére képességgel bírnak, eszközöljék természet szerint azután, ha a törvényhatóságok rendezve lesznek. De óhajtom, t. ház ! hogy a felső bíróságok is választás utján töltessenek be. Óhajtom nevezetesen, hogy a . felsőbíróságok betöltése a felsőház uijá szervezése után, az alsó és felsőház tagjaiból sorshúzás utján választott egyének által eszközöltessék; óhajtom, hogy ugyancsak a két ház, szóval, az országg3 r ülés által választassék egy állami bíróság, mefynek feladata, kötelessége leend, azon esetben, ha netán a birák hibákat, bűnöket követnének el, azok ellenében ítéletet hozni, mint szintén ezeD bíróságok feladata, kötelessége lenne, a megyék és a kormány közt felmerülhető összeütközések elintézése. Horváth Döme képviselő ur azt mondotta: óhajtaná, hogy a törvények a nemzet geniusához alkalmazva hozassanak. Ezt óhajtom én is; azonban nem tehetem, hogy csodálkozásomat ne nyilvánítsam az iránt, hogy Horváth Döme képviselő ur — az általa megemlített alapelv ellenére is — a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslat elfogadása mellett nyilatkozik: holott a házhoz beküldött megyei, városi, szóval hatósági folyamodványokból, valamint a népek ezrei által aláirt kérvényekből megg3~őződést szerezhetett volna arról, hogy e törvényjavaslat nem népszerű, s hogy az a nép jellemével tökéletesen ellentétben áll. (Felkiáltás a szélső baloldalon: Igaz!) Gyakran szoktak bennünket, a 48-as párt tagjait, csendháborítóknak, (Felkiáltás jobb felől: Ugy van!) forradalmároknak (Felkiáltás jobb felül: Igaz!) nevezni, sőt ez utóbbi napokban ezen elnevezéshez még reactionarius czimmel is megtiszteltek. (Méltán! jolb felől) Meglehet, uraim, tán azért, mert mi azon közjogi alapon, melyre léptünk akkor, midőn ezen teremben helyet foglaltunk, következetesen megmaradtunk, mely alapon állottak azon urak is, kik bennünket jelenleg rágalmaznak. (Igaz! a szélső lal oldalon.) Azt kérdem: mi vagyunk-e a forradalmárok, kik a nemzetnek adott igéretünket, adott szavunkat beváltani akarjuk? Mi vagyunk-e forradalmárok, kik oly törvények hozatalán működünk, melyek következtében a nemzet boldog, vagyonos, elégedett, következőleg nyugodt lehetett volna? vagy azok a forradalmárok. kik a nemzet jellemével ellentétes itistitutiókat akarnak e hazába ültetni? azok, kik nem elégedtek meg azzal, hogy a nemzetet ezredéves alkotmányától, önállásától, függetlenségétől, ősi közjogi alapjától megfosztották, kik az államadósságok elfogadása által a nemzetet a végelszegényedés szélére taszították, kik a nemzet erejét, az ifjúságot világos törvényeink ellenére sárgafekete zászló alá sorozták (Jobbról felkiáltások: Ez csak mégis borzasztó!) és az igazság ellen küzdelemre kényszeritik, kik törvényellenes kinevezett királyi biztosok küldése által még a legnyugodtabb embereket is felizgatják, kik, miután a nemzet közjogi alapját egészen feláldozták — azon ezélból. hogy annak törvényes korlátok közti visszaszerezhetésétől a nemzet minden reményét elveszítse — most a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat által a nemzetet alkotmányos szabadságának utolsó foszlányától, az önkormányzati jogtól is meg akarják fosztani! (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Én ugy hiszem, t. képviselők, ezen eljárás nem eszélyes, sőt nagyon is veszélyes lesz: mert a nemzetet megelégedetlenné, következőleg nyugtalanná teszi. Nyilvánítom tehát: ha vannak e képviselőházban reactionáriusok, forradalmárok, azok nem mi vagyunk, hanem igen is önök azok, uraim, ott, kik a bársony szé-
