Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-42

42. országos illés Julius 3. 1869. 301 annak, hogy megígérték, hogy az 1723-iki personal unió és az ország önállását és függetlenségét biztosító 1790—91-iki törvényekhez fognak ragaszkodni, feladták, daczára annak, hogy megígérték, hogy az 1848-iki közjogi alapot elárulni nem fogják. Fokozta, jogosan fokozhatta a nemzetnek az 1848-iki közjogi alap visszaszerzése iránti azon reményét, miként tőle ujabb jogfeladási áldozatok követeltetni nem fognak, azon körülmény, miszerint a jelen országgyűlési képviselőválasztások alkalmával, a józan gondolkodású, öntudatra édredt nép bebizonyította, miszerint a jelenlegi közösngyes alappal, a kormánynak eljárásaival és intézkedéseivel egyátalában nincs megelégedve. Ugyanis daczára annak, hogy a kormá,ny minden, még törvénytelen lépéséket is megtett arra nézve, hogy a közös ügyekben az öszpontositó kormányrendszernek leghivebb emberei választassanak meg országgyűlési képviselökül: mert azon helyeken, hol az etetés, itatás, a pénzzeli lélek- és szavazatvásárlás a kivánt eredményt elő nem állította, a megyei tisztviselők, illetőleg kormányhivatalnokok működését vette igénybe; a hol pedig ezen eljárás sem idézte elő a kivánt eredményt, ottan az alkotmány felfüggesztésével kormánybiztosok által, azok törvényellenes eliárása által akarták a többséget megszerezni magok számára; sőt elég vakmerő volt a kormány, (Nyugtalanság a jobb oldalon) saját érdekeinek eszközlése tekintetéből több polgárát a hazának elfogatni és kihallgatlanul bebörtönöztetni: a nép, az értelmiség, daczolva a kormány ezen önkénykedő eljárásával, lerázva az önkény bilincseit, száműzte nemcsak a kormány jelölteket, hanem magokat a miniszter urakat, s azok hivatalnokait kényszeritette, hogy kerületeket keressenek magoknak, a hol megválasztassanak, ahol elveiket, tőrekveséiket vagy nem ismerik a választók, vagy azok megbirálására képességgel nem bírnak. Avagy nem a legkézzelfoghatóbb, legnyilvánvalóbb bizonyítékát annak, hogy a kormány politikájában a nemzet értelmisége nem osztozik, látjuk-e abban, hogy magában a fővárosban, az ország szivében Pesten három ellenzéki képviselő választatott? (Bal felől: Éljen!) hogy Gorove, a miniszter, pesti bukása után kény tel enittetett Árvába menni? (Derültség bal felől) hogy a kormány hivatalnokok egy nagyobb része, miután nem sikerűit őket még kormány befolyás következtében is a szoros értelemben vett Magyarországon megválasztatni, a Királyhágón túli részekbe kénytelenittettek vándorolni, hogy ott a kormány befolyása következtében az önkénykedésnek tág tért nyitó erdélyi törvények paizsa alatt választassanak meg képviselökül ? És, uraim! daczára mind ezen előzményeknek, a kormány, nem csak hogy a nemzet előtt gyűlöletes közösügyes közjogi alap megváltoztatására nem működik, nem csak hogy azon közös közjogi alapot jelenleg dicsőíti, azt a népet boldogítónak állítja, melyet önönmaga egy pár év előtt elkárhoztatott, nem csak hogy a nemzetet ezred éves közjogi alapjától megfosztotta; hanem a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal az alkotmányos jogainak egyikétől, bírói választási jogától is megfosztani törekszik. En e jogtipró törvényjavaslatot még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. Nem fogadhatom el: mert e törvényjavaslat a nemzet által eddig sikerrel gyakorolt bírói választási jogot a miniszter kezére törekszik átjátszani; megfosztván a birói választási befolyástól a haza minden polgárát; megfosztván azon bírák választásának befolyásától, kik életök és vagyonuk felett ítélnek; megfosztván a nemzetet mindezektől, a miniszteri mindenhatóság érdekében. Nem fogadhatom el továbbá azért, mert a törvényjavaslat egész szövegén veres fonalként vonul keresztül a hatalomnak egy kézbe, a miniszteri kezekbe leendő összpontosítása. A hatalomnak pedig egy kézben öszpontositása megölő gyilkosa az alkotmányos szabadságnak, maga a megtestesített önkény uralom, maga a zsarnokság : ugyanis a törvényjavaslat a birói kinevezési jogot a miniszter kezébe kívánja letenni, a miniszter kezébe, ki azért, mert miniszternek hivják, nem szűnt meg ember lenni, következőleg nem ment az emberi hibáktól, gyalóságoktól, mondhatnám még bűnöktől sem, ki önző, részrehajló, sőt megvesztegethető is lehet, mint sokan az emberek közöl. Egy ember kezébe kívánja letenni, kinek — miután a parlamentális kormányrendszer következtében a miniszteri padokon csak addig ülhet mig pártja többségben van — kinek,mondom, még a miniszteri állásból kifolyólag pártvezérnek is kell lennie, kinek önfentartási kötelessége parancsolja, hogy pártját minél tömörebbé tegye ; és, uraim, épen ez az oka, hogy a miniszter urak leginkább olyan hivatalnokokat neveznek ki hivatalokba, kikkel rokoni, személyi és elvbaráti viszonyban állanak, (Ugy van! a bal oldalon) oly egyéneket, kik a miniszter kegyébe juthatásért, hivatal elérhetéseért saját politikai meggyőződéseiket is képesek feláldezni, oly egyéneket, kik, mert párttagok és miután érdekök hozza magával, hogy pártjok érdekét túlsúlyra emeljék, rendesen a hivatali bureaukba magokkal szokták vinni az ellenvéleménynek iránti ellenszenvet, gyűlöletet, ennek következtében a részrehajlást. Nem fogadom el a törvényjavaslatot továbbbá azért, mert e törvényjavaslat által egyátalában