Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-39

39. országos Ülés június 30. 1869. 215 mányzatnak egyik attribútuma volt az igazságszolgáltatás, de hogy ez a leglényegesebb lett volna, azt nem mondhatom ; mert oly befolyást, mely végre is nem áll egyébből, mint a birák megválasztásából , nem lehet annyira lényegesnek mondani, mint a többi törvényhatósági hivatásokat, melyekre nézve teljes intézkedési joga van. Én számos pártolójával beszéltem a megyei autonómiának, s azok valamennyien elismerték, hogy az igazságszolgáltatást nem tekintik az önkormányzat oly felette nagy és lényeges atributumának. Kérdi továbbá t. képviselő ur: mi fog történni a megyei bírákkal, ba e törvényjavaslat elfogadtatik? Meglehet, t. ház, ez az oppositió legerősebb motívuma e kérdésben. (Jobbról: Ugy van!) Erre azonban azt felelem, hogy velők az fog történni, aminek már régen meg kellett volna történni. Meg fognak ugyanis rostáltatni a birák, s azok, kik nem fogják megállani a próbát — a nép vállairól levétetnek, azok pedig, kik hivatva vannak ezen tisztségeket betölteni — meg fognak maradni. (Helyes! jobbról.) Azt is mondotta Ghyczy Kálmán t. képviselő ur, hogy ezen intézkedés absorbeálni fogja a nemzet politikai érzületét és a népben elöli a közügyek iránti érdekeltséget. T. ház! ha a magyar nemzet csak a megyék iránt birna érdekeltséggel, akkor már rég be kellett volna következni annak, a mitől a túlsó oldal tart. De én el nem ismerem, hogy ez így lenne; tagadom, hogy a nemzet az ország iránt is nem épen ugy, sőt jobban nem érdeklődnék, mint a megye iránt: a magyar nemzet nem a megyékért, hanem az országért küzdött annyit. En azt, hogy a magyar nemzet a megyék iránt jobban érdeklődnék, mint az ország iránt, a magyar nemzet nevében visszautasítom: mert a magyar nemzet érzülete nem particularistieus, hanem összetartó. (Helyeslés jobbról.) Végre azt mondta a t. képviselő ur, hogy még előbb a véleményeket kell érlelni, hogy még nem értek meg a nemzet nézetei. T. ház! Ha nem lettek volna ezek megérve, megérlelte volna azokat azon nyomor, melyben igazságszolgáltatásunk van. Ez az utóbbi néhány évi tapasztalás annyira éretté tette a nemzet meggyőződését, a milyen érett nem lett volna tán máskülönben évtizedek múlva sem. En a néppel való érintkezés következtében meggyőződtem, nem azon petitiók után, metyeket e ház túlsó oldalának néhány tagja beadott, melyekre semmi súlyt nem helyezek, mert tudom, miképen jutottak azok ide, s hogy épen nem loyalis czéljok: hátunk mögött a néptől kierőszakolt és benyújtott petitiók által a nemzet képviselőinek tanácskozására és elhatározására pressiot gyakorolni. En ugy tudom , t. ház, választóimmal érintke- zés következtében, hogy a nép óhajtja az állandó és választott bírákat; nem óhajtják ezeket azok, a kik az igazságszolgáltatást privát dominiumnak tekintik. Ezek vannak az igazságszolgáltatás állandósítása által veszélyeztetve, nem a nép, mely várva várja a jó igazságszolgáltatást. (Elénk helyeslés a jobb oldalon.) Ghyczy Kálmán képviselő ur gy^ors igazságszolgáltatást akar. T. ház! a megyei igazságszolgáltatás csakugyan olyannyira ellentéte e minőségeknek, hogy feleslegesnek tartok rá egy szót is felelni. Várady Gábor képviselő urnák néhány állítására térek át. Várady Gábor ur azt monda, hogy e törvényjavaslat és a 48-ki törvényhozás közt nagy ür van. Nagy ür, igen, t. ház! nagy ür van, t. i. 21 év. Ha a 48-ki törvényhozás nem jő azon szerencsétlen helyzetbe, melybe jött, t. i. ha lett volna ideje e törvényjavaslat tárgyalására, "higyék el önök, e törvényjavaslat egy- pár hó múlva el lett volna fogadva, és nekünk nem lenne azon szerencsétlenségünk, egy reaetióval szemben állani, mely az 1848-ki törvények szelleme ellen tőr. így azonban 21 év lefolyt és igy azon szomorú helyzetben vagyunk, hogy egy reaetióval állunk szemben, mely bennünket ismét visszavet 25 évre. Továbbá azt hiszem, ha a 48-ki törvényhozás oly oppositióval állott volna szemközt, mint mi, a 48-iki törvények sohasem jöttek volna létre. (Uyy van! jobb felől.) Azt mondja, Várady Gábor képviselő ur, hogy ezen törvényjavaslat nem szabadelvű, mert a biró nem avatkozhatik a közigazgatásba és hivatkozik az 1-ső §-ra. Noha nekem már két alkalommal volt szerencsém a t. ház túlsó részéről azon megjegyzést hallani, hogy nem értem azon tárgyat, melyről szó van: (Ellenmondás bal felől) én nem akarom a képviselő urnák ezt viszonozni, s csak azt mondom, hogy midőn ő az 1-ső §-ból azt hozza ki, hogy e törvényjavaslat nem szabadelvű, akkor méltóztatott félreérteni az 1 -ső szakaszt. E szakasz csak azt mondja, hogy a biró és a közigazgatási tisztviselő nem élnek házasságban vagy vagyonközösségben, mindegyiknek meg van a maga hatásköre, és igen természetes, hogy a biró csak bírósági, aközigazgatásitisztviselő csakközigazgatási ügyekbe avatkozhatik. Ez oly valami természetes, a min megütközni csakugyan nem lehet. Hanem tudom, miért ütközött meg a t. képviselő ur e helyes és egyszerű szabályon. 0 ez alatt egészen mást értett, t. i. nem azt, a mi ezen §-ban benfoglaltatik, hanem a mi ebben, sem positive sem negatíve nem érintetik, t. i. azon fontos eszmét, hogy minden egyes állampolgár a biró előtt kereshessen elégtételt, ha sérelmet szenved, és pedig akár egyes magán személy, akár a hivatalnok vagy hatóság részé-