Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-39

214 39. országos ülés június 30. 1869. mus, centralisatió útjára terel, és féltik más részt a külső hatalomtól, és hogy nem lesz elég erős a külföld befolyása alól magát kivonni, a külföld befolyása ellen megvédeni. A mi az elsőt illeti, megvallom, nem birom felfogni, hogy nálunk valakinek oka legyen a eentralisatiótól félni. T. ház! Mi lehet annak oka, hogy mi egy bekövetkezendő eentralisatiótól tartunk? Mindig azt hallottam, hogy Francziaország példája áll előttünk. Roszabb példát nem lehetett volna választani. Megmondom az okát: Francziaország azon állam, mely a centralisatió tulteagésében szenved, ennélfogva igen szomorú körülmények közé jutott. A magyar állam nem centralisatió tultengésében, de decentralisatió tultengésében szenved. A magyar államnak egy kis centralisatióra, Francziaországnak egy kis decentralisatióra van szüksége. (Élénk helyeslés jobb felől.) A magyar állam eszméjének szüksége van azon nagyobb erőre, melyet a centralisatió nyújt, és tőle ezen erőt megtagadni annyit tesz, mint jövőjét megtagadni. (Helyeslés a jobb oldalról.) T. ház! Visszatérek a kérdésre. Azt mondottam, hogy a szőnyegen levő feladványt az igazságügy érdekéhez képest akarom megoldani. Nézetem szerint, t. ház, a kérdés veleje a körül forog: hogy az igazságügy minő ügy. Az igazságszolgáltatásnak minősége döntő arra nézve, hogy miként kell azt rendezni. Az a kérdés nehezéke, hogy:helyi vagy országos ügy-e az igazságszolgáltatás? Ezen kérdés megoldásától függ az : ki legyen orgánuma az igazságszolgáltatásnak ? Megengedem, századokon át az igazságügy nálunk helyi volt; teljes készséggel elismerem, hogy az igazságszolgáltatás a helyhatóságok részéről kellőkép vitetett: de ép oly kétségtelen, hogy a mostani században az igazságszolgáltatás rég megszűnt helyi érdekű lenni, és lett valóságban országos érdek, sőt a mi több, nemzetközi érdekű. Igaz, hogy minap Tisza Kálmán képviselő ur részéről hallottunk eg}~ nyilatkozatot, oda menőt, hogy mi, a ház ezen oldala, mindig csak a külföldet majmoljuk, és a külföldre és a külföldi közvéleményre hallgatunk, a hazai közvéleményt pedig nem veszszük figyelembe. Én. t. ház, igen szegény felfogásnak tekintem azt, ha valaki a külföld véleményét nem tekinti saját magunk érdekére nézve igen lényegesnek; ha valaki azt hiszi, hogy a midőn iparkodunk a külfölddel harmóniába jönni, akkor nem a magunk érdekét mozdítjuk elő. A mi érdekünk azon szoros összeköttetésnél fogva, melyben a külfölddel állunk, lényegesen függ a külföldnek rólunk való véleményétől. De függ ettől nem csak a magyar nemzetnek, hanem minden nemzetnek érdeke, nem csak független, de egészen különálló nemzeteké is, és nincs nemzet, mely a külföld véleménye és befolyása alól ki tudná magát vonni. En, t. ház, ezeknél fogva azt mondom, hogy | az igazságügy a XlX-dik század jelen szakában nem helyi érdek és ennélfogva én nem értem, hogyan lehessen ezen érdeket a megyékre bizni. A megye a helyi érdekek orgánuma és az autonomikus testülethez tartozik az, a mi az autonóm testület belérdeke, és én határozottan tagadom, hogy az igazságszolgáltatás olyan beiérdek, mely a munieipium egoismusára volna bizható. Az igaz, ezen egoismusra szükség van, mennyiben szűkebb körére vonatkozik az államnak; de ha erre biznók az igazságszolgáltatást, ugy tennénk, mint a ki egy gyenge alapra óriási terhet rakna, mely alatt az összeroskad. T. ház! még néhány megjegyzést akarok tenni az előttem szólottak érvelésére. (Halljuk!) Ghyczy Kálmán képviselő ur minapában, midőn az átalános vita kezdetén ezen törvényjavaslatnak az osztályokhoz való visszautasítását ajánlá, közölte egyúttal azon érveit is, a melyeknél fogva ezt jónak tartja, és mérvek ép ugy állanak magára az átalános vitára is. Azt állította t. képviselő ur, hogy czélszerübben és könnyebben rendezhető az igazságszolgáltatás a megyékkel együtt, mint külön. Ez a baloldal részéről felhozott érvek közöl az egyetlen, mely egyenesen annak ellenkezőjét bizonyítja, mint a mit bizonyítani akart. Mert hogy volna czélszerübb és könnyebb valaminek megoldása más heterogén tárgygyal kapcsolatban, mintsem egyedül önmagában? Miként előbb kifejtettem, az igazságszolgáltatás ezélszerű rendezése magának az igazságszolgáltatásnak saját természetétől függ, és nem heterogén, legalább tőle különböző szervezményektől, ezekkel összekapcsolásától. En legelább ugy tudtam, hogj

r annál könnyebb valamely kérdést megoldani, minél inkáim szorítkozik az ember ezen kérdés saját terére, egyszerűsíti azt. Az igazságszolgáltatás pedig nem csak nem egyszerüsittetnék az által, hogy a megyei kérdésbe bebonyolittatik, hanem ellenkezőleg complieáltatnék és nehezíttetnék. Sőt míg az igazságszolgáltatás rendezése a tudomány jelen előhaladott stádiumában nem lehet nehéz munka, addig, ha ezen aránylag könnyű tárgyat ama más tárgygyal összekapcsolnék, felette megnehezítenék azt. Azt mondotta Ghyczy Kálmán t. képviselő ur, hogy az igazságszolgáltatás az önkormányzatnak leglényegesebb atributuma. Megvallom, t. ház! ez oly állítás, melyet a téirylegesség tökéletesen megezáfol. Megengedem, hogy az önkor-