Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-39

39. országos ülés június 30. 1869. 213 rem, hogy lehet választott biró is jó, s viszont megengedem, hogy lehetnek kinevezett birák is roszak: mert az által, hogy valamely szakértő és becsületes férfiú biróvá választalak, bizonyára nem lesz rósz biróvá, s megfordítva, ha tudatlan vagy lelketlen egyén neveztetik ki biróvá, a kinevezés nem teendi azt jóvá. A kérdés egyébiránt nem is abban áll, hogy elvontan véve: a választás vagy a kinevezés érdemel-e elsőbbséget? E kérdést nem abstracte, hanem eoneret viszonyokra alkalmazva kell feltenni. A kérdés tehát az: vajon jelen viszonyaink között, a haza jelen állapotában, melyik érdemel a kettő között elsőséget? és igy nem abstract. hanem eoneret szempontból, a viszonyok kellő méltánylásával, kell e kérdést megoldani Tisztelt ház! ha igy állítjuk a kérdést, a mint állítani kell is, hogy tekintve a hazánk állapotán tett tapasztalást, a biróválasztás jobb-e reánk nézve, vagy a birókinevezés ? ugy a felelet könnyű és kétségtelen: t. i. az eredmény az, hogy a tapasztalás a választás ellen bizonyít. A tisztelt háznak másik oldalán elismerték, és pedig még csaknem nagyobb mérvben, mint a ház ezen oldalán, hogy jelenleg a megye által vitt igazságszolgáltatás a lehető legrosszabbak közé tartozik. A tapasztalás nálunk is a választási rendszer ellen bizonyít; legyen bár a választási rendszer önmagában véve a legjobb, nálunk az még sem czélszerü, mert eredménye nem az, a minek lenni kellene, hanem felette rósz. Az mondatik a t. ház másik oldalán, hogy ne a jelen megyét nézzük, hanem majd a létesítendő jövő megyét, majd abban jó lesz az igazságszolgáltatás is. Bocsánatot kérek, de ezen hallatlan hivatkozást a tapasztalásra alig vagyok képes felfogni. Tudtommal a tapasztalás a múltnak vagy legfőlebb a jelennek lehet eredménye; ellenben a jövőre hivatkozás lehet minden, csak nem a tapasztalás szózatának felköltése. Azon állítólag leendő uj megyei szervezés, lehet hogy jónak bizonyuland, de lehet az ellenkező is; jelenleg mindenesetre még kétséges quantitás az, és arra hivatkozva a valóban létezett és létező megyén tett rósz tapasztalást megezáfolni nem lehet. Hogy lehetne, mondom: azon valóságos tapasztalással szemben, hogy a választási rendszer mellett az igazságszolgáltatás nálunk oly mélyre sülyedt alá, egyszerű hivatkozással a jobb jövőre a tapasztalat tanúságát paralyzálni. Tisztelt ház! csak még egy szót ez irányban. Többször tettem föl magamban azon kérdést: honnan ered a ház túlsó oldalán azon túlzott megyeszeretet, melyet minden alkalommal tapasztalhatni ? és más részről kérdem magamban: mi annak az oka, hogy mások meg közölünk, s pedig felette számosan, a külföld pedig egyetértéssel elitéli ezen intézményt? Nyáry Pál: Nem igaz! Hoffmann Pál: Megmondom, mi eredményre jutottam e kérdésre nézve. (Halljuk!) A megye, tisztelt ház! tulajdonképen kettős lény, mely ahhoz képest, a mint egyik vagy másik oldaláról nézetik, meleg rokonszenvet vagy erős ellenszenvet kelt maga iránt. A kik a megye iránt oly nagy rokonszenvvel viseltetnek, tekintik a megyét nem mint megyét, hanem mint az országnak surrogátumát, tekintik a megye azon functióit, melyek által a hazát akkor szolgálta, midőn a magyar állam eszméjét, és az ahhoz való ragaszkodást csak pusztán a megyék ápolták és tartották fen a nemzet keblében. A kik tehát a megyét tisztelik, kik a megyét bámulják — ezért tisztelik, ezért bámulják; a kik pedig a megyét nem csak nem tisztelik, hanem ellenkezőleg mielőbb készek azt eltörölni is, azok azt tekintik, hogy a megye hivatásának mint helyhatóság soha sem felelt meg. (Ugy van! jobb felől.) Azért ha külföldi jön körünkbe, ez nem tudja megfogni, hogy miért ragaszkodnak sokan, annyira a megyéhez, azon megyéhez, mely semmit sem tett a közöl, a mit mint helyhatóságnak tennie kellett volna. T. ház! Azon kérdés támad tehát: vajon van-e jelenleg szükségünk ezen surrogátumra, midőn ugyanazon magyar állam eszméje, melynek ezelőtt ők voltak egyedüli élesztői, most már tökéletesen biztosítva és létesítve van ? Nincs-e itt ezen képviselőház ? nem mint a nép választottai foglaljuk-e el annak székeit, nem azon férfiak kezében van-e a kormány rúdja, kiket oda e ház többségének bizalma emelt? Van-e szükség azon surrogátumra, midőn az erős eredeti, a magyar állam létezik? Valóban ez most épen oly anachronismusuak tűnik fel előttem, mint midőn valaki jelenleg, ha vasút és gőzhajó áll rendelkezésére, régi kocsiján akarna döczögni. Ez, t. ház! bizony furcsa különczködés volna, s ép oly különczködés lenne visszautasítani a magyar államot a megye kedveért, mely ugyanannak idején az állam érdekében jó szolgálatot tett, de mindig csak surrogátum és eszköz volt a czélra. Mi volna az, ha most, midőn a czél, a magyar állam eléretett, ez épen a megyék által ismét tönkre tétetnék: azt bővebben fejtegetni nem akarom. (Helyeslés jobb felől) A tisztelt ház másik oldalán kettős félelemmel viseltetnek a magyar állam irányában: félnek tőle, és féltik is azt. Félnek a magyar államtól, mert azt hiszik, hogy a szabadságot veszélyezteti, azt hiszik, hogy az absolutis-