Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-39

212 39. országos ülés június 30.1869. ok volna arra, hogy e törvényjavaslatot semmi esetre el ne fogadjuk, a részletes vita alapjául, mert oly pontokat tartalmaz, illetőleg enged meg, a melyek a birói függetlenséget teljesen illusióriussá teszik, s egyedül az igazságügymi­nisztertől teszi függővé a bírákat. Tekintve, t. ház, hogy még utánam nyolcz­van szónok van, tekintve, hogy a tárgy ki van meritve, tovább e tárgynál nem időzök, s kije­lentem, miszerint én átalában kívánnám ugyan, hogy a törvényjavaslat jelenleg elhalasztassék, és az országnak és illetőleg az abban levő ható­ságoknak és testületeknek alkalom adassék, hogy e tekintetben nyilatkozzanak, de ha ez el nem fo­gadtatik, azon esetben sem fogadhatom el ugy, mint van, a részletes vita alapjául. (Helyeslés a bal oldalon.) Hoffmann Pál : T. ház ! Midőn a fo­lyamatban levő discussióban szót emelek, minde­nek előtt eonstatálni kívánom azon kétségbe von­hatlan tényt, hogy az előttünk fekvő törvényja­vaslat tárgya semmi összefüggésben sem áll az 1867. XII. t. ez. által rendezett közösügyi állapot­tal; szükségesnek látom pedig ezt eonstatálni azért, mivel ebből azon szintoly kétségtelen tényt vonhatom ki, hogy e t.javaslat nem lehet e házban pártkérdés, nem lehet pedig azért, mi­vel a t. ház amaz (bal) oldalának elvei, a meny­nyiben mindeddig kifejtve lettek, csakis a közös ügyek mikénti rendezésére vonatkoznak. Ebből következik, hogy a t. ház azon oldala e pilla­natban pártelvek hiányában van, legalább oly pártelvek hiányában, melyek már e tárgyalás előtt fenforogtak volna, és hogy azon elvek, me­lyek ezen discussió alkalmával felhozattak, nem az ő speciális pártelveiknek kifolyása, hanem egé­szen uj pártalakulás signaturája, mely az előbbi elvekkel semmiféle összeköttetésben nincs. Megvallom, t. ház, örömmel vártam e pil­lanat bekövetkeztét; örömmel vártam pedig azért mert azt hittem, hogy a reform munkájának megindulása meg fogja szüntetni azon meddő pártállást és pártalakulatot, melynek e ház szín­helye. Azon keret ugyanis, mely a t. ház amaz oldalának elveit magában foglalja, oly szűk, hogy a folyamatba jövő reform munkája okvet­lenül ketté fogja hasítani és oly párt alakulatot előidézni, melynek mielőbb bekövetkeztét nem csak a t. háznak tárgyalásaira nézve, hanem az egész hazának érdekében óhajtani kell. Ezen reményem, t. ház, nem teljesült. Ezen ház a folyamatban levő tárgyalásnál is ugyan­azon két pártra oszlik, melyet más kérdésekben láttunk e házban. Azt hiszem, hogy ha ez a jelen alkalommal még egyszer megtörtént — óhajta­nám, hogy utószor — okozta azt a szokott párt disciplina, okozta a magát alávetni tudó önfel­áldozás; de komolyan meg vagyok győződve, a mint ily tárgyak fognak ismétlődni, a mint a re­formkérdések folyamatba jönnek, előbb utóbb beálland azon eredmény, melyet előbb jeleztem. Nekem, mint a szőnyegen levő tárgy iránt nyilatkozónak megfontolandó: vajon melyikéhez álljak a szőnyegen levő tárgy felett nyilvánított véleményeknek? vagy más szóval, ki kell jelen­tenem : mit tartok a szőnyegen levő tárgyra nézve, t. i. a birói hatalom rendezésére nézve irányadó elvnek? T. ház, röviden fogom a magam álláspont­ját jelezni, a vita előhaladott állását tekin­tetbe véve. Nézetem szerint az igazságszolgáltatás mikénti rendezésére nézve irányadó csak maga az igazság­szolgáltatás érdeke lehet; ezen tért foglalom én el, és ugy hiszem, hogy ez oly tér, melyre akár kicsoda, pártkülönbség uélkül rá állhat. A kérdés azonban nehezül és bónyolul azon további második kérdés által: mit igényel az igazságszolgáltatás érdeke ? és itt válunk el egy­mástól, itt válik a ház két felé. Mig mi t. i. szigorúan megmaradunk az igazság ügyének sa­játságos érdeke mellett: addig a t. ház túlsó oldala az igazság ügyének kérdésébe a megye kér­dését bonyolítja be. Abban különbözünk egymás­tól, hogy míg mi az igazság ügyét ugy akarjuk rendezni, mint azt annak, és egyedül annak ér­deke magával hozza: a háznak másik oldala nem áll itt meg , hanem össze kívánja azt bonyolítani más heterogén tárgygyal, t. i. a megyei önkormány­zat kérdésével. Nézetem szerint nem is áll a kérdés ugy, mint a túlsó oldalon állítani kívánják, nem ugy, vajon mi"jobb: a kinevezés-e vagy a választási rendszer 1 Ezen kérdésnek nem az a veleje; ezen kérdésnek veleje a körül öszpontosul : vajon az igazságszolgáltatás ügyét a maga érdekének avagy más érdekeknek szempontjából kell-e megoldani ? En, t. ház, nyíltan kijelentem, hogy csak az igazságszolgáltatás ügyének magának érdekét tartom szem előtt. (Helyeslés jobb felől.) Igaz, hogy az igazságszolgáltatás nagy ré­sze jelenleg és századok óta a megyei önkor­mányzat némi alkatrészét képezi; elismerem tehát, hogy a mennyiben annak jelenleg más rendezés adandó, a megyére tekintettel kell lenni. Ámde ezen tekintet, mely az igazságügy­nek elválasztásánál a megyére teendő, nem a megyei ügyek érdekének tekintetbe vétele, ha­nem tekintetbe vétele magának az igazságügy érdekének. Egyébiránt, t. ház, egész készséggel helyes­lem mindazon nyilatkozatokat és állításokat, me­lyek a választási rendszer védelmére a túlsó oldalról felhozattak, s teljes készséggel elisme-

Next

/
Thumbnails
Contents