Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-39

212 39. országos ülés június 30.1869. ok volna arra, hogy e törvényjavaslatot semmi esetre el ne fogadjuk, a részletes vita alapjául, mert oly pontokat tartalmaz, illetőleg enged meg, a melyek a birói függetlenséget teljesen illusióriussá teszik, s egyedül az igazságügyminisztertől teszi függővé a bírákat. Tekintve, t. ház, hogy még utánam nyolczvan szónok van, tekintve, hogy a tárgy ki van meritve, tovább e tárgynál nem időzök, s kijelentem, miszerint én átalában kívánnám ugyan, hogy a törvényjavaslat jelenleg elhalasztassék, és az országnak és illetőleg az abban levő hatóságoknak és testületeknek alkalom adassék, hogy e tekintetben nyilatkozzanak, de ha ez el nem fogadtatik, azon esetben sem fogadhatom el ugy, mint van, a részletes vita alapjául. (Helyeslés a bal oldalon.) Hoffmann Pál : T. ház ! Midőn a folyamatban levő discussióban szót emelek, mindenek előtt eonstatálni kívánom azon kétségbe vonhatlan tényt, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat tárgya semmi összefüggésben sem áll az 1867. XII. t. ez. által rendezett közösügyi állapottal; szükségesnek látom pedig ezt eonstatálni azért, mivel ebből azon szintoly kétségtelen tényt vonhatom ki, hogy e t.javaslat nem lehet e házban pártkérdés, nem lehet pedig azért, mivel a t. ház amaz (bal) oldalának elvei, a menynyiben mindeddig kifejtve lettek, csakis a közös ügyek mikénti rendezésére vonatkoznak. Ebből következik, hogy a t. ház azon oldala e pillanatban pártelvek hiányában van, legalább oly pártelvek hiányában, melyek már e tárgyalás előtt fenforogtak volna, és hogy azon elvek, melyek ezen discussió alkalmával felhozattak, nem az ő speciális pártelveiknek kifolyása, hanem egészen uj pártalakulás signaturája, mely az előbbi elvekkel semmiféle összeköttetésben nincs. Megvallom, t. ház, örömmel vártam e pillanat bekövetkeztét; örömmel vártam pedig azért mert azt hittem, hogy a reform munkájának megindulása meg fogja szüntetni azon meddő pártállást és pártalakulatot, melynek e ház színhelye. Azon keret ugyanis, mely a t. ház amaz oldalának elveit magában foglalja, oly szűk, hogy a folyamatba jövő reform munkája okvetlenül ketté fogja hasítani és oly párt alakulatot előidézni, melynek mielőbb bekövetkeztét nem csak a t. háznak tárgyalásaira nézve, hanem az egész hazának érdekében óhajtani kell. Ezen reményem, t. ház, nem teljesült. Ezen ház a folyamatban levő tárgyalásnál is ugyanazon két pártra oszlik, melyet más kérdésekben láttunk e házban. Azt hiszem, hogy ha ez a jelen alkalommal még egyszer megtörtént — óhajtanám, hogy utószor — okozta azt a szokott párt disciplina, okozta a magát alávetni tudó önfeláldozás; de komolyan meg vagyok győződve, a mint ily tárgyak fognak ismétlődni, a mint a reformkérdések folyamatba jönnek, előbb utóbb beálland azon eredmény, melyet előbb jeleztem. Nekem, mint a szőnyegen levő tárgy iránt nyilatkozónak megfontolandó: vajon melyikéhez álljak a szőnyegen levő tárgy felett nyilvánított véleményeknek? vagy más szóval, ki kell jelentenem : mit tartok a szőnyegen levő tárgyra nézve, t. i. a birói hatalom rendezésére nézve irányadó elvnek? T. ház, röviden fogom a magam álláspontját jelezni, a vita előhaladott állását tekintetbe véve. Nézetem szerint az igazságszolgáltatás mikénti rendezésére nézve irányadó csak maga az igazságszolgáltatás érdeke lehet; ezen tért foglalom én el, és ugy hiszem, hogy ez oly tér, melyre akár kicsoda, pártkülönbség uélkül rá állhat. A kérdés azonban nehezül és bónyolul azon további második kérdés által: mit igényel az igazságszolgáltatás érdeke ? és itt válunk el egymástól, itt válik a ház két felé. Mig mi t. i. szigorúan megmaradunk az igazság ügyének sajátságos érdeke mellett: addig a t. ház túlsó oldala az igazság ügyének kérdésébe a megye kérdését bonyolítja be. Abban különbözünk egymástól, hogy míg mi az igazság ügyét ugy akarjuk rendezni, mint azt annak, és egyedül annak érdeke magával hozza: a háznak másik oldala nem áll itt meg , hanem össze kívánja azt bonyolítani más heterogén tárgygyal, t. i. a megyei önkormányzat kérdésével. Nézetem szerint nem is áll a kérdés ugy, mint a túlsó oldalon állítani kívánják, nem ugy, vajon mi"jobb: a kinevezés-e vagy a választási rendszer 1 Ezen kérdésnek nem az a veleje; ezen kérdésnek veleje a körül öszpontosul : vajon az igazságszolgáltatás ügyét a maga érdekének avagy más érdekeknek szempontjából kell-e megoldani ? En, t. ház, nyíltan kijelentem, hogy csak az igazságszolgáltatás ügyének magának érdekét tartom szem előtt. (Helyeslés jobb felől.) Igaz, hogy az igazságszolgáltatás nagy része jelenleg és századok óta a megyei önkormányzat némi alkatrészét képezi; elismerem tehát, hogy a mennyiben annak jelenleg más rendezés adandó, a megyére tekintettel kell lenni. Ámde ezen tekintet, mely az igazságügynek elválasztásánál a megyére teendő, nem a megyei ügyek érdekének tekintetbe vétele, hanem tekintetbe vétele magának az igazságügy érdekének. Egyébiránt, t. ház, egész készséggel helyeslem mindazon nyilatkozatokat és állításokat, melyek a választási rendszer védelmére a túlsó oldalról felhozattak, s teljes készséggel elisme-