Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-39

210 39. országos üiés június 30. 1869. vényjavaslat magában megmutatja már azt, hogy azonnal életbe nem léptethető és mivel a felforgatott százados institutiókat, melyeket nézetem szerint semmiféle tekintetből a nemzet meghallgatása és hosszabb megfontolás nélkül még azon esetben sem szabad felforgatni, ha még lennénk teljesen annak jóságáról győződve: mert nem lehet azon elvet követni, mint a Baehrendszer alatt, t. i. a nép boldogitást, midőn akarata ellen is rátukmálták a népre, amit elvben jónak találtak, akár kellett annak, akár nem. Vélekedésem szerint egyátalában nem is szabad most tárgyalni; mert szükséges, a nemzetet előbb meghallgatni. (Felkiáltások és helyeslés a szélső bal oldalon: Igaz!) Maga a tisztelt igazságügy miniszter ur, midőn a törvényt itt előterjesztette, beszédében elismerte azt, hogy szoros összeköttetésben áll százados institutióinkkal, és e tekintetben Ígéretekkel igyekezett a nemzetet, illetőleg e házat megnyugtatni. Megvallom, a törvényhozás terén, midőn itt ugy foglalok helyet, mint küldőim megbízottja, nem igen vagyok hajlandó átalában véve, még a legmegnyugtatóbb ígéreteknek sem helyet adni; nem különösen akkor, midőn azt tapasztalom, hogy gyakran a positiv törvényeknek sem lehet teljes biztos állandóságot adni. Ugyanis felemiittetett már mások által előttem, de én kénytelen vagyok még egyszer a háznak emlékezetébe hozni, hogy az 1867. XII. törvény czikkben határozottan „magyar hadsereg" említtetik ; tehát természetes dolog lenne, hogy e kifejezés és elv maradjon az idevonatkozó többi törvényben is érvényben, és mégis a későbbi javaslatban a „magyar sorhadbeli csapat" nevezetet olvastam. Már mikor ilyet tapasztalok, megvallom, hogy akkor puszta ígéreteknek helyet nem adhatok. (-Helyeslés hal felöl.) Bátor vagyok különösen kiemelni, hogy a miniszter ur határozottan igéri a megyéknek, meg fogja engedni, hogy tisztviselőiket szabadon választhassák. Megvallom, igen csodálatos előttem, hogy, ha ezt szándékozik tenni, miért tért el most ez elvtől s miért vonja el a hatósági tisztviselőknek egy részét a választástól: értem az igazságszolgáltatási tisztviselőket. Én nem látom át, miért választhatná a megye inkább a közigazgatási tisztviselőket, mint a törvénykezésieket ? Hiszen, ha a qualificatiót tekintjük, az a törvénykezési tisztviselőknél inkább megállapítható, mint a politikaialinál. Tehát a megyére mindenesetre a törvénykezési tisztviselőre nézve, csupán a jellem megbirálásának tárgya jut; míg a politikai tisztviselőre nézve a képességet is maga a megye bírálja meg : mert ott a qualificatiónak helye nincs. Legfölebb azt lehet mon dani, hogy írni, olvasni tudnia kell, és egy i pár iskolát végeznie kellett. Ha tehát a miniszter ur megengedhetőnek véli, hogy a politikai tisztviselőket választhassa a megye, nagyon csodálatos előttem az, hogy a qualificatiónak megállapítása után miért nem engedheti meg azt, hogy törvénykezési tisztviselőit is választhassa. Es ha ezt meg nem engedheti, megvallom, nem vagyok igen vérmes reményekkel a másik iránt sem. Mondja a t. miniszter ur, hogy a megye megtarthatja költségvetési jogát. En e tekintetben csak egy tényt vagyok bátor felemlíteni, mert hiszen, nem maga a jog, hanem a kivitel azután döntő e tekintetben. Jelenleg is meg van engedve a megyéknek az, hogy a maguk utait, hidait, egy szóval az úgynevezett megyei utakat fentarthassák, az állami utak vannak csupán a megyéktől elvéve. De ha már tekintetbe veszszük, hogy az állami utakra mennyi ajáltatott meg az ország által, különösen, hogy specialiter szóljak, Abauj megye területére 107 ezer s néhány frt ajánltatott meg 14 mértföldnyi útra, a megyei utakra pedig nem adatik semmi, hanem az mondatik, hogy a megyék a magok útjait fedezzék a közmunka váltságból. A közmunka váltságból pedig Abauj vármegyének 49 mértföldnyi megyei útjaira körülbelül 8000 frt jut. Már most méltóztassanak megítélni, hogy ha ily formán vitetik keresztül a költségvetés dolga is annak idején: hogy fog az a megyéknek adandó jog megfelelni e tekintetben a várakozásnak, midőn 14 mértföldnyi államutra határoztatik 107 ezer frt., amott pedig 49 mértföldre 8000 frt ? és igy lesz ez valószínűleg a megye rendezésénél is, a midőn az állam által kinevezettek, mind jól fizettetvén, meg lesz a jelenlegi nagy adó egészen ugy, mint most van, s aztán szabadság adatik a hatóságoknak, hogy még extra vessenek ki adót, s maguknak a kellő tisztviselőket akként szerezzék meg. Lesznek az államnak jól fizetett közegei, egyedül a megye nem le?z képes oly tisztviselőket szerezni, kik várakozásának megfelelnének. Felhozatott a miniszter ur által, hogy fenmarad a megyének a szabad vitatkozási jog a közjogi, vagyis illetőleg országos ügyekre nézve. Csodálatosnak tartom, hogy egy oly testületnek, melynek azt a jogot nem bírjuk megadni, hogy a maga körében kimondja azt, hogy bíráskodni képesek, és jellemteljesek lesznek-e a biráiul kiszemelt egyének, oly jogot adjunk, mely igazán már magában politikai műveltséget kivan. Nem látom ebben a kellő összefüggést. Azonban, meglehet, ennek is meg van a maga politikai oka; de az is lehet, hogy azután, ha valamely me-