Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-39

39. országos Ülés június 30. 1869. 209 vinni azt, hogy az igazságszolgáltatás egyenesen a municipiumok kezében maradjon. Mert ha ott maradna, én is azt kívánnám, hogy a birák választassanak, még pedig ne életfogytiglan, hanem választassanak a municipiumok által bizonyos időhöz kötött birák; mert minden bureaukratia közt a legveszélyesebbnek tartanám azon provinczialis bureaukratákat és azon provinczialis bureaukratiát, mely a megyék kebelében az élethossziglan választás utján keletkeznék. Az nélkülözné az állam által felállított bureaukratiának minden fényoldalát, azonban tízszeresen birná minden árnyoldalát. (Ugy van! a jo^b oldalon. Ellenmondás bal felől.) Egész tisztaságában kell tehát elfogadni az egyik, vagy a másik rendszert, annak minden következményével, és alkunak vagy transactiónak, nézetem szerint, itt helye nem lehet, és ha lenne is most, némelyek megnyugtatása végett, az élet előbb utóbb elsöpörné azt. (Helyeslés jobb felől.) El kell fogadni nézetem szerint vagy azt, hogy az igazságszolgáltatás továbbra is a municipiumok kezében maradjon minden következményével együtt, viselje a municipium a terheket, fizesse a bírákat, a kik rövid időre választassanak : vagy pedig el kell fogadnunk a másikat, mely legalább egy átalános elvnek meg felel, azon általános elvnek, hogy a birói hatalom gyakorlásának joga és kötelessége, az államjogok és kötelességek sorába tartozik, és akkor kénytelenek vagyunk, még ha nem nagyon örömest is, elfogadni ezt is minden következményével: mert a rendszernek csak némely szabályait elfogadni sokkal roszabb, legalább az én felfogásom szerint, mint az egész rendszert, rendszabályaival együtt igy, vagy amúgy elfogadni. De miután ezt, — legalább az én szerény véleményem szerint — nem tehetjük, nem tehetjük azért, mert alkotmányunkban az öszhang még jobban megzavartatnék, mint a mily zavarban van már most is; nincs más mód hátra, mint hogy elfogadjuk a másik rendszert egész terjedelmében. Es én nem félek a Várady Gábor t. barátom lovából kijövő pánczélos centralistikus vitézektől; legfölebb azt remény lem. hogy azon a falak közé bevitt lóból kijövő vitézek, azon sárkányoknak, melyek a falakon vannak, egy, két fogát ki fogják törni. (Derültség.) Ezen sárkány alatt értem azon pártnak, azon cliquenek, azon — mint tisztelt barátom Mocsáry mondotta a kormányról, szabad nekem tán mondani a megyéről—azon megyei omnipotentiának azon befolyását, mely eddig uralkodott. (Helyeslés jobbról.) Válaszolhatnék még, uraim! több állításra is; de nem akarok hosszadalmas lenni, és azért csak azt mondom még, hogy egy megdönthetleKÉPV. H. NAFLÓ. 1814. II. nül áll előttem, és ez az egy az : hogy a mit mi elérhetünk, a mit nekünk elérnünk kell, az nem hátunk megett, hanem előttünk van! Vissza — bármily nehezen essék is némelyeknek — nem mehetünk, kényszerítve vagyunk előre menni, és én kérem önöket, t. barátaim: ne hátráltassanak bennünket ott, hol mi ezen előhaladást czélozzuk ; ne veszélyeztessék ezt; hanem kövessenek bennünket. (Elénk helyeslés, éljenzés a jobb oldalon.) Pécsy Tamás: T. ház! Gyakran hallottam megemlittetni, hogy a parlamentális illem azt hozza magával, hogy a ki valamely tárgyhoz szól, az előtte szólott szavaira is reflectáljon. En nem szándékozom az előttem szólott szónok szavaira hosszasan reflectálni, anynyival kevésbbé , miután ő — mint szavaiból megértettem — határozott centralista; és azon szempontból nagyon értem, miként lehet ezen törvényjavaslatot elfogadnia. Azonban mégis kénytelen vagyok néhány észrevételt tenni szavaira. Kénytelen vagyok ezt tenni különösen akkor, midőn ő egy részről a nemzetet, illetőleg a nemzet országgyűlésének többségét mondotta deferentiálisnak, más részről a bal oldalt, piersze egészen más szempontból. En elismerem, hogy a t. képviselő ur, midőn azt mondotta, hogy a többség deferentiális, tökéletesen igazat mondott : mert meg kell vallani, hogy a nemzet sok sarkalatos jogát deferálta. De más részről nem ismerem el, hogy deferens volt a bal oldal akkor, midőn vezérét azon bizonyos napon, mikor a padokat itt hagyta, követte: mert akkor nem azért hagyta itt a padokat, hogy csak őt kövesse, hanem saját meggyőződéséből tette ezt. Én legalább magamról mondhatom azt, hogy azért hagytam itt, mert, ha nem is helyeselhettem azt, a mi itt előtte való napon elmondatott, de nem helyeselhettem más részről azt sem, midőn az országgyűlés ezen mondás fölött már előtte való napon történt megrovás után ujonan egy megrovást rendelt el. (Felkiáltások a szélső bal oldalon: Igaz!) Vélekedésem szerint épen midőn az igazságügyről van szó, akkor főkötelességünk a legfőbb törvényt követni: hogy egy tettért kétszer büntetni nem szabad. Ez volt oka távozásunknak,és ezért én a deferentiátel nemfogadhatom. T. ház! Vélekedésem szerint — hogy magához a tárgyhoz térjek vissza — itt két kérdés fordulhat elő. Első kérdés az, melyet igen tisztelt elv- és képviselő társam, Ghyczy Kálmán ur már előzetesen itt megfejtett, hogy t. i. átalában véve, jelenlegtárgyalható-e a törvényjavaslat vagy nem? Vélekedésem szerint a törvényjavaslat csak akkor lenne itt most jelenleg már tárgyalható, hogy ha annak mulaszthatlan és balaszthatlan szükségessége bebizonyíttatnék. Mivel azonban a tör27