Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-39

208 39. országos Ülés június 30. 1869. Ivánka Imre: A lapokból mindenki tudja; nyilvános titok, semmi pletyka! Tanárky Gedeon: .. . hogy mi hetykélkedve azzal, hogy „ki a legény a csárdában?" ezen önzetlen bölcs férfiú elveitől eltérnénk. (Helyeslés a ]obb oldalon.) De azért sem esem kétségbe, mivel a t. ellenzék is követi e szép példát és ő is deferentialis párt ; (Helyeslés a jobb oldalon) és nem akarom ezzel sérteni, sőt iránta tiszteletemet fejezem ki, midőn azt mondom, hogy—-pedig mi a mi vezérünket talán fölebb helyezzük azon vezéreknél—láttuk a legközelebbi napokban is, azon szomorú napon, mily deferentiával viseltetik e párt, midőn vezére felállott és aparagraphusok köpenyegébe burkolózva üresen hagyta e tért, (Helyeslés) nem azért, hogy elenyésztesse, letörölje azon sötét pontot, mely törvényhozásunk és parlamentalis életünk eddig tiszta lapjairól többé letörölhető nem lesz, hanem azért, hogy ezen sötét pontot még sötétebben illustrálja, ha lehet, (ügy van! jobb felöl. Gúnyos nevetés bal felől.) Uraim! én reménylem, hogy a nemzet is fog tudni deferentialis lenni, mert ha ily kérdésben egy nagy párt deferentialis tud lenni, bizonyosan megtanulja azt a nemzet oly irányban, melyet a parlamentalis élet igényel. Ezt tehát én is reménylem. Nem ott van köztünk a különbség, hogy ha felösmertűk az alkotmány súlypontját, mely most tagadhatlanul és minden kétséget kizárólag, nem a mi érdemünkből, nem a mi hibánkból, de mindenesetre a központi parlament nyilvános Ítéletében és a kormány felelősségében van letéve; ha felismerjük ezen súlypontot, akkor magunk ellen, alkotmányunk ellen vívunk, döngetjük annak bástyáit, midőn ezen súlypontot helyéből ki akarjuk mozdítani, és más alapra akarjuk helyezni az állam súlypontját, oly intézményre, melyet elérni többé lehetetlen: mert az tisztán, teljesen a lehetetlenségek sorába tartozik, hogy mi vissza mehetnénk, bármi körülmények közt, a municipalis életre. Ez a lehetetlenségek közé tartozik. Minthogy tehát e tekintetben, — mint mondám, — már előbb választott a nemzet, ez kérdés tárgya többé nem lehet sem ezen törvényhozás, sem a jövő törvényhozás előtt. Választás többé nem lesz, hanem vagy meg tudjuk védeni parlamentális rendszerünket és központi hatalmunkat, vagy azt fel fogja váltani az absolutismus, vagy nem tudom mi? (Nevetés bal felöl. Helyeslés jobb felől.) Ezek azon politikai indokok, melyek engem arra birtak, hogy nem is vizsgálva a speciális indokokat, melyek igen számosak, de melyek már előttem kifejtettek, a ház asztalán fekvő törvényjavaslatot elfogadjam, és pedig annál inkább , mert az ellennézet a felismert súlypontot egy ütéssel le akarja dönteni, midőn azt mondja, hogy feladtuk jogainkat, feladtuk a népnek választási jogát; holott nem adtunk fel semmi jogot , hanem gyakoroltatjuk azon hatalom által, mely a népnek csak kifolyása. (Elénk helyeslés jobb felől.) Azért is nem fogadhatom el ezt, mert a lehetetlenségek sorába számítom azt is, hogy keresztül vihetnők minden következményében a birói hatalomnak a municipiumok általi gyakoroltatását, pedig előre bocsátottam, hogy én ezt nem tartom elvileg ellenkezőnek a birói függetlenséggel Nem lehet, mondom, véleményem szerint, ezt gyakorlatilag keresztül vinni. Tudjnk, hogy ha municipiumainknak — és ide kell számítani természetesen nem csak a megyéket, hanem a városokat is, sőt még azon városokat is, melyeket most municipiumoknak nem ismerünk el, de a melyeket törvényhozási végzések még is felruháztak az első bíróság jogával, legalább polgári ügyekben, ha ezeknek át kellene adnunk a birói hatalom gyakorlását, akkor lehetetlen volna a territóriumnak czélszerű felosztása, akkor ismét továbbra is fen kellene tartanunk azon autonómiát, hogy például Szepes megyében 18 törvényszék mondja az igazságot, míg a sokkal nagyobb Somogy megyében csak egyetlen egy. Mi a municipalis jog fogalma ? az, hogy saját ügyeit önmaga igazgatja, saját ügyei felett önmaga intézkedik, és azon intézkedés és igazgatás szükségeire megkívántató fedezetet önmaga veti ki, és önmaga fedezi a szükségleteket Ez most nálunk nincs igy, és nem is lehet igy : mert azon municipiumoknak, melyek most az igazságszolgáitatás jogával birnak, nincs anyagilag módjokban, hogy annak szükségleteit fedezzék, és igy azon igazságtalansághoz jönnénk, hogy a nagyobb municipium győzvén a maga költségeit, e részben nem terhelné adóval az államot, míg a másik munieipiumot az államnak kellene segélyezni, és azon nagyobb municipium, például Somogy megye , fentartaná az apróbb városok törvényszékeit. Továbbá meg kellene változtatni — a mi ugyan nem lehetetlen, de bonyolulttá tenné az ügyet — meg kellene változtatni az adózási rendszert is. Az indirect adókat, t. i. melyek összefüggésben vannak az igazságszolgáltatással, meg kellene osztani azon manicipiumokkal, melyek a kellőleg rendezett igazságszolgáltatást tovább is gyakorolnák. A indirect adókat a munieipiumokra bizni, és az államnak ezekből bőven befolyó jövedelmeit a municipiumoknak átadni, azt hiszem, oly bonyolodottá tenné, és megsulyosbitaná adózási rendszerünket, hogy azt közölünk sem kívánhatja senki. Nem lehet tehát következetesen keresztül