Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-39

39. országos ülés június 30. 1869. 207 — nyilvánítanunk kell, hogy a birói hatalom gyakorlásának joga, sőt kötelessége az államot illeti. {Ugy van! jobbról.) És ha ezen jogot elismerjük, akkor kénytelenek leszünk elismerni annak következményét is, a mi nem más, mint hogy a birói testületeknek és a birói egyéneknek kineveztetését azon hatalom gyakorolja, mely az állam nevében intézkedik és ez nem megrablása a szabadságnak és lét jogainknak, ez csak azoknak máshova való áthelyezése : A nemzet áthelyezi ugyanis ezen jogot azon kezekbe, hol azt czélszerűnek látja. (Ügy van! jobbról.) Arra nézve, a mi itt a megyékről átalánosságban mondatott, azon véleményben vagyok, hogy nem lehet egy institutiót, t. i. a megyét sem megölni, sem azt még a törvényhozásnak is eltemetni azon esetben, ha azon institutió megfelel a kor kivan almainak. Ha a megye a múlt időkben betöltötte hivatását, méltán mondhatjuk azt, hogy politikailag helyes, politikailag szükséges intézmény volt. Hogy azonban a jelen alapon lehetne Jentartam a megyéket, azt még az ellenkező oldalon sem állítja senki; és én ugy vagyok meggyőződve, hogy a megyét csak önmaga a megye buktathatja vagy semmisítheti meg; és hogy arra a törvényhozásnak sincs képessége és hatalma, (ügy van ! jobbról.) Minden intézmény tárgyában először azon tényezők és egyének mondják meg az illetékes véleményt, kik felett sem a törvényhozásnak, sem más testületeknek szava nincs; megmondja ugyanis a tudomány, megmondják a szakférfiak. A tudomány, a szakférfiak, a jövőre nézve is legilletésebben mondják meg véleményöket a rendezett megyéről. Mit mond ugyanis ezen megyéről a jurista? Azt mondja, hogy e megyék továbbá nem gyakorolhatják az igazságszolgáltatást, mert azok kellőleg meg nem felelnek a kor kívánalmainak; a technicus azt mondja, hogy az utépitészetet és a mi ahhoz tartozik, nem eszközölheti a megye, mert nem képes azt ezélszerüen fentartani; hasonlókép az orvos azt mondja, hogy az egészségügyi policia nem hagyható továbbra is a megyénél. Ha mindezeket a jövőre szervezendő megye meg nem fogja ezáfolni, bizonyára nem lesz hatalom, bármint szándékoltatnék is, mely ezen institutiót fentartsa; (Helyeslés jobbról) mig ellenkezőleg az institutió igen is fen fogja magát tartani, ha oly módon lesz kifejlesztve, hogy mindazon illetékes igényeknek megfelel. Ez a feladatunk most e téren és mindenütt. En azt gondolom, t. ház, hogy ha — mintán a nemzet véglegesen határozott a fölött, hogy a magyar állam a parlamentalis rendszert fogadja el — mi e súlypontot a parlamenti rendszer súlypontját, minduntalan megtámadni és a súlypontot másfelé akarnók billenteni, ez véleményem szerint nem csak az alkotmányt, de magát a nemzetet it sértené. (Helyeslés jobbról.) Hogy vajon fen fogjuk-e mi e rendszert tarthatni, hogy vajon a parlamentális rendszerhez érettek vagyunk-e, azt a következés fogja megmutatni. Ha áll, a mit a t. képviselőtársam tegnapi beszédében mondott, hogy t. i. nekünk, a magyar nemzetnek, jellemünk alapját az egyéni értékesítés képezi, t. i. hogy minden egyes egyén magát minden áron értékesíteni akarja, ha, mondom, áll ez, a mi véleményem szerint nem annyira nemzetünk jellemének alapja, akkor azt összevetve egy igen híres angol írónak elméletével, szomorú kilátásunk volna arra nézve, hogy képesek leszünk föntartani a parlamentális rendszert. Ezen angol író megmondja ugyan is, hogy mi szükséges, arra, hogy egy nemzetben a parlamenti kormány megerősödjék; s miután megvizsgálta volna, miszerint a világ minden állama azt már megkisérlé és sehol sem sikerült csak Angliábun azt keresztül vinni és megtartani, előszámlálja az egyes nemzetek jó tulajdonoságait, attribútumait, azt mondván, mind ez megvan náluk, megvan a tudomány, megvan a civilisatió, de csak egjr hiányzik, a mi az angolban megvan és a mit ő igy fejez ki, hogy: „ deferentialis nemzet". Megvallom, én nem tudom ezt magyarul kifejezni, de szükségtelen is, mert hisz értik azt önök, midőn azt mondom, hogy .deferentialis nemzet." Ha bennünk azon nemzeti alapvonás volna felfalható, a mit Ivánka képviselő ur fölállított : az a — hogy ugy mondjam — ,Ki a legény a csárdában?'* a minek persze az a következése, hogj^ a legény többnyire ki is vettetik a csárdából, (Derültség) akkor valóban mi nem volnánk deferentialis nemzet. De én e tekintetben sem esem kétségbe, t. ház, mert én ugy hiszem és ugy tapasztalom az életben s a történetben, hogy a mint a képviselő testületek, és hogy ugy mondjam, az állam, bizonyos irányt követ, ugy követi azt a nemzet is és — hogy ugy mondjam — még annak jellemvonása is módosul. íme megmutatta már 3 — 4 év óta azon párt is, melyhez tartozni szerencsém van, hogy bennünket a deferentialis nemzet elnevezése szintén illet, és hogy nemzetünk jellemével az nem ellenkezik, igenis megmutatta, mert azon férfiút, kinek szerénységét s a históriában csaknem páratlan önzetlenségét mindenki ismeri, mi deferálva követtük, és követtük ugy, hogy nagyon ritka azon eset nálunk, melyről a t. képviselő ur, nem tudom, milyen pletyka utján, értesülhetett. . . .