Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-39

39. országos ülés június 30. 1869. 205 adatnék mind egy pajkos fiúnak, és az papiros sárkányt készitve belőlük, azt, zsinegén, a Szent István tornyába akasztaná, s feleresztené a légbe: ez maga képes lenne a földet is tengelyéből kimozdítani. A kiket csak az uj dolgok sokasága mulattat, azokat nem akarom háborgatni mulatságukban ; de azt nem engedhetem meg, hogy a jó azért jó, mert uj, valamint másrészt azt sem ismerhetem el, hogy a mi rósz, azért rósz, mert régi: mert a régiekből is csak azok maradtak fen, és az ujakból is csak azok számithatnak fenmaradásra, mik az ember, és pedig nem csak az evő, hanem a szellemi ember igényeinek is képesek megfelelni. Es ezek fen is maradtak mind, s észre sem vehető rajtok e pillanatban sem, hogy régiek. Ezek közé tartozik például Angol országban az esküdtszék, és ezek közé tartozik nálunk a megye. És miért maradt fen ennyi ideig mind kettő? Azért, mert mind a kettőnek feladata a szabadságnak biztosítása és megőrzése volt. Az esküdtszéki intézmény annyira a szabadság palládiumának tartatott, hogy midőn az angol nemzet, dynastiájának változtatása alkalmával, újonnan akart biztosítékot szerezni régi alkotmányosszabadságának, ama nevezetes „Petition of rights" czim alatt ismert alkotmány okmányban épen a parlamenti szabadság biztosításáról szóló szakasz mellett nyert helyet, és fenmaradt lényegében mindig a régi, ámbár alakilag sokban változott; de fenmaradt, és tiszteletben annyira, hogy most is, és méltó dicsőítéssel mondathatik róla, miszerint, ha az angol alkotmány romba dőlne is, de fenmaradna az esküdtszék ; ez, a sajtószabadsággal egyesülten, magát az alkotmányt is visszaállítaná. (Helyeslés a bal oldalon.) Es kérdem, tisztelt ház! nem hasonló joggal vagy talán még nagyobbal mondható-e ez megye-intézményünkről? Vajon nem a megyék ótalmazták-e Magyarországot a legvastagabb, a legerőszakosabb absolutismusnak négyszázados ostroma ellen? Vajon nem a megyében keletkezett-e ama nagy eszme, a szabadság nagy eszméje, mely 1848-ban valósággá lett? (Joliról: Nem!) S vajon nem a megyékben született és aagygyá nőtt közszellem volt-e az, mely, midőn Magyarország legszentebb jogaiban az erőszak által megtámadtatott, a nemzetet képesité arra, hogy oly dicsőségesen védelmezte magát ? (A szélső bal oldalon: Igaz!) Nem a megye volt-e az, vagy inkább a megyei szellemből fenmaradt rész volt-e az, mely lelkesítette e nemzetet, hogy jogait a leigáztatás ideje alatt gyáván fel ne adja, és képesítette a türelmes és nemes kitartásra a szenvedés hosszú évein keresztül? És nem ezen szellem maradványa volt-e az is, mely eszközölte azt, hogy alkotmányunkból csak anynyit is, a mennyit bírunk, visszanyertünk? Yagy tán azt hiszszük, hogy már oly biztosságban van államunk hajója, hogy a mentőcsolnakot nélkülözhetjük? (Élénk helyeslés bal felől.) En legalább e részben egészen másképen gondolkozom, mert látom és tudom ugyan, hogy államunk hajója nem sülyedt el a vihar idejében; de félek, hogy sziklák közt vetettünk horgonyt, (Helyeslés a bal oldalon) és senkinek a világon nincs annyi szüksége, hogy csendes időért és kedvező szelekért imádkozzék, mint nekünk. (Helyeslés bal felől.) Reform kell a megyék szerkezetében! ez igen természetes, hiszen minden emberi intézménynek reformra van szüksége; csak az a kérdés : milyen legyen a reform ? Nézetem szerint a megyei reformnak, hogy helyes legyen, az önkormányzat alapeszméjéből lehet csak és kell kiindulnia, a megyei reform utján azon jogokat, melyeket 48-ig a nemesség élvezett, gyakorlatilag ki kell terjeszteni az egész nemzetre: a mi csak ugy történhetik, ha rendezvén egyszersmind — emancipáljuk a községeket, és törvény által kimondjuk, hogy a községeken kezdve fel egész a miniszterig, minden tisztviselő felelős tettéért, felelős a független biró előtt. A minisztérium maga babár felelős is, az nem biztosit semmit a nemzet támogatása nélkül, és a kik ezt nem akarják hinni — hiszen nem messze van a példa — gondoljanak vissza, vajon Batthyány miniszterelnököt nem Récsey miniszterelnök váltotta-e fel? De még azért nem dőlt össze a haza! még azután kezdődött a védelem dicsősége, melyben a hadsereggel a megyék osztoznak! A minisztériumnak vau legnagyobb szüksége a megyékre. Miért? Mert a nemzet a megyékben él és lélekzik. (Helyeslés bal felől) Ne rontsuk tehát le, t. ház, ezen védbástyáknak kapuját azért, hogy beférhessen,rajta Várady Gábor t. képviselőtársam igen helyes hasonlata szerint könnyen a trójai falóba rejtezendő bureaucratiának bármelyik faja. (Helyeslés bal felől.) Váltsuk fel inkább a régi őrsereget uj, erőteljes ifjakkal, kiket kiszemelhetünk a rendezés után emancipált és az alkotmányos élet részeseivé tett községek soraiból. Előre tudom ugyan, hogy a megyei hatóság nagy részét a községeknek kell átengedni. De én ettől nem csak nem félek, sőt ezt ugy akarom magam is. Neveljük tehát igy az őrséget és ily elemekből, de távolítsuk el attól ama zsoldos csapatokat, (Helyeslés balról) melyek bureaucratia név alatt ismeretesek: mert tartok tőle, hogy, ha ezt nem teszszük s a veszély órája bekövetkezik, akkor