Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-39

204 30. országos Uiés június 30. 1869. hető fel, mert nem megyén oda hivatalt kérni, hanem egyedül csak a nyilvánosság terén kereshető és föltalálható is. S ha ez áll, mit, ugy hiszem, tagadni nem lehet, ugy nagy a különbség köztünk a függetlenség fogalmára nézve: mert a miniszter ur azokat, kiket függetlenekül akar bemutatni nekünk, bizalmatlanságból jellemök iránt előre bepólyázza, mintegy búvár csuklyába öltözteti, és igy oly csodálatos lényekké változtatja át azokat, miszerint nem lehet biztosan meghatározni, mik azok? polgárok, szabad polgárok? s ha azok, miért nem szabad legnemesebb polgári jogukat gyakörolniok ? holott én ellenkezőleg a legfontosabb birói hivatalra csak azokat tartom legalkalmasbaknak, kikről tudom, hogy kitűnő polgárok, ilyenek pedig csak azok lehetnek, kiknek a polgári nyilvános életben alkalmuk volt kitüntetni j'ellemük függetlenségét. Ezért annak meghatározását, ki a független? én is nehéz feladatnak tartom és sokkal könynyebbnek azt, hogy valaki képesitett-e a birói hivatal viselésére, vagy nem? Erre elég, törvény által egy átalános szabályt felállitani és minden birói jelöltre, akár választassák, akár kineveztessék, azon szabályt szigorúan alkalmazni. A függetlenség meghatározása ily nehézséggel járván, én, midőn azt mondom, hogy azon nemét a függetlenségnek, melyet miniszter ur kinevezése ad az illetőnek, nem fogadom el, ez nem azt teszi, hogy választás utján egész biztossággal elérethetik ; hanem én, mint gyarló ember, a hol tökéletes biztosságot el nem érhetek, a valószinüség eszméjéből indulok ki, és azért inkább a választás, a nyilvános-ág ellenőrzése által inkább biztositható választás mellett nyilatkozom az alsóbb birákra nézve; és azt azon felsőbb bírákra is némileg kiterjesztetni óhajtom, kiknek kezébe aztán az állam ama főhatalmát, melyről emlékeztem, egészen biztosan letehessem. Már, hogy miként történjék ezen utóbbiak választása: a belga rendszer szerint-e vagy más annál még tökéletesebb módon? azt miniszter ur fogná majd az általa e tárgyban készitendő javaslatban előterjeszteni; valamint azt is, hogy a megyei birák választása miként eszközöltessék, mert kérdésen kivül áll az: hogy, ha minden bíróban ós igy a megyei bíróban is ugyanazon képesség kívántatik meg, elengedhetlenül kell lenni oly testületnek is, mely birjon hatósággal, de elég képzettséggel is arra nézve, hogy a törvény által kívánt képességet a választandó bíróban megítélhesse, magában értetvén, hogy maga a választás módja is úgy rendezendő, hogy kizárassék abból mind az, a mi a választás ellen jogosan felhozható volt eddig. Ha a t. miniszter ur ezek iránt terjeszti elő javaslatát és kívánja megszavaztatni e házzal, azt hiszem, hogy nem csak e ház minden tagja nyugodtabban fogna térni vissza tűzhelyéhez, hanem a nemzet által is örömmel lennének üdvözölve. Most én azt mind, a mi, és a mily alakban fekszik előttünk, a fő elv miatt semmi egyébnek nem tekinthetem — tisztán kimondom — azon esetben, ha elfogadtatik a ház és kormány részéről retrográd lépésnél és reá azon pompás és fellengős nevezetet „reform" épén nem tartom alkalmazhatónak és pedig azért, mert, meggyőződésem szerint, nagyot, állandót, dicsőt, magasztost, sőt még jót sem lehet létre hozni semmit, a mi a szabadság elvével ellentétben van; (Helyeslés bal felől) semminek, ami a a szabadságot kisebb körbe tőrpiti össze szükségtelenül, nincs joga követelni, hogy állandónak, annál kevésbbé pedig, hogy nagyszerűnek neveztessék. (Helyeslés a bal oldalon.) En annálfogva — talán már nem is kell ezek után mondanom, — ezen törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. De nem ülhetek le addig, mig keveset a megyékről is nem szólok. (Halljuk!) Bajos volna meghatározni a t. miniszter urnák e tárgygyal nem épen összhangzó beszédéből s ennek frázisaiból, vajon igazán akarja-e a megyét, vagy nem ? En azok közé tartozom, kik azt hiszik, hogy ő a megyéket azon államkeretbe, (Halljuk! Halljuk!) melyért ő buzgólkodni látszik, nem tartja helyesen beilleszthetöknek : mert igaz ugyan, hogy miután ezen intézményeket kopott, elavult intézményeknek nevezte, később, beszédének vége felé, vetett oda egy kis vigaszt is számukra; de valósággal — nem tehetek róla — nekem ez ugy tűnt fel, mint egy mostoha anya, ki, miután jól megczibálta mostoha gyermekét, később meg akarta engesztelni, azt mondván neki: „Ne sírj, gyermekem, majd hozok neked vásárfiát." (Derültség.) Igen nagy ellenszenve van a miniszter urnák minden iránt, a mi régi. De hiszen az izlés sokféle ; ha valaki az uj intézmények sokaságában gyönyörködik, az bizony olyat kevés fáradsággal eleget találhat. Menjen el például a bécsi államlevéltárba; ott a vagy meg sem született, vagy ha valahogy meg is született, de gyenge korban kimúlt csecsemő intézmény-hullákkal mulathatja magát, választhat a sok alkotmány között, melyek egymást követték, és vagy igen rövid ideig éltek, vagy életbe sem léptek soha. (Helyeslés a bal oldalon.) Azt mondta valaki, és talán helyesen, hogy a mit Arehirnedes nem képzelt lehetőnek, most már valósitható, oly módon tudni illik, hogy ha azon tömérdek alkotmány terv, „Gesetzvorschlag", „Proclamatiók", „Instruktiók" papirosai, melyek 1849-ik év óta a bécsi kormány által kibocsáttattak, át-