Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-39

39. országos Ülés június 30.1869. 203 viselőjének, a törvény hatalma alá, és a törvénynek magának egy független bíróság, — nagy szó! — garantiája alá. E kettő közt könnyű a választás, mint mondám, hazánkban is azoknak, kik igazán az 1848-ki törvények alapján állanak: mert azok kétségen kivül a szükséges reformokat az utóbbi iskola tanai szerint kívánják létesíteni. Hogy a másik alap sokaknak kedvesebb lehet, elhiszem; de azt tagadom, hogy az előszeretet ez iránt a magyar alkotmányhoz való ragaszkodásból származik, mely alkotmány az 1848-ki törvényekben van körvonalozva. Inkább hiszem tehát, hogy nálunk is vannak, mint Tocqueville szerint magában Amerikában sem hiányoznak olyanok, kik mindenek felett a rendet szeretik és a rend biztosította tekintélyt, kik átalán véve nem ellenségei ugyan a szabadságnak is, de annak még is föléje helyezik a törvényességet, -az ugy nevezett legalitást; kik nem irtóznak annyira az absolutismustól magától, mint az önkényszerüségtől; és ha egyszer valamely államnak vagy törvényhozásának eszébe jutna, korlátozni a szabadságot, ők abba is nagy ellenkezés nélkül, ugy körülbelül, bele is tudnák élni magukat. Tisztelt ház ! En azt hiszem, az előttünk fekvő törvényjavaslat ily alapra van fektetve, és ezért, nézetem szerint, ellene van az 1848-ki törvényhozás intentióinak is : következőleg azok kifejezésének sem ismertethetik el általunk, ha a 48-iki törvényeknek és alkotmányunknak hívei akarunk m áradni. Azt monda az igen tisztelt miniszter ur, hogy a miniszteri felelős kormányzat azon helyzetben, mint jelenleg szemben a megyékkel és egyéb hatóságokkal áll, lehetetlen: mert azoknak, mint mondja, tisztviselői nem felelősek, és minthogy nem felelősek, tehát magának a felelős kormány nak felelőssége is legnagyobb részben illusióvá fajul. Tökéletesen egyetértek a miniszter úrral, mert „Iliacos intra muros peceatur et extra." De mi ennek az oka? Az, hogy mindkét intézmény fölhatalmazva hiszi magát a törvények magyarázására. De vajon meg fog-e ezen baj szűnni, ha az egyik a törvény magyarázásától el fog üttetni, de ezen jogot a másiknak kezébe adjuk át : t. i. a felelős kormánynak í Hiszen akkor uraim ne hozzunk törvényeket többé, mert akkor törvény az lesz, a mit a felelős kormány akar ; s a törvénynek az lesz az értelme, a mit annak adni a felelős minisztérium jónak lát. En igen csodálom, hogy olyan logikus fő, mint a tisztelt miniszter uré, magától ki nem találta az általa felhozott és általam is megismert baj megszüntetésére egyedül vezető módot, mely csak corollariuma azon elvnek, hogy egy alkotmányos országban törvény magyarázatára csak két hatóság lehet képesítve: t. i. concret esetben a bíróság, átalánosságban pedig a törvényhozás. (Helyeslés bal felől.) Es ennek folytán eszébe nem jutott mindenekelőtt a tisztviselői felelősség iránt terjeszteni elő törvényjavaslatot: mert ha törvény által minden kormány minden közigazgatási tisztviselőt a bíró előtt kíván felelőssé tétetni és egy legfelsőbb független törvényszék alakítását hozza indítványba, mely minden a kormány és hatóságok közt felmerülhető összeütközés esetében végleg határozzon: azt gondolom, hogy a differentiának vége van. De vajon miért nem teszi ezt a miniszter ? Ennek én nem gondolhatok más okát annál, hogy ő a felelősségnek csak azon nemét és módját tartja szükségesnek Magyarországon is, mely Prancziaországban van gyakorlatban, s melyet fönebb egy pár szóval érintettem. Miniszter ur nagyszerű ezimet adott a törvényjavaslatnak : Bírói hatalom! Meggondolta-e t. miniszter ur, hogy a birói hatalom egy alkotmányos országban a legfelsőbb hatalom ? Anynyira, hogy még a hozott törvény is csak anynyit ér, a mennyi érvényt annak concret esetekben a bíró magyarázata kölcsönöz. Ha ezt meggondolta — a min nem kételkedem — akkor ismét azon kell csodálkoznom: ezt a legfőbb hatalmat miért akarja oly, a polgári jogok szabad élvezetétől nagyobb részt előre megfosztott, a világtól ugy szólva mesterségesen elszigetelt, önállástalan, és így tökéletlen lényeknek átadni, a minőkről törvényjavaslata szól. Függetlenség ! ez oly fogalom, melyet tökéletesen még senki sem tudott meghatározni, miben áll; a melyhez azért csak közeledni lehet; de melyet megtestesíteni nem engedi emberi természetünk gyarlósága. T. miniszter ur függetlenségről beszél; de oly függetlenségről, melyet többé senki a világon sem hisz valódi függetlenségnek. Az mondatik t. L, hogy a függetlenség az által szereztetik meg, hogy a miniszter kinevez valakit s ezzel az még biztosítva van az iránt is, hogy ha jól viseli magát, feljebb is mehet, szintén kinevezés által, sőt ha munkálni nem képes, akkor is fizettetik, s végre bizonyos tekintetben biztosítva vannak még örökösei is. Ez függetlenítheti ugyan magát az egyént az élet gondjai ellenében és így anyagilag — megengedem — de nem függetlenítheti erkölcsileg irányában annak, a kitől anyagi függetlenségét nyerte, s kitől egyedül remélheti sorsának javulását, de a mi az embernél soha sem mellőzendő tekintet, ambitiojának kielégítését is az előléptetés utján. En a függetlenségnek csak egy nemét ismerem, és ez : a jellem függetlensége; de ez a miniszteri kabinetekben legkevésbbé ismer26*