Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-39

39. országos Illés június 30. 1869. 201 tönzés, melynek oka, mint mondani szokták, csak annyiból állott: „Csináljunk magunknak egy jó napot, csináljunk egy uj constitutiót." Nem ugy volt ez, t. ház: az a mi 1848-ban történt, a nemzet keblében legalább fél század­dal élőbb megérett, erős meggyőződésből, s a nemzet szivének, a szabadságért annyit vérzett e nagy szívnek ellenállhatlan, de jogosult vágyából és épen nem függetlenségi ferde viszketegből eredt az, mit bebizonyított az által, miszerint sem a szabadságnak nem áldozta fel a rendet, egy pillanatig is; de a szabadságot sem áldozta fel a rendnek. (Helyeslés balról.) Az állam hatalmától sem vont el semmit, sőt erősítette azt, és midőn gondoskodott arról, hogy a főhatalom ne egy kézben öszpontosittassék, azért tette azt, hogy a hatalom túlsúlya által egy kézben, ne semmisítse meg a szabadságot, s azért osztotta azt fel külömböző kezek között; a minisztériumot pedig megbízta szóról szóra avval, hogy a megyei szerkezetnek, az alkotmány védbástyájának a közszabadsággal öszhangzatba hozatala, és a népképviselet alapján leendő ren­dezésére nézve javaslatot terjeszszen elő. Azóta igen sokan gondolkoztak, és igen sokan találgatták: vajon az 1848-iki országgyűlés vég intentiója e részben mi lehetett ? és még máig is nagyon kevesen jöttek azon egyszerű gon­dolatra, hogy az nem lehetett egyéb, mint, hogy a felelős kormányzat, és az önkormányzati ható­ságok között felmerülhető differentiák, e végre felállítandó igazán független bíróság által szüntet­tessenek meg. Az utasítás czélja tehát nem az volt, és mindenki által könnyen beláthatólag nem is lehetett, hogy a ezél ugy éressék el, hogy az 1866-ki felírás szerint is az alkotmány egyik jó felét tevő önkormányzati alkotmányos testületek joga vagy egészben szüntettessék meg, vagy megesorbittassék ; hanem az volt igen is, hogy azon módozat, mely szerint ezen jog jövő­ben fenakadás és zavar nélkül gyakoroltathatik, törvény által állapíttassák meg. Miniszter ur azonban nem igy értelmezte e törvényt, ezért ő nem is arról terjesztett elő javaslatot, a mivel megbízva volt, hanem arról, a mire sem nem volt, sem nem is lehetett meg­bízva, nevezetesen arról, hogy a megyéket és minden ily önkormányzattal biró testületet eddig megilletett biróválasztási jog egyenesen ru­háztassák át a végrehajtó hatalomra. Ha ennek okát keresem, csak kettőt gondol­hatok. Azt t. i. hogy a miniszter ur igy okos­kodott ; hogy miután Európának történelme sze­rint a hűbéri rendszert mindenütt, kivéve hazán­kat, a hatalom, a királyi hatalom döntötte meg, és a hatalmi logika szerint a mit a nemességtől elvett, azt magának, és nem a nép számára vette KÉPV. H. NAPLÓ. 18 44­n­el, s miután a hűbéri viszonyok nálunk is meg­szűntek, e jog nem illethet mást itt is, mint a végrehajtó hatalmat. De nem vette észre a tisz­telt miniszter ur, hogy nálunk a hűbéri viszo­nyokat nem a fejedelem, nem is az erőszak, hanem a törvényhozás szüntette meg. Nagy érdem tulaj donitattik e részben a nemességnek, és én nem mondok ellent; ámbár én ez érdemet inkább tulajdoaitom az 1789-iki nagy világ-esz­méknek, melyekről meg volt irva, hogy a világot körül fogják utazni, és a melyek, habár kissé késleikedve is, elérkeztek 48-ban végre körünkbe is. De akármint legyen a dolog, ez okoskodás már azért is különös, mert, ha megkérdeztettek volna azok, kik előjogaikról ekép lemondottak, a korona részére mondtak-e le, vagy a népére: bizony nyal azt válaszolják, mit különben a törvény­ben ki is mondtak, hogy e jogokat az egész nemzettel azért kívánják közösökké tenni, hogy azokban nekik is részük lehessen. A másik ok, minek folytán miniszter ur, ezen nem Magyarország alkotmányának szellemé­ből, s nem is a 48-ki törvényekből folyó vagy következtethető gondolatra juthatott, az lehet: hogy ezen elv az ujabb modern alkotmányossági iskola tanaiból önkényt foly. Igen is, két alkot­mányos iskola létezik Európában. Mindkettő hasonlít egymáshoz ép úgy, mint két gyógyszer­tár, melyek egyikében tiszta, valódi eredeti szereket kaphatni, a másikban pedig épen azon etiquettek alatt nagyobb részt mind pót szere­ket árulnak. Ez utóbbi iskolának adeptjei azt hirdetik, s meglehet hiszik is, hogy miután egyesek kü­lön jogai egy jól rendezett államban meg nem tűrhetők, többé meg nem tűrhető a hatóságok önkormányzati és önelhatározási joga sem, és ezért minden jognak magára az államra kell át­ruháztatni és az államhatalomnak az időnkint maga a nemzet által megválasztott képviselő testület által kell ellenőriztetnie. Ez alapesz­méje azon modern államoknak, melyekről a tiszt, miniszter ur nagy előszeretettel emlékezett, me­lyek létele azonban ez alapelven nem "annyira nyugszik, mint folyvást ingadozik. Ez államszer­kezetben legelső gond az, hogy a nemzet intelli­gentiája lehetőleg mind zsákmányoltassék ki a kormány czéljaira; ezen államszerkezetben a nép semmi más, mint az állam gyámkodása aláhely­zett nem öntudatos egyének csoportja, kiknek közjogi befolyása annyira terjed csak, hogy meg­határozott bizonyos időkben képviselőket választ­hatnak és küldhetnek, ha jó fiuk akarnak lenni, a kormányt tüskön bokron keresztül mindig pár­toló többség nevelésére. A rend e jól szerve­zettnek mondott államban fentartartatik, egy a katholikus hierarchiához leginkább hasonlítható 26

Next

/
Thumbnails
Contents