Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-39

200 39. országos ülés június 30. 1869. tiuensének nagy részében még mindig fejtetlen probléma, t. i. miként ne legyen a legnagyobb szabadság ellentétben a legnagyobb renddel. Ez Amerika. Ott a biró felhatalmaztatik, hogy előbb minden törvényt, melyet alkalmazni akar — concret esetekben, — vizsgáljon meg, nem ellenkezik-e az alkotmánynyal? Ha ellenkezést talál e kettő közt, ne a törvényt alkalmazza, hanem az alkotmány szerint Ítéljen. Nem jutott eszembe t. ház, hogy biráinknak a mostani vagy még inkább azon szerkezetben, melyet miniszter ur javai, ennyi hatalmat akarjak adatni ; de akarom figyelmeztetni önmagunkat, mint tőrvényhozókat, hogy óvakodjunk oly törvény alkotásától, mely — indirecte bár — magával az alkotmánynyal jő ellenkezésbe. Én, miután ezen szőnyegen levő törvényjavaslatnak fő eszméjét idegennek tartom alkotmányunkban, be akarom bizonyítani, hogy az e hiány miatt a törvényhozás tanácskozásai és határzatainak sem szolgálhat alapjául. A mi kormányunk, nem tekintve az Ausztriával való közös viszonyokra vonatkozó 1867.

XII. törvónyezibket, melyről most szólani nem akarok, a magyar állam minden belügyére nézve magát a 4S-ki törvények alapján állónak vallja; s a nemzet is csak ezen alapon ajánlhatta fel támogatását e kormány részére, miután önmaga is ezen alapra állott és ez alapon követelte a fejedelemtől alkotmányának visszaállítását, és azt, hogy az alkotmányra esküt tegyen. A 48-ki törvényeknek szabadelvű, egyszersmind államférfiúi bölcseséggel biró alkotói a régi testületi kormány helyébe az alkotmányos felelős kormányt ültették; de egyszersmind biztosították a nemzetet, továbbra is önkormányzati jogának épségben maradásáról, mely önkormányzati jog nálunk nem fejedelmi chartákon, nem privilégiumokon alapszik, hanem, mint minden szabad nemzetnél, ugy itt is a nemzet saját életéből magából önként fejlődött az ki, mi más szóval annyit tesz, hogy az 1848-ki törvények alkotói a íőkormányzatot a felelős minisztérium kezébe központosították; de a közigazgatást továbbra, is meghagyták a megyéknél, azon különbséggel, hogy a megyéket aristokratikus alapok helyett, demokrát alapokra fektették, nem azért — a mint igazságügyminiszter ur igen tévesen állitá — mintha a felelős kormányzat és a nemzet önkormányzata között magok a törvényhozók látván az ellentétet, az utóbbit csak azért nem vetették volna el, mert nem volt idejök, ezen — mint miniszter ur nevezni szereti — korhadt intézmények mással pótlására; hanem azért, mert értették — azok értették azt valóban — hogy a főkormányzat és a közigazgatás egy kézben, még felelős kézben is összepontositva, veszedelmes a szabadságra nézve, mely nem csak hogy főezél, hanem egyszersmind főeszköz is a társadalmi és polgári jóllét eszközlésére, ugy, mint annak tovább fejlesztésére, a miről meggyőződhetik bárki, ha széttekint a világon, mert tagadhatlan tény az: hogy a legszabadabb institutiókkal biró nemzetek azok, a melyek egyszersmind a legelőre haladottabbak is a politikai, közgazdasági és a szellemi téren. (Ugy van! balról.) Es azért, t. ház, különösen kikérem figyelmöket mit most mondandók. (Halljuk! Halljuk!) Helyesen íogta fel az 1848-ki törvények által teremtett helyzetet az 1866-ki országgyűlés. Nem látott az e két intézmény közt oly éles ellentétet, melyet csak ugy lehetne megszüntetni, hogy ha az egyik vagy másik megsemmittetik. Kitetszik ez a jelzett országgyűlésnek azon alkalommal, midőn alkotmányunknak, mely lelépte után az első felelős minisztériumnak egy forma szerint kinevezett másik miniszter által ellenjegyzett rendelet következtében megszüntettetett, teljes visszaállítását követelte, ez iránt a fejedelemhez intézett feliratából, mely feliratnak ide vonatkozó pontja következő: „A parlamenti kormány s felelős minisztérium mellett másik lényeges kelléke alkotmányunknak: a megyék, kerületek és városok hatósági törvényes önkormányzata, és e kettő — figyelmet kérek — e kettő elválhatlan kapcsolatban áll egymással. Magyarország minden institutióját az önkormányzat szelleme lengi át. A közigazgatás támogatására ez egyesíti a legjobb erőket, ez nyújt nyilvánossága által a visszaélések ellen legbiztosabb ellenőrséget, ez korlátolja a tisztviselői hatalom jogtalan túlterjeszkedését. Alkotmányos életünk folytán ez óvta meg hazánkat a bureaukratikus rendszertől, mely az ország institutióival, nyilvános életével, szokásaival egyenes ellentétben áll." En azt hiszem — vagy tán csalódom ? — hogy ezen országgyűlés annak az országgyűlésnek, mely az általam felolvasott sorokban ama nagy elveket kimondotta, csak folytatása. Es mik ezen elvek? Ezek az 1848. törvényhozásnak nagy elvei, melyekről azt mondja kormányunk és talán közöttünk mindenki, hogy azok alapján áll, és állunk mindnyájan. Az 1848-ki törvényhozás nem adott fel semmi szabadságot, melyet azelőtt kirekesztőleg a nemesség élvezett, de sőt szélesbitette azt a nemzet minden tagjaira kiterjesztése által, rang, vallás és nemzetiség különbség nélkül. Nem adott fel az alkotmánynak addig létezett garantiáiból is semmit, de erősítette azokat azzal, a mi hiányzott, a kormány felelősségével. (Helyeslés bal felől) Véghetetlen téves tehát azon állítás, mintha a 48-ki átalakulás rögtönzés lett volna, oly rög-