Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-39

39, országos Illés június 30. 1869. 199 nek kiszorultak a megyéből, és a megye ismét csak nemesek által egészíttetett ki; a tisztviselőket, az alispánt még mindig a főispán nevezte ki. Ez az úgynevezett aristokratiai megye, melynek nyomaival még a mohácsi vész után is találkozunk. De ezen időben a nemzet alkotmányos jogain elkövetett számos sérelem a megyét önvédelmi állapotra kény szeritette. A megye ekként egy önálló és magát védelmező testületté fejlődött. Ez az autonóm megye, mely autonóm megyének fő ismérve az, hogy az alispán intézte ügyeit, hogy az alispánt most már nem nevezte ki a főispán, hanem választatott, hogy a kormány rendeletei végrehajtás végett most már nem egyes emberekhez, hanem magához a megyéhez, mint önálló testülethez intéztettek, és hogy végre az, autonóm megye utasítással ellátott követeket választott az országgyűlésre. Hálátlan volnék, és minden magyar, ha el nem ismerném, hogy az autonóm megye kitűnő, feledhetlen emlékű szolgálatokat tett a magyar nemzet alkotmányos jogainak megvédésére, de ha igazságosak akarunk lenni, el kell ismernünk, hogy az autonóm megye később nem felelt meg a kor igényeinek, és hogy mint ilyen nem nyújthatta, átalában, azon szolgálatokat, melyeket egykor a hazának tett; meg kell vallanunk, hogy az igazságszolgáltatás igen sokszor gyászban kisérte az autonómiát fényes és érdemdús pályáján. Meg kell vallani, hogy az autonóm megye nem valósította azon eszmét, melyet a műveltség, az emberiség követel: nem valósította, mondom, a jogegyenlőséget. A 48-iki országgyűlés . . . Ivánka Imre: Az autonóm megye kifolyása ! Rónay Jáczint: . . . megértve a kor intő szavát, oly áldozatkészséggel, milyenre a nemzetek életében legkevesebb példa van, szakított a múlttal, befogadta a népet az alkotmány sán- j czai közé, és lőn tehát a democraticus megye, i De nemzetünk szerencsétlen sorsa gátolta a mű ) befejezését. Most ismét mi lettünk a helyzet urai, most rajtunk áll, hogy a népnek szabadságot adjunk és igazságot, rajtunk áll, hogy az igazságszolgáltatást elválasztván a közigazgatástól, egy politikai autonóm megyét alkossunk. Minden államban, hol a parlamentáris élet kifejlett és megszilárdult, mindenütt vannak oly intézmények, i melyek a népet lelkesítik, melyek őrködnek a nemzet jogai felett és melyek mintegy irányadók a képviselőházban azon érzelemre, mely keresztül lengi az egész nemzetet. Ilyenek Angliában a Meetingek, ilyenek kell hogy legyenek hazánkban a megyék, ha meg akarnak felelni rendeltetésöknek, az ujabb viszonyok között. Fog-e ez létesülni hazánkban, és hogyan % mennyire fog az átalakított megye megfelelni a nemzet várakozásainak és szükségeinek 1 az attól függ, hogy mennyire leszünk képesek a parlamentális kormányformát meghoüositani, és mennyire leszünk képesek ezzel hagyományos politikánkat öszhangzásba hozni. De arról meg vagyok győződve, hogy a megyei rendszerből életre csak az számithat, a mi Korszerű. Csak egy hatalom van, uraim, mely előtt minden hatalomnak, akarva, nem akarva, meg kell hajolnia: e hatalom a haladás. A mit a haladás eszméje elitéi, azt támogathatjuk, de megmenteni nem fogjuk. (Elénk helyeslyés és éljenzés jobb felől.) Nyáry Pál: T. ház! (Zaj) Kérem elnök urat, tessék rendet csinálni. (Elnök csengőt.) T, ház! (Haljuk! Halljuk!) Erős meggyőződésem, hogy senki sincs e házban, ki azt higyje, hogy, miután az igazság ügyminiszter ur nem tartotta szükségesnek, ezen törvényjavaslatot írásban indokolni, ennek czélzata csak a magánügyi viszonyokra terjedhető törvényeknek szűk körében maradt, és nem megy át, sőt igen érzékenyen nem vág be a közjog körébe. Én részemről ezen fontos szempontból bírálom meg ezen törvényt, illetőleg törvényjavaslatot, és azért bocsánatot kérek a t. háztól, ha tán hosszasan, tán még unalmasan is fogok beszélni. (Halljuk! Halljuk!) A feladat köztünk az, hogy a két egymással ellenkező véleményben levők capacitálják egymást. Erre nem annyira a deelamatorius, hanem inkább conversationalis mód vezet, és ón azért nem fogok declamálni, hanem véleményemet a legegyszerűbb jelmezben terjesztem elő. A törvényjavaslatok tárgyalásánál, legyenek azok egyes képviselők vagy a kormány részéről előterjesztve, a törvényhozásnak mindig fő tekintettel kell lennie arra: vajon a szőnyegen levő törvényjavaslat a maga saját körében marad-e 1 és vajon nem megy-e azon körön túl, nem vág-e be az alkotmány lényegébe 1 mert, ha e tekintet mellőztetik, könnyen megtörténhetik az, hogy alkotni fogunk törvényeket, melyek akár magánjogi, akár opportunitási szempontból igen helyesek lehetnek magukban, de azon hibájuk meglesz, hogy általok apránkint kivetkőztetjük saját alkotmányunkat lényegéből és eredeti alakjából. T. ház! Ezt nem én gondoltam ki, ez nem eredeti gondolat, ezt kigondolták a világ legnagyobb vagy legnagyobbá leendő államában, melyben feltalálták azon módot is, mi Európa con-