Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-39

39. országos ülés június 30. 1869. 197 váltak meg hivataloskod ásóktól, ma a világ egészen másként áll, az emberek nem tehetségeiket, hanem vágyaikat mérlegelili és ezen hivatalsovár csoport, meglehet, hogy ezen törvényjavaslatra örömmel szavaz: mert a hol száz vagy kétszáz törvényszéki elnök ós Isten tudja hány ezer törvényszéki tanácsos van kilátásba helyezve, ott igen sok kilátás létezik; de eljön az idő, midőn egy megkövesedett bureaucratia fogja kezelni az igazságszolgáltatást, akkor már késő lesz vissza kívánni a nép szabad választási jogát. (Ugy van! balról.) Mindezek után, t. ház, csak annyit mondok, hogy mi hajlandók vagyunk azon bilincseket széttörni, melyek az igazságszolgáltatást lenyűgözik, hajlandók vagyunk mindazon partialis köteléket szálankint szétszaggatni, melyek az igazságszolgáltatás reformjának útjában állanak, és a különbség köztünk csak az, hogy mi a népszabadság, a szabad választás utján, önök pedig a népszabadság megszorításával akarják a reformokat keresztül vinni. (Helyeslés balról: ellenmondás jobbról.) Ennélfogva én ezen törvényjavaslatot a tárgyalás alapjául el nem fogadhatom. (Elénk helyeslés balról.) Rónay Jáczint: A tárgyalás oly stádiumba jutott, hol nem tartom magamat hivatva, a törvényjavaslathoz tüzetesen szólani, hanem csak egyes részleteihez szorítkozom. (Halljuk!) A törvényjavaslat ellen felhozott nehézségek nagy részét én abban gondolom rejleni, hogy a törvényjavaslatból a tárgyalás folyama alatt politikai kérdés fejlett ki. Nem csodálkozom, hogy annyi csalódás, annyi meghiúsult remény után nálunk, magyaroknál, csaknem minden kérdés politikai szint ölt; nem csodálkozom, hogy a múlt emlékei nyomán, melyek szomorúak, rendesen nem csak az észtől, hanem a szívtől is kérünk tanácsot; de ha valahol, az igazság kiszolgáltatás ügyében kellett volna távol maradni, kimaradni a politikának, A politika az életviszonyokhoz alkalmazza magát, tehát változik, változnia kell; az igazság minden körülmény között ugyanaz. Ha a politika nem szövődik vala keresztül e kérdésen, én akkor — legalább reményiem — hogy az, mi a politikában a szabadság őre, mi az igazság kiszolgáltatásban a birói függetlenségnek bilincse, a választás, nem lett volna oly élénk vita tárgya. (Ugy van! jobbról.) Fejtegetni nem akarom állításomat, és csak röviden kifejezem, hogy én a politikában a választás mellett küzdök; de az igazság szolgáltatásban a kinevezésre szavazok: nem azért, hogy a kormány hatalmát emeljem; nem azért, hogy segítsek a kormány hatalmát központosítani; hanem egyedül és kizárólag csak azért, mert a kinevezésben, nem mondom tökéletesen, de lehető legjobban biztosítva látom a birói függetlenséget, és pedig főleg azért, mert, miként a törvényjavaslat is ajánlja, a biró elmozdithatlan és kizáratik mind azon körből, mely körökben a kormánynak politikai szolgálatokat tehetne. Egyébiránt én a birói függetlenség legnagyobb biztosítását magában az alkotmányos életben keresem. A hol nincs birói függetlenség, ott nincs igazság, a hol az igazság hiányzik, ott nincs alkotmányos élet; ós azért mind addig, mig hazánkban politikailag alkotmányos életet élvezünk, most és minden időben, minden kormány alatt, első elvül kell hogy álljon, hogy az igazság szent és sérthetetlen s hogy a biró független legyen. Ez a kormányra, bármily oldalú legyen, és az alkotmányos életre nézve egyaránt életkérdés. Nem az absolutismusnak hozunk törvényt, mely a törvényfölé helyezi magát, hanem hozunk az alkotmányos szabadságnak, mely a törvény alatt áll. Vannak, kik e törvényjavaslatban egy birói cast felállításától tartanak. Nem akarnám használni az elnevezést, de értelmét elfogadom. Nem szívesen hivatkozom idegen nemzetek példájára, mert ha volt alkalmam megismerkedni a külföld intézményeivel, 18 évi távollétem alatt volt is időm meggyőződni arról, hogy ez intézmények az illető nemzetek jelleméből, politikai életükből és viszonyaikból fejlődtek, tehát oly körülmények között, melyek nálunk nem léteznek, miért is nálunk ritkán alkalmazhatók. De legyen szabad csak mint óhajtást kifejeznem, vajha a kinevezett birákból hazánkban oly tiszteletre méltó testületek alakulnának idővel, minőnek én Angliában becsülni tanultam, hol a biró iránt kifejezett tisztelet és bizalom oly átalános és ingatlan, hogy az, az én véleményem szerint, fölöslegessé teszi magát a juryt is. Én részemről megvallom, hogy azon lelkesedést, a melyet ezelőtt tápláltam az esküdtszék iránt, jóval lehangolva találtam Angliában és ott mindig inkább egy biró, mint a jury ítéletének vetném alá magamat. A mi azon nehézséget illeti, hogy a törvényjavaslat csak akkor és ugy tárgyalható, ha az uj megyerendszer előttünk állana: megvallom — lehet, hogy tévedésben vagyok — de én a justitiát az autonómiától, a közigazgatást az igazságszolgáltatástól oly lényegesen eltérőnek tartom, hogy én még akkor is, hogy ha ezen törvényjavaslatok elénk volnának téve, nem szavaznék arra, hogy egyiket a másiktól függővé tegyük, azon elvnél fogva, hogy az igazságszolgáltatás és politika, ha egymásra hat, mindig károsan hat. Egyébiránt e nehézségnek csak akkor adhatnék komoly jelentőséget, ha most merült volna fel először azon kérdés: vajon alkalmazzuk-e a megyei rendszert a parlamentális kormányformához? De, uraim! nem mi vagyunk