Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-39

196 39- országOÍ és villany lassúságot nem tűrő hatalmas mozgásával szemben. En ezt körülbelől elfogadom azon egy megjegyzéssel, hogy a vasutat mi is kiépíteni akarjuk; a kérdés csak az, hogy a népnek, mely azt épiti, mely azt föntartja, mely annak segédszemélyzetét fizeti, legyen e ama személyzet választásához joga vagy pedig egy miniszteri clique omnipotentiája mellett neveztessenek azok ki? Eötvös József miniszter ur azt méltóztatott fölhozni, hogy neki nem lehet szándéka egy osztály uralmát institutiók által gyámolitani. Nem tudom, komolyan mondta-e miniszter ur ez ellenvetést; de ha komolyan mondotta és reánk értette, bocsásson meg, ez reánk nem illik: mert mi a nemzet számára akarjuk a jogokat megmenteni ; hanem illik inkább azokra, kik egy miniszterialis és beamterstand részére akarják a jogokat confiscálni. Éber Nándor képviselő érdekes beszédében sok épületes dolgot mondott nekünk; figyelemmel hallgattam; hanem midőn a consequentiára kerül a sor, arra, hogy miért van ő a kinevezés mellett, akkor a logika szabályaitól eltérve megdöcczent, és azt monda, hogy nem fektet ugyan arra nagy súlyt, vajon kineveztessenek vagy választassanak-e a birák ? azonban mégis a kinevezésre szavaztott. Zmeskál képviselő ur elmondá, hogy ha bíráink választva nem lettek volna, nem volnánk annyira, discreditirozva az egész világ előtt, és elfeledte, hogy a mi törvénykezésünknek csak alsóbb rétegeiben vannak választott birák, és a felsőbb rétegekben mindig kinevezve voltak, elfeledte, hogy a választott bírák nem existáltak a privisorium alatt, midőn az igazságügy annyira hanyatlott. Azt is mondotta a képviselő ur, hogy az igazságügyminiszter felelős nem csak a hazának, nem csak a parlamentnek, hanem a külföldnek is. Engem e theoria igen meglepett, mert először hallottam: azt, igeu, én is tudom, hogy a miniszter a parlamentnek felelős ; hanem hogy a külföldnek is felelős legyen, azt nem csak nem tudtam, de még nem is hallottam. Radó Kálmán képviselő ur igen könnyen tört szászados institutiók fölött pálczát. Nem akarok neki tüzetesen felelni, mert attól tartok, hogy kissé éles volnék, én pedig az élességet kerülni szeretem; hanem annyit minden esetre mondok, hogy sokáig kell neki még a közélet terén szolgálni és tapasztalásait bővíteni, mig majd higgadtan megítélheti százados institutiónkat és oly ítéletet hozhasson, hogy az a kellő mértéket megüsse. (Ilelyslés bal felől.) Tiszt, igazságügyminiszter ur ékes beszédében még ékesebb frásisokban fölemlítette az 1848-iki törvényeket. De ha azon törvényekből üiés június 30. 1869. azon következtetést vonta, hogy a birák választását el kell törölni, azt hiszem, hogy azok alkotója, a mint már többször is tiltakozott, ujabban is tiltakoznék e föltevés ellen. En a tisztelt igazságügyminiszter ur ékes beszéde folytában mindig vártam, hogy be fogja bizonyitni tényekkel és adatokkal, hogy a választott birák idejében sülyedt az igazságszolgáltatás, hogy bebizonyítja, hogy azt fölemelte a provisorium, hogy akkor minden jó volt, most pedig minden rósz. Nekem e részben részletes, kimerítő, körülményes adataim nincsenek, tapasztalásaim legföljebb is egy megyére terjednek; ott pedig a választott bírákra nézve tudok adatokkal, kimutatásokkal szolgálni. És én kötelességemnek tartom, nem csak Bihar, hanem az ország összes választott bírái nevében kimondani, hogy a haza azok iránt, kik a legnehezebb körülmények között átvették az igazságszolgáltatást, és kik azt a legnehezebb körülmények között folytatták, elismerésre méltó buzgalommal folytatták, azoknak az egész nemzet méltó elismeréssel fog tartozni mindenkor; hogy ha pedig a kivánatoknak mindenkor meg nem feleltek, annak oka perrendtartás nem létében, codex hiányában és egyéb körülményekben fekszik, de semmi esetre abban, hogy a birák választattak. Méltóztassanak visszamenni a Bach rendszerre; akkor volt perrendtartás, polgári és bűntető codex, mely ha körülményeinkhez nem is volt egészen alkalmazható, sok tekintetben még is elegendő volt; és voltak birák elegendő számmal, p. o. Biharnak két tőrvényszéke volt állandó segédszemélyzettel; természetes, midőn reclueálták a törvényszékeket, ott is csak egy maradt, s az nem végezhetett annyit mint kettő. És mégis, ennek daczára, uraim, azon egy törvényszék ugy megfeszítette erejét, hogy 1300 darabból álló restantiát jobbára feldolgozott és a. currens ügyeket is végezé, még pedig meg kell jegyeznem, hogy az előző rendszerben csak extractive referáltak a birák, mely ut egészen a referens kezébe adta az ügy sorsát. Bihar megye a referálás ezen módozatát megszüntetve, a per előadását kivonatilag meghagyta, de a bizonyítékokra vonatkozó összes ügyiratok felolvasását elrendelte, ez által a perek előadása sokkal több phisikai időt igényelt s még is a választott birák teljesen megfeleltek a bennök vetett bizalomnak. Volt egy időszak, t. ház! midőn azt mondották, hogy a nemzet mindenben koldus, csak sérelmeiben volt gazdag. Nem jól fejeztem ki magamat, mert nem csak sérelmekben, de hazafiságban és önzetlenségben is gazdag volt a nemzet: mert, mig azelőtt a tisztviselők százhúsz frtos esküdtségnél kezdve háromszáz forintos szolgabiróságon végezve évek hosszú során át szolgálták a közügyeket, és, ha a bizalommal környezve örömmel