Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-39

196 39- országOÍ és villany lassúságot nem tűrő hatalmas mozgá­sával szemben. En ezt körülbelől elfogadom azon egy megjegyzéssel, hogy a vasutat mi is kiépíteni akarjuk; a kérdés csak az, hogy a népnek, mely azt épiti, mely azt föntartja, mely annak segéd­személyzetét fizeti, legyen e ama személyzet vá­lasztásához joga vagy pedig egy miniszteri clique omnipotentiája mellett neveztessenek azok ki? Eötvös József miniszter ur azt méltóztatott fölhozni, hogy neki nem lehet szándéka egy osz­tály uralmát institutiók által gyámolitani. Nem tudom, komolyan mondta-e miniszter ur ez el­lenvetést; de ha komolyan mondotta és reánk értette, bocsásson meg, ez reánk nem illik: mert mi a nemzet számára akarjuk a jogokat megmen­teni ; hanem illik inkább azokra, kik egy minisz­terialis és beamterstand részére akarják a jogo­kat confiscálni. Éber Nándor képviselő érdekes beszédében sok épületes dolgot mondott nekünk; figyelem­mel hallgattam; hanem midőn a consequentiára kerül a sor, arra, hogy miért van ő a kinevezés mellett, akkor a logika szabályaitól eltérve meg­döcczent, és azt monda, hogy nem fektet ugyan arra nagy súlyt, vajon kineveztessenek vagy vá­lasztassanak-e a birák ? azonban mégis a kineve­zésre szavaztott. Zmeskál képviselő ur elmondá, hogy ha bí­ráink választva nem lettek volna, nem volnánk annyira, discreditirozva az egész világ előtt, és elfeledte, hogy a mi törvénykezésünknek csak alsóbb rétegeiben vannak választott birák, és a felsőbb rétegekben mindig kinevezve voltak, elfe­ledte, hogy a választott bírák nem existáltak a privisorium alatt, midőn az igazságügy annyira hanyatlott. Azt is mondotta a képviselő ur, hogy az igazságügyminiszter felelős nem csak a hazának, nem csak a parlamentnek, hanem a külföldnek is. Engem e theoria igen meglepett, mert elő­ször hallottam: azt, igeu, én is tudom, hogy a miniszter a parlamentnek felelős ; hanem hogy a külföldnek is felelős legyen, azt nem csak nem tudtam, de még nem is hallottam. Radó Kálmán képviselő ur igen könnyen tört szászados institutiók fölött pálczát. Nem akarok neki tüzetesen felelni, mert attól tartok, hogy kissé éles volnék, én pedig az élességet ke­rülni szeretem; hanem annyit minden esetre mon­dok, hogy sokáig kell neki még a közélet terén szolgálni és tapasztalásait bővíteni, mig majd higgadtan megítélheti százados institutiónkat és oly ítéletet hozhasson, hogy az a kellő mértéket megüsse. (Ilelyslés bal felől.) Tiszt, igazságügyminiszter ur ékes beszédé­ben még ékesebb frásisokban fölemlítette az 1848-iki törvényeket. De ha azon törvényekből üiés június 30. 1869. azon következtetést vonta, hogy a birák válasz­tását el kell törölni, azt hiszem, hogy azok al­kotója, a mint már többször is tiltakozott, ujab­ban is tiltakoznék e föltevés ellen. En a tisztelt igazságügyminiszter ur ékes beszéde folytában mindig vártam, hogy be fogja bizonyitni tények­kel és adatokkal, hogy a választott birák idejében sülyedt az igazságszolgáltatás, hogy bebizonyítja, hogy azt fölemelte a provisorium, hogy akkor minden jó volt, most pedig minden rósz. Nekem e részben részletes, kimerítő, körülményes ada­taim nincsenek, tapasztalásaim legföljebb is egy megyére terjednek; ott pedig a választott bírákra nézve tudok adatokkal, kimutatásokkal szolgálni. És én kötelességemnek tartom, nem csak Bihar, hanem az ország összes választott bírái nevében kimondani, hogy a haza azok iránt, kik a leg­nehezebb körülmények között átvették az igaz­ságszolgáltatást, és kik azt a legnehezebb körül­mények között folytatták, elismerésre méltó buz­galommal folytatták, azoknak az egész nemzet méltó elismeréssel fog tartozni mindenkor; hogy ha pedig a kivánatoknak mindenkor meg nem feleltek, annak oka perrendtartás nem létében, codex hiányában és egyéb körülményekben fekszik, de semmi esetre abban, hogy a birák vá­lasztattak. Méltóztassanak visszamenni a Bach rendszerre; akkor volt perrendtartás, polgári és bűntető codex, mely ha körülményeinkhez nem is volt egészen alkalmazható, sok tekintetben még is elegendő volt; és voltak birák elegendő szám­mal, p. o. Biharnak két tőrvényszéke volt állandó segédszemélyzettel; természetes, midőn reclueálták a törvényszékeket, ott is csak egy maradt, s az nem végezhetett annyit mint kettő. És mégis, ennek daczára, uraim, azon egy törvényszék ugy megfeszítette erejét, hogy 1300 darabból álló res­tantiát jobbára feldolgozott és a. currens ügyeket is végezé, még pedig meg kell jegyeznem, hogy az előző rendszerben csak extractive referáltak a birák, mely ut egészen a referens kezébe adta az ügy sorsát. Bihar megye a referálás ezen módo­zatát megszüntetve, a per előadását kivona­tilag meghagyta, de a bizonyítékokra vonat­kozó összes ügyiratok felolvasását elrendelte, ez ál­tal a perek előadása sokkal több phisikai időt igényelt s még is a választott birák teljesen meg­feleltek a bennök vetett bizalomnak. Volt egy időszak, t. ház! midőn azt mon­dották, hogy a nemzet mindenben koldus, csak sérelmeiben volt gazdag. Nem jól fejeztem ki ma­gamat, mert nem csak sérelmekben, de hazafiság­ban és önzetlenségben is gazdag volt a nemzet: mert, mig azelőtt a tisztviselők százhúsz frtos es­küdtségnél kezdve háromszáz forintos szolgabiró­ságon végezve évek hosszú során át szolgálták a közügyeket, és, ha a bizalommal környezve örömmel

Next

/
Thumbnails
Contents