Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-39

192 39. országos ülés június 30.1869. Ennek illustratiójára egy esetet vagyok bátor felhozni, mely igen gyakran, s ugy hiszem, hogy a tisztelt ház több tagjáuál is előfordult. Én ugyanis, mint tolnamegyei lakos, egy Máramaros megyében lakó ellen vagyok kénytelen pert indítani ; ügyemet természetesen a mármarosi biró elé kell vinnem, s ez fog ügyemben határozni. Már most kérdem: általam választott biró-e azon mármarosi biró? vagy nyujt-e nekem az valami garantiát, hogy az Mármarosban választatott meg, s meglehet, hogy ellenfelemnek hozzájárulásával is választatott? Én megvallom, itt a függetlenségnek garantiáját feltalálni képes nem vagyok. Nincs kétség benne, hogy jó volna, miszerint ugy a munieipiumok, valamint a községek rendezéséről szóló törvényjavaslatok előttünk feküdnének, nemcsak azért, mert mindkét rendezés felette szükséges, hanem az utóbbit még annál fogva is óhajtanám, mert egy pillanatig sem foglalhatna helyt azon téves feltevés, mintha a jelen törvényjavaslat által czélzott kinevezés a községi bíráknak választását is 'eltörölné; azonban belátom, hogy a kellő egymásutánt meg kellett volna ez esetben is tartanunk, s azok egyszerre tárgyalhatok nem lettek volna és megnyugtat a miniszternek azon kijelentése, hogy a munieipiumok rendezését a jövő ülési cyklus elé fogja terjeszteni. Egy résznek sincs kifogása az ellen, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat ujabb garantiákat állit fel a biró függetlenségének megóvása tekintetéből, de nem is lehet: mert, szerintem, a törvényjavaslat e tekintetben odáig ment, hogy nem csak az élet, hanem még a theoria sem volna képes azt még ujabbal megtoldani. A törvényjavaslat által a birák előtt a politikai küzdtér zárva leend, de a választás — mely mellett az ellenzék szót emel — e függetlenségét egészen meghiúsítaná: mert a birák a választásnál fogva épen a függetlenséget leginkább veszélyeztető provinciális pártküzdelmeknek volnának folytonosan kitéve. Es most bátor leszek az ellenoldal által elmondottakra néhány megjegyzést tenni. Irányi Dániel képviselő ur irányában nem szólok azon nyilatkozatáról, mely felett e ház már határozott, mert ezen határozat után nem érzem magamat feljogosítva, hogy én azon nyilatkozatára visszatérjek; de felemiitette ő, hogy Angolhonban a szabadságot és bírói függetlenséget egyedül azon tisztelet biztosítja, melylyel mindenki a törvény iránt viseltetik. Egyetértek a képviselő ezen nézetével, de nem kétlem, hogy ő meg viszont velem lesz arra nézve egyetértésben, miszerint felette kívánatos, hogy a törvény iránti tisztelet hazánkban is meghonosuljon: minthogy hiszem, hogy ő azt, a mit mondott érzi is, s minthogy ő egyszersmind egy politikai lap szerkesztője is, a sajtó kezelői pedig első sorban hivatvák a közérzületnek irányt adni: nem kételkedem, hogy jó példával előmenni és teljes erejével buzgólkodni fog, hogy ezen tisztelet az ország lakóinak szivében is minél előbb gyökeret verjen. Várady Gábor tisztelt barátom attól tart, hogy a kinevezés a munieipiumok sirját fogná megásni. Én e nézetet nem vallom, sőt meg vagyok győződve, hogy ha a municipium jogköre az államhatalomnak jogkörétől kellőkép el fog különittetni, s az saját ügyeire fordíthatja erejét s gondját, erősebb és biztosabb alapokra lesz fektetve ezen institutio s mint életrevaló intézmény tarthatja fen magát. Ne ezen törvényjavaslattól, hanem azon részvétlenségtől féltsük a municipalis életet, mely napról napra sűrűebben mutatkozik. Azt is monda képviselő ur, hogy a miniszteri kinevezés sem lesz ment a hiányoktól. Ezt nem is vonja senki kétségbe: mert ezen kinevezés is csak emberi mű leend; de nem is tökéletes, hanem comparative jobbnak állítjuk mi a kinevezést mint a választást. Különben pedig ismervén azon hátrányokat, melyek erkölcsi tekintetben a választásokkal járnak, nem tartom czélszerünek s egy államra nézve szerencsének a választásokat szükség felett szaporitni. Schvarcz Gyula képviselő ur sokat látszott kutatni, hogy egy oly módot hozzon napvilágra, mely a birói választás eddigi hiányait megója s azt hiszi, hogy fel is találta ezen arcanumot egy általa tervezett kijelölő bizottmány felállításával; arra nézve azonban adós maradt felvilágosítást adni, hogy ki fogja választani ezen kijelölő bizottmányt? mert nem hihetem, hogy e bizottmány alakítását azon választókra kívánná ruházni, a kiknek korlátlan választására a birák választását ő maga sem bátorkodott bizni. A kisebbség jogára nézve előadott theoriájára elég lesz megjegyeznem, hogy e kérdés megoldása nem sokkal áll közelebb a circuli quadraturának megoldásánál. Különben habár elismerem, hogy nem absolute igaz az. hogy az igazság mindig a többség véleményében rejlik, de absolute igaz az, hogy egy társadalomban a többség s nem a kisebbség véleményének kell mérvadónak lenni. Mocsáry Lajos képviselő ur rósz néven veszi Horváth Mihály képviselő urnák azon nyíltságát, melylyel ő a munieipiumok hiányainak elősorolásában járt el. Per tangentem nem hagyhatom említés nélkül, hogy Horváth Mihályt e részben jóval megelőzték Széchenyi István és Kossuth Lajos, különösen az utóbbi, midőn a „Pesti Hírlap "-ot szerkeszté, mely hirlap számos czikket hozott, melyekben a municipalis intézmény kin övé