Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-38

186 38. országos ülés június 28. 1869. ját kell megnyerünk az által, hogy a birői kinevezéssel törvényünknek erőt és tekintélyt szerezzünk. Igen jól tetszik emlékezni képviselő urnák, mikor az orosz háború fellegei fenyegetően tornyosultak a nemes Abdul Medsid török szultán feje fölött, ő nemes szivéről Ítélve teljes bizodalommal Lord de Redclif angol követhez fordulva e szavakat monda: „A háborúnak bizton nézek elébe, hisz Anglia sympathiája bizonyos : mert én okot támadásra nem adtam." •— „Fölség! feleié lord Redclif. az angol politika nem ismer sympathiát, hanem érdeket!" Méltóztatik szintén az amerikai Egyesült Államok polgári háborújára emlékezni. Midőn ezen borzasztó háború, mely egy millió ember életébe került, válsága legfelső fokát érte : az élete velejében megkísértett amerikai nép kezdette magát sympathiával kecsegtetni. Ezen pillanatban Seward ur Amerikának egyik legjelesebb statusférfia hazafiúi kötelességének ismerte az illusio fátyolát minden irgalom ne'lkül letépni. Polgártársak! szólott a nagy férfiú, ne ámitsuk magunkat: a mi támaszunkat nem sympathia, hanem ügyünk igazsága, s nemzeti erőnk hősies megfeszítése képezi, erre irányozzuk szemünket, erre áldozzuk mindenünket, akkor miénk a győzelem. Azt mondom én is : feszitsük meg minden erőnket, használjuk fel az alkalmat, mely kifejlődésünkre tért nyitott, haladjunk saját nemzetiségünk szellemében ! akkor nem lesz szükséges a jövőért sóvárogni : mert egyesült erőnk azt magáévá hóditandja, s a sympathia önkényt forduland felénk, mint a napraforgó a naphoz. A mi azon megjegyzést illeti, hogy bennünket a külföldön rágalmaznak, az tagadhatlan; és ezt mély fájdalommal mondom, hogy így van. Azonban ez csak oly egyének által történt, kik itt hivatalaikat vesztve, ezen csapás miatt epéjüket kiölitek. Hatásuk, legalább Amerikában, nem volt, mert a nemzet alkotmányos életét ismervén, de ismervén főleg azon nemes resignatiót, melylyel a nemzet nem érdemlett szerencsétlenségét viselte, az amerikai nép szeretetét irántunk senki meg nem rendithette. Hogy voltak magyarok is, de igen kevesen, kik e nemzet egyik nagy fiára szintén rágalmakat igyekeztek szórni, s igy hanyatló napjait keseritni, s hogy ép olyanok, kik kegye fényében melegedtek, szintén tagadhatlan ; de hogy ezen irányzatok is eredménytelenül földre hulltak, az is bizonyos. Elmondhatja valóban ő ezen emberekről: „et tu mi fili B-rnte ?" Szolgáljon mindnyájunknak vigasztalásul, hogy ezen nagy ember a világ történelem köztulajdona már, s az emberiség közoltalma alatt áll. Azon magasságra nem hathatnak többé egyesek nyilai, bár mily ügyesen legyenek is azok irányozva. Ő elmondhatja Corneille szavait: „Mes ennemis ne peuvent rien contre moi, leur haine ne peut m'atteindre! J'ai mis entre eux et moi l'abíme de ma gloire." Ellenségeim nem árthatnak nekem többet; gyülöletök nem juthat többé hozzám, köztök és köztem dicsőségem meredélye tátong! Hagyjuk tehát őtet a hir templomában, azon felhők között, melyek előlünk eltakarják • bízzuk az igazságszolgáltatást az utókorra: mi igen közel álltunk hozzá; elfogultatlan ítéletet tehát nem hozhatunk. „Quae tractatu nitescere desperat, relinquit." (Horat.) Szolgáljon egyszersmind mindnyájunknak tanulságul, hogy bármily nagy legyen is egy halandó, kora hálájára nem számithat, s ha jutalmat óhajt, azt csak öntudatában keresheti! A mi azon megyjegyzést illeti, hogy iparunk és kereskedelmünk azért nem bontakozhatik ki bilineseiből, mert választott bíróságaink vannak: tehetném azon észrevételt : hogy elnyomatásunk, a vám ólomsulyos teihe, kereskedelmi nevelésünknek s a természet- és a realtudományoknak elhanyagolása s. a. t. inkább okai annak, mint akármi más s hogy minden bírói kinevezés daczára, ha ezeket jelenleg is ve'tkesen ignoráljuk, gyarapodást és közjólétet nem várhatunk ; azonban jelenleg csak a tételre akarok felelni, Törökoszágnak kinevezett bírái vannak s még sincs ipara és kereskedelme, mely az európai kisebb államokéval vetélkedhetnék. Különben, ha igaz volna., hogy a kereskedelem és ipar hanyatlása a választástól függne, akkor Amerikának nem lenne kereskedelme. Tessék Grönland hó-sivatagára s jéghegyei közé menni, a hova madár még nem jutott, ott fogja találni az amerikai kereskedőt ; tessék Afrika pálmáihoz menni, ott lelendi az amerikai üzért. Nincs egy szóval e földtekének egy darabja, nincs vize, hol az amerikai ipar lobogója ne lebegne. Ne vesztegessük hát az időt tovább illusorius okok felfedezésével: vesztegelni, s sympathiától reményleni azt, ami csak saját erőnk kifejtésétől és alkalmazásától várhatandó, jogosan nevetséges. Franklin Benjámin azt mondja: a ki önmagát szolgaija, annak leghivebb cseléde s legsikeresebb gazdasága van. „Domiimm videre plurimum in rebus suis." (Phaedrus.) így lesz iparunk, lesz kereskedelmünk, bár kicsiny eleinte, de nem sokára nagyszerűvé alakulandó. így kezdte Amerika is, s most a világ első kereskedelmi államai közé tartozik. Chicago, hol laktam, 30 esztendővel ezelőtt egy sivatag volt, most 300 ezer lakossal dicsekszik. Ugy hiszem, Horváth Mihály tisztelt kép-