Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-38

38. országos ülés június 28. 1869. 187 viselőtársam maga osztozik velem azon véleményben, hogy Chinába, Japánba, s több ily meszsze országokba nem sympathiából megy élte veszedelmével az angol, se nem azért, hogy ott a törvényszolgáltatás jobb volna, mint nálunk ; hanem igenis azért, hogy ott drágán eladhat és olcsőn vásárolhat. Mihtdyest nálunk is a külföld népeire ilyes kilátás lesz, itt lesznek ők: nem kell sóvárognunk összetett kézzel idegen sympatbiáért, nem kell ülnünk, mint Jeremiás, hűbéri szerkezetünk romjaira, hogy a biróság roszaságáról elegiákat énekelve, más kegyétől várjuk azt, a mit saját erőnkből könnyen előidézhetünk. A biróság ugyan rósz, kell rajta javítanunk és pedig minél előbb: de hogy ez lenneiparunk kifejlésének nagy hátrálő oka —• engedelmet kérek — ez már mégis sok; ne fessük az ördögöt feketébbnek, mint a milyen. Megfelelvén ekként Horváth Mihály igen tisztelt képviselőtársamnak tételeire, s előadván a közokokat, melyeknél fogva az előttünk fekvő törvényjavaslat a birői hatalom gyakorlása ről nem czélszerü s Magyarországban meg nem honosítható : engedjék meg uraim, hogy még néhány direct okot felhozhassak, melyeknél fogva én azt nem pártolhatom. (Halljuk !) Nem írhatom alá ezen törvényjavaslatot: mert ha aláírnám, aláírnám egyszersmind, hogy a Biliéti kerület lelkes polgárai, kik minden cselszövéssel megbirkózva, s daczára, hogy anyagilag veszteségek fenyegették , csupán hazafiságból engem felkaroltak s ide küldöttek, választó képességgel nem birnak. Inkább elégetném kezemet mint Mucius Scaevola, mintsem ily igazságtalanságot derék küldőimen elkövetnék! Ha azt mondanám: küldőim nem választóképesek : nemde joguk lenne tőlem kérdem: miért fogadta el az úr a választást olyanoktól, a kik nem választóképesek ? Továbbá másodszor azt hiszem: a ki nem bír felemelni 100 fontot, az annál kevésbé lesz képes 1000 fontot felemelni; ha tehát igaz volna az, hogy a nép nem képes biráit megválasztani: még sokkal igazabb lenne az, hogy képviselőit megválasztani képtelen. Mert a mint fölül áll Liszt, a zenészét ezen lángesze, minden műveit játszó felett : ugy áll fölül a törvényhozó testület a törvényt végrehajtó testületek felett. Amaz teremt, ez csak végrehajt. Nem irom alá harmadszor, mert nem akarom azon badarságot állítani: hogy a rész nagyobb mint az egész. Már pedig, hí azt kimondanám, hogy Magyarországban egyedül a miniszter ur képes birákat választani, kimondanám egyszersmind, hogy: egy tizenötmíllíomad rész nagyobb, mint 15 millió ! (Zajos derültség.) Nem irom alá negyedszer: mert a csalhatlan ság, infallibillitás még az egyházban is kezdi magát leélni, a társadalmi életben pedig épen lehetetlen, mit a miniszter úrra nézve egy pár legközelebb történt kinevezés is fenyegetőleg igazol. Ha én a csalhatatlanság attribútumát a miniszter úrra ráruháznám, egyszersmind kimondanám, hogy a miniszter Isten. Ezt csak nem lehet tőlem kívánni, annál kevésbbé, minthogy a tiz parancsolatban ezt mondja a teremtő: „En vagyok a te urad istened, idegen isteneid ne legyenek." (Helyeslés, zajos derültség.) Tisztelt ház! Szenvedtünk, végtelenül sokat szenvedtünk, önök itthon, mi a külföldön ; (Igaz! Halljuk !) de fentartott mindnyájunkat azon magasztos gondolat, hogy hazánkért, ősi alkotmányunkért szenvedünk és hogy szenvedésünk sem örök, sem eredménytelen nem leend ! Mindhar czunkon, mind 20-évi szenvedésünkön leigézve malat a történelem múzsája. Az utókor habozni fog, ha elhatározni akarja, vajon hősi harczunk vagy szenvedéseink tüzében kifejlett nemes resignatiónk s alkotmányunkhoz való rendithetlen ragaszkodásunk képezi-e nemzeti életünk legdicsőségesebb momentumát! En részemről hiszem, ha hős harczunk e nemzet alkotmánya fentartásáért a világ bámulatát és tiszteletét magára vonta, mindenesetre szenvedéseinkben kifejlett erényeink minden bizonyára a világ közszeretetét szerezte meg nekünk, mert azt mondja Seneca : „Nincs az istenekre nézve magasztosabb látvány, mint az erényes férfiúnak küzdelme, nem érdemlett szerencsétlenségével." Ezen alapon elvégre vissza nyertük alkotmányunkat s mi siettünk messze tengereken keresztül hazánk szent földét újólag, mint a szabadság hónát, üdvözölni. Fontoljuk meg, mit gondoland rólunk a világ, mely szeretni és tisztelni tanult, mit alkotmányos királyunk, ki annak fentartására ünnepélyes esküt tőn, ha most ugyanazon alkotmánynak, melyért annyit harczoltunk, melyért annyit szenvedtünk, saját kezünkkel teszszük a fejszét gyökerére, mely a nép szabad választási jogát szentesíti ? Ezen, jog ugy összefort alkotmányunkkal, nemzeti életünkkel és sajátságainkkal, hogy azt elszakasztani annyit tenne, mint azon oszlopokat megrázni, melyeken jövőnk nagysága és dicsősége nyugszik! A miniszter ur azonban vigasztal, hogy csak a bírói hatalmat kívánja kinevezés alá helyezni, a megyék szabad tanácskozása s jogai épségben maradván. Tisztelt ház ! Sámsonnak is csak a haját vágták le, a tagjai mind meghagyattak. En ugy vélekedem, hogy minden reformnak ott kell kezdődni, hol a baj, mit orvosolni akar, 24*