Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-38
38. országos ülés június 28. 1869. 183 Engedjen meg miniszter ur, ha őszintén kimondom, hogy oly czélt tűzött ki, melynek elérése az isteni hatalmat magát fölülmúlja s ennél fogva az Isten törvényével ellenkezik. Mindaddig mig ember él, mig szabad akarattal bir, mig emberi szenvedélyek léteznek, a visszaélés lehető lesz. G-átolás az egész, a mire törekednünk kell, s ezt választás utján szintén elérhetjük. Látván tehát, hogy azon elv, miszerint némely emberek visszaélnek, nem jogosit fel arra, hogy magát a jogot elvegyük: én azt hiszem, a miniszter ur e tekintetben tévedésben van. Nem a választásban, nem a kinevezésben fekszik a bírónak ereje, hanem fekszik jellemében és tudományában. (Ugy van!) Ezt sem a választás, sem a kinevezés nem adja (Igás! bal felől.) Itt van az oka, és mondhatjuk a német iróval : Siet, das Gute liegt so nah. Warum schweifen in der Férne ? Itt fekszik az oka. Es miután ezen egy tévedésbe esett a miniszter ur, letette egyszersmind az alapját több tévedésnek. Feladván a nemzet hitét alkotmányképességében, bizodalmát az ember becsületességében, feladta egyszersmind azon nagy emeltyűket, melyekkel, mint Kristus mondja, hegyeket: az az nagyszerű és dicsőséges eseményeket lehet létre hozni. Ennek szomorú következményeit látjuk abban, hogy bizalmatlanságában tovább menvén, a saját önmaga által választandó birákban is el kezd bizalmatíankodni. Hogy e részben az igazság szent erdekét biztosítsa, a törvények hatalmával kivánt a bíróba jellemet és képességet teremteni. Tisztelettel megjegyzem, hogy itt ismét túl ment a vonalon; vallás és nevelés képezhetik és képezik is a jellemet, ez hivatásuk ; a törvénynek hivatása: mindenkinek, euique sutim megadni, nem pedig jellemet képezni. Ép ezért mondta Juvenalis : „Quid leges vanae sine moribus prüficiunt.* Én inkább azt gondolom, hogy: 1-ör negatív vagyis tiltó törvények végtelen kiterjedésüek s mégis minden kibúvó ajtót elzárni nem képesek; 2-or ily törvények a helyett hogy a jellemet emelnék, azt inkább sülyesztik, s a tekintélyt, melyet ép fentartani törekszenek aláássák. Én azt gondoltam, hogy a magyar bírót függetlenné akarják tenni, hogy a magyar birót mint nimtát akarják a világ minden népe elé állítni, és ime, tessék csak megnézni a törvényjavaslatot. Történik, hogy összeülnek a kézművesek és kérvénytakarnak szeikeszteni azon ezélból, hogy sorsukon javítsanak. És ki az, ki Magyarország elhanyagolt iparát szivén ne hordanál ki az, ki mindazt, a mi ennek emelésére s ez által a nép kifejlésére és boldogságára szolgál, örömest ne tenné? Ezen gondolattól áthatva megkeresik a birót, mint a legnagyobb tekintélyű férfiút s hazafit, hogy gyülésökbe leereszkedni s a törvényes útra nekik irányt adni méltóztassék. Mit felelend erre a biró? „Barátaim, én nektek tanácsot nem adok; nem tudjátok-e hogy én bíró vagyok s ilyesmi méltóságommal ellenkezik V. íl (Derültség.) Egy haldokló hivatja a birót, ki éveken át vele barátságban élt; „Barátom, körülményeimet ösmered, nőm korán elhalt, rokonim messze, itt egyetlen gyermekem, légy atyja a szegény árvának, kezeld vagyonát, irányisd nevelését, hogy hazájának ne csak hü, de hasznos polgára legyen, ez a földön utolsó kivánságom, tudod, hogy jobban szeretlek, mint minden rokonomat, hiszen gyerek korunk óta együtt nőttünk fel, nemde teljesíted haldokló barátod kérését?" Mire a biró: „Nem tudod, hogy biró vagyok? Lehetetlen/' (Igaz! a jobb és bal oldalon.) Uraim, több példát hozhatnék fel, de minek ? Önök ép oly jól tudják mint én, hogy a biró ezen törvényjavaslat szerint nem lehet se egyház curator, se tanár, szóval hogy saját emberi érzelméről lemondani kénytelen, ha biró maradni akar ! Uraim, ha ily törvények jellemet fejtenek, én ily nevelést nem óhajtok! Sem oly jeliemet, melv az emberi érzést többé nem ismeri. Sem azt át nem látom: mi képezi függetlenségét ha minden cselekvését törvény korlátok sövényezik körül? Én csak egyetlen tért látok ezen minta biró előtt, melyet a törvény neki szabadon hagyott : ez az adósságcsinálás. (Derültség.) Nos, ha ez függetlenségével össze fér, akkor minden össze fér, s az előbbi korlátok szükségtelenek! Nem ilyen birőt akarok én, kinek lelkiismeretét törvények teremtsék, s kit mint csecsemőt halála napjáig a törvények járszalaga tartson vissza az eleséstől, hanem olyan férfiút, a ki saját tudományára és erényeire támaszkodva mint egy kőszirt önmagában találja erőpontját s rendületlenül álljon. (Helyeslés a baloldalon.) A biró, kit a törvényjavaslat képez, olyan mint a fa, melynek nincs gyökere, hanem fákkal támogatják és az első viharban eldől, vagy ha el nem dől, gyümölcsöt bizonynyal nem fog teremni soha. Az emberi méltóság van megsértve ezen javaslatban, mert oly valami van benne, a mi lehetetlen. T. ház! valamint a kis makk magában rejti mindazt, mi az erdők díszét, az óriási tölgyet
