Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-38

182 38. országos ülés június 28. 1869. ségéről és hasznosságáról a szerzőt meggyőzték: vegyük tehát ezt bonczkés alá (Halljuk!) Semmi sem nehezebb, mint a dolgok okának felfedezése, azért mondotta már Virgilius : „Félix, qui potuit rerum cognoseere causas Atque metus omnes et inexorabile fátum Subjecit pedibus." A történelem tele van szomorú és intő példákkal e részben. Leyden városban egy századdal ezelőtt kiütvén egy a typhushoz hasonló betegség az akkori leghíresebb orvos és vegytanai- egy hullát felbonezolván, oda nyilatkozott, hogy a betegségnek oka a testben képzése egy túlságos mértékű saványnak. Minthogy nagy ember volt, az egész orvosi kar viszhangozta ezen tételt, mint a természet sarkalatos törvényét s kezdték leszavazni az ellenvéleményüeket: oly igaz az. tisztelt ház, hogv ha egy nagy ember valahol támad, az imbecillitás egész légiója vonul szárnya alá, hogy magának jelentőséget adhasson. (Derültség.) Jól mondotta Schiller : Wie viel Bettler ein einziger Eeicher in Kahrung setzt. Wenn die Könige baun, habén die Kürrner zu thuen! (Hosszas derültség). Annál fogva, a helyett hogy maguk gondolkoztak volna, elkezdték sodával, s másféle szerekkel az állított saványt. a betegségnek okát ostromolni. Következménye az lőn, hogy Leyden város lakosainak felét ezen betegségben elvesztette. Robespierre, a kit mindnyájan nem Ítélnek meg igazán, hanem ki, a franczia kútforrásokbol lehet látni, igazságos charakter, de igen epe's mérsékletit ember volt. Ezen ember látván a ne'p sanyarát, kereste: mi ennek az oka? látván, hogy visszaélések történnek az egyházban, az aristokratiában, egyszerre kitalálta az okát, hogy az az aristokratiában és a papságban van, és mindjárt megvolt az orvoslat , felállított egy guillotinet, a hóhér pallos működött éjjel-nappal és mi történik? az, hogy az őt magát is fölemésztette. Tagadhatlan igaz volt az, hogy a papok között kihágások történtek, és hogy az aristokratiának némely része természetesen ellensége volt a népnek ; de bogy a papság és az aristocrotia mint intézmény a nép nyomorának oka lett volna, az nem volt igaz, ennek következtében Robespierre az egész országot legnagyobb nyomorba döntötte, oly annyira, hogy magának kellett decretálni, hogy egy Isten van és a lélek halhatlan. Ez volt büntetése és következménye annak, ha valaki hamis okból indul ki. Ezen casuistiea a jezsuiták dialektikája volt, és jobb volna, ha azt tisztelettel visszaadnák nekik. (Derültség.) Fülöp spanyol királynak oly nagy volt az országa, hogy a nap abban nem ment le soha, Peru minden kincse kincstárába Volt össze halmozva, oly katonaság felett rendelkezett, a melynek megjelentére egész Európa reszketett. Fejébe vette ő, hogv universális monarchiára van hivatva, azon czélból, hogy dicsőséges kormány pálczája alatt a romai katholikus hit elvégre foganatosítsa azon látnoki ígéretet : egy akol egy pásztor. Ez levén az út, mint ő gondolta, hozzá fogott önmaga a népek megtérítéséhez, s a népeknek sajátszerű nézete szerinti boldogitásához. Elküldte apostolait, Albát és más ily jeles embereket, hogy kardoskodjanak a catholica vallás mellett, és hdhér pallosával és akasztófákkal hirdessék az evangéliumot, mi magyarul annyit tesz, mint : örömüzenet. (Nagy derültség.) Kincsei kiapadtak, mint a nap lehanyatlott birodalmában és Spanyolország 300 év óta pangásban szenved, elvágván azon tényezőket, a melyek Spanyolország nagyságát képezték. És most fordítsuk figyelmünket azon okokra, melyekre a miniszter ur a nép birőválasztási jogai eltörlésének szükségét és hasznosságát fekteti. Magyarországban a bíróság rósz, ki választ ja ezen birákat? A nép. Tehát a nép választási joga mindennek az oka. Ennélfogva ha ezt eltöröljük, a birák jók lesznek s a nemzet boldog. Ez miniszter urnák okoskodási módja, mely nézetem szerint ép oly veszedelmes, mint a leydeni doktor vagy Robespierre logikája. Nincs a világon semmi, a mivel viszaélés ne történt volna, s azért nincs semmi, a mit a miniszter ur által felállított ezen alapon eltörölni nem lehetne. Borzasztók voltak a szabadsággal! visszaélések, koronás fők és legerényesebb emberek estek annak áldozatául : le tehát a szabadsággal! Még borzasztóbbak voltak a monarchiának visszaélései, Nero, Tamerlan, Fülöp sat. alatt: le tehát a monarchiái formával! De legborzasztóbbak voltak a visszaélések, melyeket a keresztény vallás a ezeretet Istene nevében elkövetett, ott állnak az inquisitio szörnyű tettei, ott a Bertalan - éjszaka iszonyai, mind események, melyeknek csak hallatára is az összes emberiség összeborzad : le tehát a vallással! Végtelen volna a példák sora, melyeket itt fel lehet idézni : legyenek ezek tanúk arra, hogy jogot, csak azért, mert visszaélés történt vele, eltörölni nem lehet, nem szabad. Midőn tehát a visszaélések meggátlása lenne a ezél, melyben mi miniszter úrral mindnyájan és örömest kezet fognánk, miniszter úr a visszaélések lehetetlenitését tűzte ki, melynek czéljából a nép választási jogát kivánja eltörölni.