Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-38

178 38. országos ülés június 28. 1869. átalában föltételezni mindenkiről ezen jellemszilárdságot és nem-e inkább kötelessége a törvényhozásnak, felismerni az emberi természetet és a bírónak a törvény által már előre oly állást biztosítani, melyben ő, menten minden politikai belküzdelem e's minden egyéb befolyástól, magas hivatásának irányát egyedül a törvényből véve és merítve, az igazságszolgáltatásnál tisztán és meggyőződését követve járjon el; ezen függetlenség pedig, nézetem szerint, inkább éretik el a királyi kinevezés által. Egy további ellenvetés az is, miszerint a miniszter, az ország összes jogképzett egyéneit nem ismervén, nem lesz azon helyzetben, hogy a birói állomásokat jól képzett, szakavatott egyénekkel töltse be, legalább, hogy. azokat oly jól legyen képes megválasztani, mint a törvényhatóság által történik, E tekintetben én részemről azon előttem szólott képviselő társaimhoz csatlakozom, kik meg vannak győződve, hogy az igazságügyminiszterek azon felelősségnél fogva, melylyel az igazságszolgáltatás pontos és gyors menete iránt az országgyűlésnek tartoznak, kötelessé gökuek fogják tartani, és feltalálják a módot és alkalmat arra, hogy meggyőződjenek arról, miszerint mindazok, kiket ő felségének kinevezés végett fölterjeszteni fognak, birnak azon qualificatiőval, melyet a törvény eléjök szab, és épen azon felelősség az, melynél fogva a miniszteri kinevezés a nemzetnek sokkal nagyobb garantiát nyújt , mint a municipiumok választása, mert a municipiumot felelősségre vonni nem lehet. Felhozatott végre, hogy a királyi kinevezés által több érdek fog áldozatul esni. Tagadni nem lehet, hogy ez aggodalom való: mert bizonyos, hogy a királyi kinevezés mellett a törvényhatóságok biróválasztási joga meg fog szűnni. Történhetik az is, hogy az eddig némely vidéken érvényesített e's talán nem egészen jogos magánérdekek áldozatul fognak esni. De kérdem : szabad-e szem elől tévesztenünk azt, hogy a törvényhozásnak nem csak joga, de kötelessége, akkor, midőn a birói hatalom gyakorlására törvényt alkot, mindenek előtt magának az igazságszolgáltatásnak érdekeit megóvni, érvényre emelvén azon elvet: salus rei publicae suprema lex esto 1 (Helyeslés jobb felöl.) Prick József: Billeti kerület képviselője először szól ez országgyűlésen. Két országgyűlés múlt el a nélkül, hogy Biliét lelkes polgárai ez orssággyülésen képviselőjük által a szavazáson kivül egyetlen szót szóltak volna. (Derültség. Halljuk! Halljuk!) Ennélfogva, ha igaz is, miszerint itt a szónoklat pénzbe kerül, kérem figyelembe venni, hogy nekem két országgyűlési hitelem van a szónoklatra, ennélfogva azt fölfogom használni. (Halljuk!) T. ház! Én nem osztozom azon véleményben, hogy azért, mert a nép jogainak védelemé pénzbe kerül, azon védelmet adjuk föl. Midőn Amerikának népe saját védelmében fölkelt, pénzeikre ezen mondatot nyomatták; „Not one cent for taxes, Millions for the War,

a egyetlen krajczárt sem zsarolásra, de milliókat a jog megvédésére. Én azt hiszem, hegy a magyar nép nem roszabb, mint az amerikai, s hogy a magyar nép szabadságára épen annyit ad, mint az amerikai. Ezt nem én mondom, hanem azon levelek, melyek választó kerületemből hozzám jötiek. A nép kívánja, hogy képviselője beszéljen. (Halljuk !) A tér annyi lángeszűek által már csaknem elsöpörve áll előttem, minden le van aratva, ugy hogy nekem alig maradt valami. T. ház! Ha valaki egy vendéglőben ebédhez ül és azon ételeket teszik elébe, melyekből már jóllakott, az bizony nem fog hozzányúlni. Ennélfogva hogy én a satietást némileg orvosoljam, legalább más szempontból fogom fel a tárgyat, mint az előttem szólók, s igy a t. házat a varietas delectat elvénél fogva talán a satietastól megmeutem. Olvastam Amerikában egy angolról, hogy Patagoniában elfogatván a vadak által, nagy nehezen megmenekedvén a haláltól, egyedül élt 20 évig, mig végre egy angol hajó oda jővén, őt fölvette. Szemébea örömkönyek voltak, hogy hazájának lobogóját még egyszer láthatta, hogy a szabadság még egyszer rá virított; hanem az örömkönyek nem sokára keserű könyekké váltak ; mert nem tudott egy szót sem többé hazája nyelvén szólni. (Nyugtalanság. Felkiáltások: Csendet kérünk.) A magyar nemzetnél nem igy volt. A magyar emigratíő az 1849-diki szomorú események következtében a világ minden zónáiba szélszoratván, egyedül magára hagyatva, nyelvét, nemzeti szokásait, intézményeit fentartotta, és magyar volt épen ugy Grönland örökös haván, mint Afrikának forró pálmái alatt. Ez, t. ház, bizonyitja, hogy a magyar nép állhatatosabb, szívósabb és mondhatom nagyobb lelkesütséggel ragaszkodik régi viszonyaihoz éa intézményeihez, mint a föld más népeinek nagyobb része. Sokkal könnyebb, t. ház! a nemzetnek életét elvenni, mint szokásaitól eltéríteni, mint intézményeit lerontani. Évezred haladt le, mióta a magyar nép ezen földön van. Elveszett Mohács, elveszett Erdély, elveszett Buda; de a nemzetnek intézményei és szokásai megmaradtak; és minthogy a nemzet ezekhez ragaszkodott, mint egy Phönlx megifjodva és erősbödve emelkedett föl, mint erős nemzet. Nagy a szokás hatalma, akár a szokás alap-